Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

A nagy füzet a Közelkép filmklubon

2013. október 2. 19:34 PanAma

Beszéljünk a filmekről!

 avagy

Elindult Közelkép filmklub-sorozat! 

Elgondolkodtató filmek, hozzájuk kapcsolódó előadás és beszélgetés – mindez Magyarország legszebb épülettel rendelkező mozijában, az Urániában. A tegnapi nappal elindult a jövőben Közelkép név alatt futó filmklub-sorozat!

Az ELTE-n működő Magyar Filmtörténeti Kutatócsoport és Metropolis filmtudományi szakfolyóirat szervezésében megrendezésre kerülő esti programot főként azoknak ajánljuk, akik tudományosabb szemmel szeretnének a filmekhez közelíteni, vagy akár komolyabb indíttatású előadásokat és beszélgetéseket hallani filmelméleti és –történeti vonatkozásban. A szerveződés jelmondata: „Filmekről mindenkinek, akiket komolyan érdekel. Mi komolyan gondoljuk.”

A tegnapi napon (október 1-én), este 18:30-as kezdéssel Szász János új filmjét, A nagy füzetet tekinthette meg a közönség, az első Közelkép filmklubon. Az érdeklődés igen nagy volt, az Uránia Fábri-terme teljesen megtelt, páran sajnos nem is jutottak be.

A film levetítése után (alább olvashatjátok Kockás kritikáját róla) Dr. Gelencsér Gábor, az ELTE Filmtudomány Tanszék docense tartott egy rövid előadást a magyar film és az irodalmi adaptációk kapcsolatáról, mellyel az ezt követő beszélgetés témája meg is alapozódott. Különböző vélemények csaptak össze például adaptációelméleti kérdésekben, de természetesen a filmet önmagában vizsgálva is módszeresen górcső alá vette a vitatkozó közönség.

A Közelkép ezentúl havonta tervez hasonló hangulatú és komolyságú esteket az Urániában, a filmtudományban érdekelteknek erősen ajánlott!

PanAma

És most következzen Kockás kritikája:

Szász János - A nagy füzet

Abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy nem olvastam Agota Kristof regényét, így A nagy füzetet nem adaptációként nézhettem, hanem mint Szász János legújabb filmjét, egy önálló filmművészeti alkotást – mindazonáltal elvárásokkal ültem be a moziba, mégiscsak Kristály Glóbusszal jutalmazták a rendezőt a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon, mégiscsak a Woyzeck rendezőjéről van szó. Hátha el tudom felejteni az Ópiumot.

A film főhősei egy ikerpár (Gyémánt László, Gyémánt András), akiket anyjuk vidékre, a határszéli Kőszegre menekít a II. világháború alatt. Nagyanyjuk (Molnár Piroska) házában „vendégeskednek”. Az utazás előtt az apjuk (Ulrich Matthes, aki inkább tűnik egy zsidó deportáltnak, mint a magyar hadsereg tisztjének) egy füzetet ad a fiúknak, hogy följegyezhessenek mindent, ami velük történik. A titkos naplóírás az, ami végig kalauzol minket ebben a rideg új világban: a fiúk a film végére teljesen érzéketlenekké válnak a külvilággal szemben, saját értékrendet alakítanak ki, amibe még a gyilkosság is belefér. De hát háború van odakint, mért ne lehetne idebent is?

a_nagy_fuzet_twins.jpg
Szóval adott egy beavatási történet, amiben jobbnál jobb színészek játszanak mellékszerepeket (Ulrich Thomsen, Tóth Orsi, Kiss Diána Magdolna, Kovács Lajos, Derzsi János...), és amiben  csodálatosan kegyetlen képek vannak Christian Berger szikár, matt fényképezésében, és mégsem áll össze egy egésszé. Valahogy olyan volt a film, mintha egy képeskönyvet lapozgatnék – epizódok sorozata összekötés nélkül. Úgy éreztem, hogy csak bolyongok ebben az elvadult, embertelen világban (ahol B-kategóriás hollywoodi bombákat robbantgatnak felettem), nem tartok sehová, holott már ösvényt tapostam az erdőbe. Nem leltem igazi motivációra, így jócskán maradtak bennem kérdések a film megnézése után is. Persze jó pár kép megérintett, szinte sokkolt volna, ha nem láttam volna már a (magyar) nyomor filmvariációinak egész sorát. De miért ne érintett volna meg, hisz Molnár Piroska olyan hibátlanul játssza a  kegyetlen nagyanya szerepét, hogy álmában fojtottam volna meg. Miért ne hatódtam volna meg, mikor Titanic szintű zene késztet sírásra? Meg hát szegénység van, éhínség, háború, megölik a kedves zsidó cipészt.

Szász biztonsági játékot űzött. Az amerikai filmeken nevelkedettek is könnyedén lépést tudnak tartani a művel, befogadó barát a csomagolás, amibe azért pár menő művészfilmes „elem” is beékelődik, mint például a füzet lapjai. Amik jók voltak, csak valahogy mégis Drive-érzésem volt: sok okos filmes összeült, és összegyűjtötte azokat az elemeket, amik egy filmet kult filmmé tesznek – ami sikerült volna, ha nem bukik felszínre a hátsószándék.

Azért nem volt ez egy rossz film, de jónak se mondanám – egy melankóliába fulladt közhelyhalmaz. Sajnálom, jó lett volna, ha egy a Nemzeti Filmalap által támogatott filmmel szoknak vissza a magyar nézők a magyar mozira.

6/10

Kockás

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr85548104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.