Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Oscar 2015: Mikor a szerelem már nem elég – Holtodiglan

2015. január 27. 15:15 sunray

A Holtodiglan (Gone Girl, 2014) megjelenését hatalmas várakozás előzte meg Amerikában, nemhiába: az amerikai thriller alapjául szolgáló könyv (Gillian Flynn: Holtodiglan, 2012) olyannyira sikeres lett, hogy nyolc héten keresztül vezette a The New York Times keménykötésű fikciós bestsellereinek listáját. Az Egyesült Államokban szinte csak jó kritikákat kapott az irodalmi alkotás, köszönhetően a folyamatosan fenntartott suspense-nek, a kétségek között tartó elbeszélésmódnak, és a zseniális csavaroknak. Az eredeti mű a 2012-es évben a legkeresettebb irodalmi szenzációnak bizonyult (leszámítva A szürke ötven árnyalata-köteteket). A filmet nálunk is a nemzetközi premierekkel egy időben mutatták be, és sokáig vezette a hazai nézettségi listákat. 

lowresholtodiglan_jelenetfoto_2_.jpg

Nick (Ben Affleck) és Amy Dunne (Rosamund Pike) ötödik házassági évfordulójukra készülnek. Kívülről kapcsolatuk tökéletesnek tűnik, mindenük megvan ahhoz, hogy boldogok legyenek. A nagy napon Nick hazaérve lakásukba több helyen is dulakodás jeleit fedezi fel, Amy-t pedig nem találja sehol. Az eltűnés híre hamarosan a sajtóban is megjelenik, mivel a feleség az anyja könyvei révén „Csodálatos Amy”-ként ismert. Az Amy-ről mintázott karakter valójában a nő túlidealizált mása, mindenben jobb és sikeresebb, mint az igazi énje. Mivel ezt senki nem tudja, és csak a tökéletes Amy-t ismeri, rendkívül megrázza és foglalkoztatja az embereket az eltűnése. Azonnal a férjet gyanúsítják, és országos felháborodás követi annak a képnek a megjelenését, melyen egy sajtótájékoztatón kapják lencsevégre az eltűnt felesége képe mellett mosolyogva pózoló férfit. Az idő előrehaladtával Nick kénytelen egyre többet felfedni házasságuk romlottságáról, és közben próbálja bebizonyítani, hogy nem ölte meg feleségét. Ugyanakkor újabb és újabb bizonyítékok kerülnek elő, melyek a férj ellen szólnak, így versenyt futva az idővel Nicknek külön utakon járva kell kiderítenie, mi is történt valójában.

lowresholtodiglan_jelenetfoto.jpg

A történet működéséhez elengedhetetlen volt a megfelelő színészek megtalálása a szerepekre. David Fincher, a Holtodiglan rendezője saját elmondása szerint az alapján választja ki színészeit, hogy azok megállnák-e helyüket a film szempontjából fontos pillanatokban.  Ben Affleck kiválasztásában a Google volt segítségére: Affleck azután kapta meg a férfi főszerepet, hogy Fincher előzőleg több tucat képen megvizsgálta mosolyát. Észrevette, hogy a színész nyilvános megjelenéseinél mindig ugyanazt a mosolyt veszi fel. Ebben az arckifejezésben meglátta annak a lehetőségét, hogy a kulcsfontosságú jelenetben megjelenítse mindazt, ami a könyvben is kétségek között tartja az olvasót: amikor eltűnt felesége képe mellett fotózkodik, nem lehet tudni, hogy azért mosolyodik-e el, mert a kamerák miatt próbálja magára erőltetni a jókedvet, vagy éppen azért, mert egy szégyentelen gyilkos.

A női főszerepet játszó Rosamund Pike lett a Holtodiglan új felfedezettje, habár a színésznő már korábban is rengeteg filmben szerepelt (Büszkeség és balítélet, Egy lányról, A titánok haragja, Világvége). Eddigi karrierje során szinte mindig idősebb szerepekben tűnt fel, köszönhetően az első nagyjátékfilmjének, a Halj meg máskor (Die Another Day, 2002) című James Bond epizódnak, mely állítása szerint hosszú távon elvágta lehetőségeit más szerepek felé. Bár Amy Dunne karakterének eljátszására rengeteg ismert színésznő is pályázott (többek között Charlize Theron, Reese Witherspoon és Natalie Portman), a rendező mégis az „ismert ismeretlen” színésznőt választotta, akit ezen pozíciója miatt is rendkívül különlegesnek és egyedinek talált.  Fincher képes felismerni a jelöltjeiben rejlő lehetőségeket, olyan tulajdonságokat, melyeket legszívesebben eltitkolnának. Pike-ban is felfedezte a „sötét” énjét, akit a kamerák előtt kellett kicsalogatnia a színésznőnek önmagából, és ezzel a rendkívül nehéz szerep eljátszásával meghozta gyümölcsét a kitárulkozás: ő lett az új „it girl” és már főszerepre szóló ajánlatokkal is megkeresik, amellett, hogy Oscarra is jelölték.

lowresholtodiglan_jelenetfoto_4_.jpg

A film mellbevágó őszinteséggel mutatja be a média egyik nagy fegyverét: a mindenhatóként való fellépést. Az utóbbi években Magyarországon is egyre jellemzőbb a bulvárlapok kegyetlen, mindent megengedő szenzációhajhászata. Azonban míg nálunk még mindig inkább kicsiben megy a játék, és a „sztárok” sokszor saját maguk által megrendezett történésekkel kerülnek be a lapokba, majd a televíziós műsorokba, addig az USA-ban már külön szakmák specializálódnak a hírek kreálására és tolmácsolására. Leginkább a celebek példáján tudjuk nyomon követni, hogy már egy-egy érdekesen elkapott fényképből is milyen hatalmas szenzációval bíró hírt lehet kovácsolni, mely akár igaz, akár nem, rengeteg pénzt hoz a konyhára. A Holtodiglanban a televíziós műsorok hatalmas felelősségét tapasztalhatjuk meg, ahol akár műsorról-műsorra más véleményt alkothatnak az alanyról. Valaki lehet egyszer áldozat, máskor pedig maga a bűnös, a lényeg, hogy minél többen „fogyasszák” a műsort, és így a közvélemény a médiában elhangzott állításokhoz idomul. Az igazság nem érdekes a műsor szempontjából, és ezzel életeket tehetnek tönkre, mely még érzékenyebb téma, ha azt nézzük, hogy egyre több hétköznapi ember kerül be (legfőképpen tragédiáival) a sajtóba.

David Fincher és Gillian Flynn (ő írta át könyvét a film forgatókönyvévé is) kétségtelenül egymásra találtak, és egy rendkívül erős hatással és mondanivalóval rendelkező történetet hoztak létre. Mindketten otthon vannak az őrült karakterek felépítésében, és talán ennek köszönhető, hogy a film ijesztően hitelesen ábrázolja az elvetemültséget is.  Az extrém és a „normális” figurák is gondosan felépítettek, nincs olyan ember, aki ne azonosulna legalább egy-két pillanatban a karakterekkel, éppen emiatt a film üzenete is hamarabb eljut a nézőkhöz. A lebilincselő történet minden felnőtt mozirajongónak ajánlott, pároknak pedig kötelező!

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr927107449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása