Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Lehet, hogy meghalunk, de legalább a sminkem jó – A beavatott-sorozat: A lázadó

2015. március 18. 21:41 matanee

Ha könyvadaptációkra gondolunk, azon belül is a fiatal felnőtt közönséget megcélzó filmekre, rögtön olyanok jutnak eszünkbe mint a Twilight-széria (Twilight), Az éhezők viadala (The Hunger Games) vagy a még frissnek számító Az útvesztő (The Maze Runner, 2014). Sokan azt hihették, sőt, talán még hiszik is, hogy Veronica Roth hihetetlen népszerűségnek örvendő könyvsorozata, a Divergent is egy Az éhezők viadala méretű szenzáció lesz, amint mozivászonra viszik, és az első rész után talán még volt is rá esély. A második rész után? Nem gondolnám.

03.png

Március 19-én kezdik el vetíteni hazánkban is A beavatott-sorozat: A lázadót (The Divergent Series: Insurgent, 2015), amely A beavatott (Divergent, 2014) után mindössze öt nappal veszi fel az eseményszálat. Pontosan ott vagyunk, ahol egy évvel ezelőtt abbahagytuk: a gonoszok még mindig ugyanúgy genyóznak, mint eddig, és meglepő egyszerűséggel hitetik el valamennyi csoporttal, hogy Jeanine (Kate Winslet) értelmetlen öldöklését valójában a lázadók vitték véghez. Négy menekülésben lévő „lázadónk”, Tris (Shailene Woodley), Négyes (Theo James), Caleb (Ansel Elgort) és Peter (Miles Teller) a két órás film alatt ide-oda rohangálnak a csoportok között, amíg végül csak Tris és Négyes maradnak, ketten a világ ellen. Tris mindenáron meg akarja találni a módját, hogy megölhesse Jeanine-t, de újra és újra szembesül vele, hogy ez nem lesz annyira egyszerű, mint azt hitte. Jeanine eközben szeretne kinyitni egy titokzatos dobozt, amelyben arra számít, hogy megtalálja a világ leigázásának receptjét, a dobozt azonban csak egy elfajzott tudja kinyitni, így hamar elkezdi a begyűjtésüket – persze idővel ő is rájön, hogy csak Tris képes kinyitni a dobozt, elvégre ő a legkülönlegesebb elfajzott, mert ha nem így lenne, akkor még annyira sem lenne érdekes a film, mint amennyire most az.

Szóval mi az, amit biztosan látni fogunk A lázadóban? Sírás, gerinctelen árulás, egymást hátba döfködés, verekedés és agresszió, alvás, sírás, Kate Winslet gonoszul néz, Tris szomorúan néz, még több sírás, még több árulás, Négyes ment meg mindenkit, szimulációk, sírás… És nagyjából ennyi. Barátból ellenség lesz, senki nem azt csinálja, amit mondanak neki, és akinek eddig volt bármennyi morálja is az első filmben, az most abszolút megszűnik létezni. Trist megkeserítette a szülei halála, magát okolja mindenért, és ezért az elején még sajnáljuk is úgy nagyjából húsz percig. Utána már hihetetlenül idegesítővé és repetitívvé válik az örökös bosszúvágy, hogy ő márpedig mindenféleképpen meg fogja ölni Jeanine-t, ha törik, ha szakad. Négyes másból sem áll, mint hogy megpróbálja lebeszélni, és folyamatosan elárasztja Trist a szerelmével, amire Tris szomorú pillantásokkal, bambulással, hülye kérdésekkel és igen gyakran sírással reagál, ettől pedig sokszor úgy forgott már a szemem, hogy attól féltem, kiesik a helyéről. Négyes komoly, zárkózott aurája teljesen eltűnt, ő lett a klasszikus értelemben vett hősszerelmes, aki képes lenne feláldozni a világot annak egész lakosságával azért a lányért, akit szeret. A mellékszereplőknek most sem jut annyi kidolgozottság, mint amennyit a képernyőn eltöltött idejük megkövetelne, és akiket ebben a részben látunk először, azok talán még idegesítőbbek, mint az eddigi bagázs. Még mindig nem értem teljesen, hogy Jeanine-nak mitől van ez a hatalmas megalomániája, és hogy hogyan tud ennyi gonoszságot véghez vinni mindenki orra előtt, de ezt lehet azok jobban tudják, akik ismerik a könyvet. Mindenesetre egy elég egydimenziós antagonista, és nem tudom, hogy miért nem lehetett megölni az első rész végén, amikor ott volt rá a lehetőség.

01.png

A karakterek hihetetlen sekélyessége és a sztori semmilyen volta ellenére pozitívum, hogy nem unatkozunk a film közben. Igen, egy-két jelenet annyira klisés és irritáló, hogy szívesen a kezembe temettem volna az arcom, ha nem féltem volna, hogy összekenem az IMAX-szemüveget, ennek ellenére mégsem éreztem vontatottnak a történetet. Mindig történt valami, nem volt teljességgel kiszámítható, és ennek hála a két óra annyira nem érződött pokolian hosszúnak.

Habár a CGI szerintem jobban működött ebben a részben, mint az előzőben, és voltak vizuálisan nagyon jól, szinte már szépen és művészien kivitelezett jelenetek, állandóan közeliben figyelni Tris zokogását inkább váltott ki belőlem röhögést, mint empátiát. Hasonló mondható el a szerelmi jelenetről nagyjából a film felénél, ahol kifejezetten kényelmetlen volt 250 másik emberrel, pár centi távolságról figyelni Tris és Négyes nyelvcsatáját. A többi jelenettel nem is volt baj, de ezeket igazán átgondolhatták volna.

02.png

A színészi játékról nem tudok sokat elmondani azon kívül, hogy szerintem a színészek mindent megtettek, amit tudtak – azonban egy rosszul megírt karakteren már a színész se nagyon sokat tud emelni. Shailene Woodley jól játszott, és meggyőzően hozta a bosszúvágytól emésztett Tris karakterét, de nagyjából ennyi volt, amit nyújtani tudott. Az első részben sem volt túl nehéz dolga, ugyanis Tris már akkor sem a komplexitásáról volt híres, leginkább azért, hogy a közönség soraiban ülő tinilányok is tudjanak vele azonosulni, de a folytatásban azt a kis érdekességét is elveszítette, amije eddig volt. És ez igazán szomorú, főleg hogy a film 90%-ában őt látjuk a képernyőn. Kate Winslet teljesen ugyanolyan volt, mint eddig, és mi is ugyanúgy utáljuk Jeanine-t, mint eddig – ezen a téren semmi változás. Theo James és a többiek pedig, hát Ők szerintem megtették, amit lehetett. Hogy ez mennyire volt elég, azt majd mindenki eldönti magában, ha megnézte a filmet.

IMAX ide vagy oda, a látvány nem emel annyit a filmen, hogy érdemes legyen moziban látni. Az utolsó két részig pedig reménykedhetünk, hogy a készítők megtáltosodnak, és megkapjuk azt a lezárást, amivel a film felérhet a könyv jó hírnevéhez.

A bejegyzés trackback címe:

http://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr847281469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.