Kevés férfi rendező van, aki ugyanolyan jól ért a nők nyelvén, mint a férfiakén. Jean-Marc Vallée ezen szűk kategóriába esik, neki köszönhetjük, hogy a filmvászonra álmodta Cheryl Strayed történetét és megszületett a Vadon (Wild, 2014). Strayed önéletrajzi könyvében (Wild: From Lost to Found on the Pacific Crest Trail, 2012) örökítette meg fiatalkori énjének hullámvölgyeit, melyekből egy embert próbáló túra során tudott kimászni. Reese Witherspoon produkciós cégével, a Pacific Standarddel már a memoár megjelenése előtt érdeklődést mutatott a megkapó történet iránt, és megszerezte magának a megfilmesítés jogait, egyben a női főszerepet sem engedte ki a kezéből. Idén végre nálunk is a mozikba került az inspiráló, megható és spirituálisan elgondolkodtató élettapasztalat megörökítése.
Jean-Marc Vallée és a forgatókönyvíró, Nick Hornby alaposan megkeverik a szálakat a gyakori flashbackekkel, így a teljes történet Vallée szokásához híven csak később rajzolódik ki. A film Strayed, azaz Witherspoon szenvedésével nyit, immáron a testével és a természettel dacolva. A közbevágott képeknek köszönhetően azt hihetnénk, férje megcsalta és ezért vágott neki a nagyvilágnak. Hamarosan kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről, sőt: Strayed az, aki megcsalta férjét, emellett kokainfüggő is lett, miután anyja – hirtelen betegségéből kifolyóan – életét vesztette. A lány éveken keresztül nem tudta feldolgozni anyja halálát, majd egyre mélyebb bugyrokba sodorta magát, hogy nem tud olyan ember lenni, mint amilyennek szeretett anyja tartotta lányát. Strayed hirtelen felindulásból egész életét hátrahagyva elindult a Pacific Crest útvonalon, mely Kalifornia állam viszontagságos vidékein vezet át. A film a materiális világon való felülemelkedésen, a lelki felszabaduláson és megtisztuláson vezeti végig nézőit. Strayed a magányos túra során gondolataival maradt összezárva, olyan e világ felett álló felismerésekre jött rá a vadonban, mely minden túrázó útjának legnagyobb ajándéka.
Időről-időre felbukkannak a Vadonhoz hasonló tematikájú filmek, az egyénileg átélt kaland izgalmas lélektana kiapadhatatlan inspirációs forrásnak bizonyul. A Vadont számtalan ponton összevethetjük például a 2007-es Út a vadonba (Into The Wild) című filmmel. Utóbbi szintén könyvadaptáció, mely Christopher McCandless életét dolgozza fel, aki egy zord, alaszkai útvonalat választott gyalogtúrájához. Míg azonban Strayed hatalmas teherrel (mind szó szerinti, mind érzelmi csomaggal) indult útnak, addig McCandless mindezeket már levetkőzve, csupán pár nélkülözhetetlen dolgot vitt magával. Strayed a hosszabb egyedüllét öngyógyító hatását tapasztalja meg útja során, McCandlesst azonban a társadalomtól való teljes elfordulás jellemzi. Nem véletlen a számtalan adaptáció felbukkanása, ugyanis az amerikai szabadságeszménynek még ma is része a road trip. Bár nem minden amerikai vesz részt élete során hasonló kalandban, a lehetőség mindig fennáll, mint probléma megoldási lehetőség.
A Vadon a női szereplők megkapó és erőteljes játékával veszi le lábáról a nézőt. Reese Witherspoonról elsőre talán még mindig mindenki Dr. Szöszire asszociál, ő azonban szerencséjére mégsem a két bugyutácska film árnyékában tengeti napjait, hamar felfedezték tehetségét és sokkal komolyabb szerepeket is rábíztak. 2006-ban már Oscar-díjat is bezsebelt A nyughatatlan (Walk the Line, 2005) női főszerepéért és nem véletlenül jelölték idén is díjra a Vadon-beli játékáért. A pöttöm Witherspoon végtelenül hitelesen játssza el a testileg-lelkileg leterhelt és megpróbáltatott Cheryl szerepét, egyetlen kizökkentő „hibája” csupán a már-már zavarba ejtően sok nyögdécselése. (A díjat idén sajnos nem ő, hanem Julianne Moore vitte haza a Still Alice-beli szerepéért.) A Vadon másik kimagasló alakításáért felelő, csodálatos Laura Dern már a Kék Bársony (Blue Velvet, 1986) Sandyjeként belopta magát szívünkbe, és még majd három évtizeddel később sem veszített bájából. A Strayed anyját alakító Dern a film legszimpatikusabb karakterét, az életvidám és mindig boldogságot sugárzó Bobbit testesíti meg. Alakításáért Oscar-díjra is jelölték, melyet azonban Patricia Arquette vihetett haza a Sráckor-beli (Boyhood, 2014) szerepéért.
Bár az Oscar-díjátadón mégsem honorálták a színésznőket, mégis sokat elmond a filmről, hogy az esélyesek között voltak. Jean-Marc Vallée korábban a Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club, 2013) két férfi (fő)szereplőjét, Matthew McConaugheyt és Jared Letot is jelöléshez juttatta (Leto meg is nyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat). A rendező rendkívüli emberismerete elvitathatatlan, ami a karaktereknek szinte lelket ad. Korábbi filmjeiben is láthattuk (C.R.A.Z.Y., 2005; Mielőtt meghaltam), hogy hátrányos helyzetű karaktereket elképesztően ruház fel temérdek nüansznyi aprósággal, melyek látszólag gyengének mutatják hősünket, utóbb mégis kiderül, hogy rendkívül erős személyiségekről van szó. A Vadon szépsége abban rejlik, hogy nézőit érzelmi hullámvasútra ülteti fel, izgalmas és rémisztő élményekbe is nyerünk bepillantást, de végig tudjuk, mi vár az út végén. Akár Cheryl Strayed a Pacific Crestet, úgy járjuk végig mi is a film kalandos ösvényét.
