„Fogalmad sincs, milyen nehéz lehet megélni a század legnagyobb románcát.”
Madonna 2011-es W.E. című filmjében arra vállalkozott, hogy bemutassa Wallis Simpson és Eduárd walesi herceg (VIII. Eduárd király) viharos szerelmét, melyet olyan házasságkötés követett, amely egyben a brit monarchia alkotmányos válságához vezetett. Lévén, hogy az amerikai Wallis férjes asszonyként csavarta el a herceg fejét, a királyi család és a konzervatív gondolkodású kormánytagok egyaránt ellenezték a frigyet. A pár bármerre járt, fotósok hadával kellett szembenéznie, az újságok címlapján állandóan ők voltak a téma. Eduárd egyik hivatalos életrajzírója szerint a herceg „szolgai módon függött az asszonytól”. 1936 januárjában lépett a trónra, házassági szándéka mellől nem állt el, népszerűsége csökkent. Az angol törvények nem tették lehetővé, hogy feleségül vegye azt a nőt, akit szeretett, így 1936 decemberében öccse, a későbbi VI. György javára lemondott a trónról. Élő rádióbeszédében a következő szavakat intézte népéhez: „Lehetetlennek éreztem, hogy ezt a nehéz terhet felelősséggel viseljem és megtegyem kötelességem mint király, ahogy szeretném, annak az asszonynak a segítsége és támogatása nélkül, akit szeretek.” Néhány hónap elteltével az addig elválasztott szerelmesek júniusban fogadtak egymásnak örök hűséget.
W.E. azaz Wallis és Eduárd. Ha Madonna csak a fenti történetet vitte volna filmre, már azzal is beértük volna, ám Madonna kibővítette a sztorit egy, a ’90-es évek végén játszódó szállal, mely Wally Winthropról szól, akit mindig is lenyűgözött a hercegi pár legendás románca. Wally New Yorkban él férjével, karrierjét feladta, csak hogy tökéletes feleség váljék belőle, és gyermeket szülhessen. Azonban nem sikerül teherbe esnie, férje megcsalja, egyedüli menedékhelye egy galéria, ahol éppen Wallis Simpson értéktárgyait állítják ki, mielőtt aukcióra kerülne sor. A fiatal lány mindennap ellátogat a múzeumba, és ahogy megérint egy-egy ruhadarabot, ékszert, csészét, úgy elevenedik fel Wallis és Eduárd lebilincselő krónikája. Ahogy egyre több részlet tárul fel Wally előtt, úgy saját életét is átértékeli, Wallis szemein keresztül kezdi el látni a világot. A mozaikdarabkák összerakásában segítségére lesz a galéria egyik biztonsági ellenőre, az orosz menekült, Evgeni. Nem nehéz kitalálni, hogy így születik meg az „új” W.E.
Madonna ügyesen játszik a két idősíkkal; Wally felemeli a kékkel hímzett terítőt, majd azt látjuk, ahogy Wallis elsimítja az asztalon. Az egész játékidő alatt finoman érnek össze múlt és jelen képei. A két világ között nagy a kontraszt, míg a ’30-as évek Európája fényűző, kaotikus, egyik partit követi a másik, addig a jelen New Yorkja visszafogott, fakó. Nem véletlen ez a látványtechnikai megoldás, a többnyire komor Wally vágyik arra az életre, ami Wallisnak megadatott, a mindent elsöprő szerelemre, amely a brit trónnál is többet ért. Persze Wallynak is rá kell jönnie, hogy ez nem egy tündérmese. A század románcát megannyi fájdalom és megaláztatás kísérte. A hercegi párt száműzték Angliából, Eduárd hasznavehetetlennek érezte magát, Wallistól várta a vigaszt, aki börtönként élte meg házasságát. Wallis távol élő nénikéjének írt leveleiben vetette papírra érzéseit: „Fogalmad sincs, milyen nehéz lehet megélni a század legnagyobb románcát.”
A film nagy erénye a korhű miliő megteremtése, ebben nagy szerepe van a zenének és a kosztümöknek. A zene a lengyel Abel Korzeniowski érdeme, a lágy dallamok még inkább egy egészbe szövik a két nő történetét. A rendező önmagához hűen belevisz egy kis csibészséget a zenehasználatba, az egyik 1936-ban játszódó önfeledt partijelenet alatt a Sex Pistols Pretty Vacant című száma csendül fel. A kosztümöket szintén ki kell emelni, a jelmeztervező Arianne Phillipst megérdemelten jelölték Oscar-díjra. Wallis Simpson kora stílusikonja volt, olyan divatcégek ruháit viselte, mint a Givenchy, a Schiaparelli, a Dior vagy a Mainbocher. Ezek a ruhaköltemények tökéletes másukban köszönnek vissza a vászonról.
Végezetül nem hagyhatjuk szó nélkül a szereposztást. Andrea Riseborough kelti életre Wallist, akinek sikerül azt az eleganciát és vakmerőséget belevinnie játékába, melytől úgy érezzük, magát Wallis Simpsont látjuk. A herceget a jóképű James D’Arcy eleveníti meg. A két angol színész között működik az a bizonyos kémia, jeleneteik töltik meg a filmet energiával. A modern W.E., vagyis Wally és Evgeni megformálói Abbie Cornish és Oscar Isaac.
A W.E. megtekintése után be kell ismernünk, hogy Madonna alaposan felkészült erre a rendezésre; a forgatókönyv megírásától kezdve az ékszerek kiválasztásán keresztül egészen a betétdal felénekléséig igazán megdolgozott azért, hogy komolyan vegyük őt mint rendező. Szóval tegyük félre az előítéleteket (ha vannak), és adjuk át magunkat ennek a történetnek, ugyanis ez egy jó film.
