Mariana Rondón rendezőnő ismét kamerát ragadott, és hat év alkotói szünet után leforgatta harmadik nagyjátékfilmjét, a Göndör fürtöket. A venezuleai–argentin–perui–német koprodukcióban készült alkotás a felszínen és a mélyben egyaránt súlyos mondanivalót hordoz: az emberi és családi drámák olyan szociografikus rajzba ágyazottan elevenednek meg a vásznon, amelyet még az olasz neorealizmus is keblére ölelne.

A film főhőse a kilencéves, venezuelai Junior, akinek az iskolai év kezdetére fotót kell csináltatnia magáról. Igen ám, csakhogy mulatt apjától rakoncátlan, göndör fürtöket örökölt, ő pedig a képen olyan egyenes hajat szeretne, amilyen az énekeseknek van. Frizurájával való állandó, kétségbeesett foglalkozás és a tükör előtt eltöltött idő azonban nemcsak rajta nem segít, de édesanyjával való, megromlott kapcsolatán sem. Sőt! Az éppen munkanélkülivé vált, gyermekeit egyedül nevelő asszony egyre kevésbé tudja szeretni fiát, minden lépésében a számára elfogadhatatlan homoszexualitás égető bizonyítékát látja. Juniornak végül nincs más választása: kénytelen mindentől testileg-lelkileg megszabadulni, ami anyját a másságára emlékezteti.

A film – noha a műfaji kereteken jelentősen túlmutat – alaptörténetében a családi melodrámához vagy anyamelodrámához köthető, ahogy ez az európai modernizmus komoly előzményének számító olasz neorealizmus esetében sem volt kirívó (Visconti: Megszállottság – 1943, itt bűnügyi melodráma). Azonban a Göndör fürtök – a kontextusként felhozott irányzathoz hasonlóan – a személyes sorsokon kívül a társadalmi és egzisztenciális helyzet plasztikus bemutatására is rendkívül nagy hangsúlyt fektet. Ennek legemblematikusabb közege a főhősök közvetlen környezete: a szegénység billogját magán viselő lakótelep, ahol Junior és legjobb barátnője az erkélyen ülve azzal szórakoztatják magukat, hogy a nyomornegyed apró részleteit kutatják fel.

Ám a kisfiún még kevésbé érzékelhető az egzisztenciális létválság nyoma, mindössze édesanyján keresztül nyomorgatja őt. A munkát hiába kereső, állandó megaláztatásba és elutasításba ütköző asszony érzelmi megingása, és ebből fakadóan anyaszerepének ellehetetlenülése a társadalmi nyomás láttán válik érthetővé. Az anya szeretetének megszűnéséért és a „másságot megcsonkító” mentalitásért közvetve az alkotói szemléletmód a társadalmi helyzetet teszi felelőssé, csak itt nem az ellopott bicikli okozza az egzisztenciális válságot (Vittorio de Sica: Biciklitolvajok – 1949), hanem a gyermekeit egyedül nevelő nő kilátástalan és kirekesztett helyzete. Ezért a részletes és hangsúlyos közegábrázolás.

Sajnos azonban ez a Göndör fürtök kárára is megy – noha csak az alkotás végén. Az anya-fiú kapcsolat kicsúcsosodó zárlata és Junior végső döntése nem hatol elementárisan a szívünkig, pusztán lebeg a levegőben. Ennek oka a társadalomrajz eltűnése a melodrámai történetből, mely mindaddig hiteles támpontként tartotta a filmet.

A zárlattól eltekintve azonban egészen kiváló alkotás lett a Göndör fürtök, amely a társadalmi kérdések és a belőlük fakadó személyes drámák iránt érzékenyek számára rendkívül sokat hordozhat magában. Én személy szerint nagyon várom a rendezőnő következő munkáját!

8/10

Bemutató: 2014. április 24.

PanAma