Eddig nem írtunk az idei Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról, pedig szeptember 12. és 21. között már 11. alkalommal rendezték meg. De ami késik, nem múlik: az elmúlt másfél hétben ugyanis szorgosan ültünk a moziteremben az idei felhozatalt bámulva, és most összefoglaljuk nektek egy toplista formájában, miket láttunk. A rangsorba három kategória filmjeit vettük bele, a versenyfilmeket, a kitekintőt és a Sundance Channel szelekcióját. Az első etapban a 32–21. helyen lévő filmeket vesszük sorra.

+ 1 A felszín alatt / Under the Skin (2013) – r.: Jonathan Glazer

Bár az angol film előzetesen a versenyprogram része volt, sajnos a szervezőknek nem sikerült elfogadható minőségű kópiát beszerezniük időben, ezért az alkotást leváltotta a Vetítések (Projekcije, 2013). Ha bent maradt volna, egészen biztosan előkelő helyet foglalna el a listán, A felszín alatt ugyanis szürreális, bizarr, de kiváló. Scarlett Johansson földönkívülit játszik benne, aki férfiakat csábít el, majd „bőröz le”.

32. Heavy Mental (2013) – r.: Sebastian Buttny

A fesztivál legrosszabb filmje titulust a Heavy Mental kapja. Nemrég írtam a lengyel film biztató állapotáról, amelyre Buttny műve sajnos egyenes ellenpélda. Az alkotásban egy színész szenvedését láthatjuk, aki mentális akadályokkal küszködik. A probléma azzal van, hogy a film nem megy semerre, majd a végén egyszer csak csodával határos módon megoldódnak a főszereplő problémái. A karakterek visszataszítóak, a cselekmény véletlenszerű, se nem művészies, se nem szórakoztató, egyszerűen lapos és frusztráló. Buttny azok közé az elsőfilmesek közé tartozik, akiknek nem fogjuk tűkön ülve várni a következő projektjét.

31–29. Fejvesztve / She’s Lost Control (2014) – r.: Anja Marquardt
Nem jövök vissza / Ya ne vernus (2014) – r.: Ilmar Raag
Háborús történet / War Story (2014) – r.: Mark Jackson

A Sundance Channel évről-évre elhoz nekünk egy válogatást, hogy meggyőzzön, miért nem érdemes a csatornára előfizetni. Idén négyből három filmjük ebbe a kategóriába sorolható, amelyeket leginkább „gyenge középszerként” lehetne jellemezni. A Fejvesztve a rossz rendezés, a Nem jövök vissza a rossz forgatókönyv, a Háborús történet pedig az unalomba fulladás áldozatává vált.

28. Vetítések / Projekcije (2013) – r.: Zrinko Ogresta

Mint már említettem, a film eredetileg nem volt része a versenyprogramnak. Talán nem is véletlen. Bár itt már találkozhatunk határozottan érdekes rendezői megoldásokkal (egészen a legvégéig szubjektív kamerával dolgozik, vagyis az egyes szereplők nézőpontján keresztül látjuk az eseményeket), a csoportterápiát bemutató film cselekménye nem áll másból, minthogy a karakterek véletlenszerű dolgokról társalognak és ordibálnak egymással.

27. Free Entry (2014) – r.: Kerékgyártó Yvonne

Ahogy haladunk előre, egyre több pozitívumot lehet felsorolni a filmek mellett. A Free Entryben is vannak egész jó dolgok, a gerillafilmes megvalósítás pedig elismerendő. A problémák között ott van azonban az amatőr kivitelezés, amely leginkább az operatőri munkán (rengeteg fényképezője volt a filmnek, de ez inkább negatívan hatott), a forgatókönyvön (a 70 perces filmben sajnos kb. csak 40 percnyi történet van) és a színészi játékon látszódik meg. A biztató dolgok közül kiemelendő a nagyszerű hangmérnöki meló, a remek hangulat, valamint ironikus módon a forgatókönyv és a színészi játék, ugyanis a két utóbbi legalább annyi pozitívummal kompenzál, amennyi elmaradásuk van.

26. Carmen (2013) – r.: Doru Nitescu

A román film egy rákos kislány történetét, anyja szenvedését és az orvosok tanácstalanságát, illetve szakmai egyet nem értését mutatja be. Akár nagyszerű is lehetne, a dráma ugyanis megvan, de a tévéfilmes kvalitásokat idéző megvalósítás nem segíti az alkotást. Túlságosan szürke és a negatívan értelemben nyomasztó film.

25. Mr. Turner (2014) – r.: Mike Leigh

Adott egy remek rendező és egy kiváló 18-19. századi festő – recept a jó filmhez? Téves. Valahogy ez a Mike Leigh-alkotás ugyanis nagyon félrecsúszott. Bár vannak benne szórakoztató epizódok, nem áll össze a film egy egésszé. Kicsit érthetetlen mi volt a rendező célja, ugyanis az alkotás se nem tiszteleg eléggé J. M. W. Turner élete és munkássága előtt, se nem mesél el komplex történetet, csak céltalanul bolyong az események között egészen a festő haláláig. A fesztivál egyik legnagyobb csalódása.

24. Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja / Manieggs – Revenge of the Hard Egg (2014) – r.: Miklósy Zoltán

Nem tudtam, mit várjak előzetesen ettől az angolul beszélő magyar animációs filmtől, a teaser trailerből ugyanis nem sok minden derül ki, és a neten se volt sok infó. Az alkotást Miklósy Zoltán animátor jegyzi, akinek ez az első önálló nagyjátékfilmje (rendező és forgatókönyvíró is). Rendkívül sok filmes utalás és meglepően jó humor jellemzi az első 60 percet, de az utolsó fél órára sajnos kicsit leül a produkció. Kár a vontatott végjátékért, mert a felnőtteknek szóló animációs film igazán remek lenne egyébként.

23. Egy éjszaka az öreg Mexikóban / A Night in Old Mexico (2013) – r.: Emilio Aragón

Nemcsak Mexikó öreg ebben a filmben, hanem az egész nosztalgikus hangulatot áraszt. A főszerepet a 83 éves Robert Duvall játssza a bűnügyi komédiában. Még mindig jó színész, a film pedig szórakoztató, de sajnos sokkal többet nem lehet elmondani róla. Egyszernézős mozi, ami nem fog sokáig az emlékezetünkben maradni.

22. Party Girl (2014) – r.: Marie Amachoukeli, Claire Burger

Egy aggastyán bártáncosnőnek megkéri a kezét az egyik kliense, aki ugyan kedves, de nem túl vonzó. A nő belemegy a dologba annak ellenére, hogy nem szerelmes a férfiba, és miután igent mond, sodródni kezd a történésekkel. Szép lassan rájön azonban, hogy a kapcsolat nem fog működni, de olyan gyorsan zajlanak az események, hogy nincs ideje már kiszállni. Érdekes dráma, Cannes-ban díjazták is az Un Certain Regard szekcióban, de sajnos nincs meg benne semmiféle plusz.

21. Az origó / I Origins (2014) – r.: Mike Cahill

Meglehetősen bugyuta áltudományos sci-fi, amely a reinkarnálódás témáját mutatja be egy tudóson keresztül, aki az elsők között fedezi fel a jelenség bizonyítékait. Hogy miért van ilyen magas helyen mégis Az origó? Leszámítva a történet butaságát meglehetősen ügyes és szórakoztató műfajfilm, még akkor is, ha a legtöbb fordulat mérföldekkel előre kiszagolható. Mike Cahill hókuszpókusza elég hatásos, hogy sok ember kedvence legyen, akárcsak az évekkel ezelőtt készült Csúcshatás (Limitless, 2011).

Folytatjuk!