Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

A Couch Surf nem a kanapékról szól

2014. április 3. 18:40 PanAma

Dyga Zsombor 2014-es, jelenleg mozikban futó filmje, a Couch Surf tulajdonképpen bátor próbálkozásnak könyvelhető el, kár, hogy megannyi ponton elhasal. A Magyar Filmszemlén többszöri sikereket (2003, 2010, 2011) elérő rendező – aki ezúttal a 10+2 epizódból álló nagyjátékfilm számos részének forgatókönyvéért is felel – eme alkotását kizárólag magánpénzekből, állami támogatás nélkül hozta létre, kortárs viszonylatban uzsonnapénznek számító 30 milliós büdzséből. Ezért persze hatalmas kalapemelés jár, mert a szűkös keretekhez képest mégis a vászonra került valami, még ha rozoga (kanapé)lábakon is.

couch surf3.jpg

A Couch Surf szkeccsfilm (lásd még: Kávé és cigaretta, Nekem Budapest). Azaz különböző rövid terjedelmű mozgóképes alkotásokat nagyjátékfilmmé fűző mű, melyben az epizódok csak lazán kapcsolódnak egymáshoz (pl. központi tematika vagy egy motívumkör szintjén), jelen esetben még ráadásul a rendező személye is valamennyi résznél azonos. Van tíz darab történetmesélő és két nonnarratív rövidfilmünk  (ez utóbbi kettő a Couch Surföt keretbe foglaló főcímek). Vannak kanapéink és embereink. Van itt házassági konfliktusból kifolyólag hálószoba-számkivetett férj, terápiás kezelésen résztvevő szorongós fazon, nőnapra készülő lúzer, a barátság határait feszegető kamasz édeshármas, sőt, még a pokol kapujában randevúzó párocska is. Kár, hogy a történetek sokszínűsége ezúttal a koherencia rovására megy, és emiatt a Couch Surf egysége értelmetlen darabjaira hullik.

Bár a film címe a divatos és olcsó hippi utazásmódra utal – miszerint bagóért, egy-két éjszakára kibéreljük ismeretlen helyiek kanapéját a drága hotelek helyett – a Couch Surf maximum néhány epizód hangulatában őrzi a terminus jelentését (például a Párizsban, a kültéri díványon éjszakázó prágai fiataloknál), pedig etimológiailag elhumorizál az alkotás elején felbukkanó főcímmel, mikor a dizájnos sárga betűk hátterében egy fakanapén trükköző deszkást látunk („Kanapészörfölés”). Egyébként a tíz történetmesélő epizódot mindössze a minduntalan felbukkanó – ám teljesen különböző – kanapék kötik össze, illetve megközelítőleg azonos filmidő. Ám sajnos a kanapé egyáltalán nem válik a film résztvevőjévé: lehetne az embereket szűk szituációba szorító kísérleti tér helye vagy szimbolikus tartalommal bíró motívum, de ilyenről szó sincs. A Moratóriumban még értelmezhető lenne a száműzöttség szigeteként vagy a Lecserélve epizódban a régi és az új élet szembeállásaként, de az alkotók kihajítják az ablakon a dívány másodlagos értelmének lehetőségét és egyszerű ülőalkalmatosságként használják. De miért? A nagyjátékfilm koherenciája így mondvacsinált lesz csupán – a 10+2 részt már semmi sem tartja össze, olyan, mintha egy rövidfilmfesztivál blokkjára ültünk volna be.

couch surf.jpg

Bizonyos epizódok egyébként egészen jóra sikerültek, Dyga Zsombor ilyenkor megcsillogtatja műfajidézési készségeit. A Moratórium romkomhumora működőképes, a Folt hátán folt pszichothrilleres sztorija pedig valóban hátborzongató. Ezzel szemben néha olyan karcosságok érzékelhetőek, amelyek fölött nem lehet elsiklani – az Új osztás kamaszhármasa nagyon vizsgafilmszagú, pláne a félresikerülten hatásvadász utolsó kamerába-pillantással (de legalább a smink lenyűgöző volt), a Baj van a részeg tengerésszel epizód életszerűséget csak messziről ismerő dialógusai pedig a színészeket kellemetlen ripacsparádéra kényszerítik. Sajnos ez a baj – az egyébként zseniális alapötlettel dolgozó – Dramaturgia c. disztópiával is: a történet és a formanyelv bravúros, de a párbeszédek és a színészi alakítások ízetlenné teszik. Valamelyik epizódnál mindig kilóg a lóláb, emiatt még a vágyott laza egység is elbújik a kanapé alá.

Couch surf2.JPG

Amennyire a történetmesélő epizódok széttagolttá és amatőrré teszik a film egészét, a végefőcím alatti záróképsor olyan egyszerű kézsuhintással bizonyítja be, hogy a Couch Surfben mégis van valami. Egy laboratóriumban, UV-fény alatt vizsgált kanapét látunk, amelyen a megannyi odafröccsentett élet nyoma világít ilyen-olyan foltokban. A nagyon pontosan megkreált UV-fényes látványvilágon, az ezekkel párhuzamot képező feliratokon és a hangulatos aláfestőzenén túl itt felbukkan az, amire másfél órán keresztül hiába vártunk: a motivika. A kanapé a szövet, amelyen a bemutatott életek nyomot hagynak. Micsoda kihagyott ziccer!

5/10

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr385890588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása