Egy filmről sokat elmond, hogy ki a főszereplője. A gyerekek, mint központi figurák Hollywoodban leginkább a családi vagy ifjúsági filmekben jelennek meg, amelyeknek a célközönségei is kölkök, illetve családok. A művészfilmekben ezzel szemben általában egyfajta kontrasztként funkcionálnak: mint tiszta lelkek, ártatlan elszenvedők kerülnek konfliktusba a világ mocskával. Különösen jelentős vonal az úgynevezett child quest történet is, amely a gyerekfőszereplők esetében engedékenyebb cenzúra miatt vált népszerű választássá az iráni szerzői filmben. Ahol viszont még népszerűbb főhős a gyermek, az az animációk világa. Ennek két főbb oka van: jellemzően az animációs film célközönsége maguk a gyerekek, de természetében is leginkább a burjánzó gyermeki fantáziára működésére emlékeztet a filmtípus.

A fiú és a világ (O Menino e o Mundo, 2013) pont egy ilyen animációs film, főszerepben egy kisfiúval, aki miután apja lelép munkát keresni, utána indul a nagyvilágba és a legkülönbözőbb kalandokba keveredik közben. A brazil film bár sok jelenetében megfelelhetne a gyerekmese követelményeinek, sokkal kevésbé naiv és derűs a világról alkotott képe. Igazából egy olyan felnövés történetet látunk, ahol a főhős kisfiú azáltal lesz tapasztaltabb, hogy szembesül a körülöttünk zajló kegyetlenségekkel és az emberi természet pusztító erejével. Gyakorlatilag az ártatlan, játékos gyermeki fantázia a modern világ nem mindig boldog realitása általi lebontásának lehetünk szemtanúi.

Alê Abreu rendező itt érdekesen játszik a különböző animációs technikákkal: a többnyire absztrakt, színes, kvázi gyerekrajzoktól jutunk el később az egyre realistább képalkotásokig. Ahogy a fiú útra kerekedik és beér a városba, a stilizáció egyre inkább felvegyül fotórealizmus felé közelítő elemekkel, ahogy a természetet felváltja a mesterséges közeg. A városban egy ponton megjelenik a kollázsanimáció, majd konkrét élőfelvételek szakítják meg a film szövetét. Az ember természeti pusztításait bemutató montázs szó szerint felégeti a filmvásznat, amely addig a gyermeki képzelet festővászna volt. A történet ugyan egy pozitív, reménykeltő lezárással ér véget, ám az üzenet így is világos: az ember csodákra képes alkotó erejével, de ha azt a természet ellen fordítja, rendkívüli pusztítást tud véghezvinni. Mindezt persze lenyűgöző vizualitással meséli el a film egy gyermek szemén keresztül.

Az alkotás sokak szerint még az egészestés animáció Oscarra is esélyes, amely azon kevés kategóriák egyike, ahol külföldi (értsd: nem amerikai) filmek is indulhatnak. Persze ha a jelölésre nagy is az esély, azt azért tudni kell, hogy 2001 óta, mióta létezik a díj mindössze egyszer nyert nem-CGI animáció, az is több mint tíz éve volt: 2002-ben a japán anime, a Chihiro szellemországban (Sen to Chihiro no kamikakushi, 2001). A fiú és a világ azonban már így is megnyerte az egyik legnevesebb animációs filmnek járó elismerést, az Annecy filmfesztivál Kristály-díját, de ugyanezen eseményen a közönségdíjat is bezsebelte. Még ha az akadémia túl konzervatív is hozzá (jövő februárban meglátjuk), mi nyugodt szívvel megtehetjük, hogy az év legjobb animációs nagyjátékfilmjének nevezzük. 

A filmet nálunk a Primanima keretében vetítik. Időpont: november 1., szombat, 16:30.