Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Irány a Winchester!

2013. október 13. 12:00 kockaes

Edgar Wright szerény tévéfilmes rendezőként élte életét, amíg egy szép nap össze nem találkozott Simon Pegg-gel. Egy kocsmában. A bárpultnál. Miközben sört ittak. Legalábbis én mindig így képzelem közös munkásságuk kezdetét. De nem is ez a lényeg, hanem a közös munka, melynek eredményeként (a csodálatos Spaced c. sorozatot követően) 2004-ben megszületett a Haláli hullák hajnala (és ezzel kezdetét vette a Cornetto-trilógiának becézett filmhármas hódítása).

A film jellemzésére elég lenne csupán az alábbi ábra:

tumblr_mugjywPKEe1rkg4lho1_500.png

De akinek nem elég ennyi, nézzük csak, mivel is állunk szemben!

A film főszereplője Shaun (Simon Pegg) egy tipikus, mind magánéletében mind a „karrierjében” megrekedt, harmincas éveit taposó férfi, aki élete jelentős részét egy londoni pubban, a Winchesterben tölti. Barátnője (Kate Ashfield) megelégeli, hogy nincs más közös programjuk, mint a winchesteri délutánok, és ultimátumot ad Shaunnak: vagy egy normális helyen ünnepelik meg az évfordulójukat (ami azt jelentené, hogy Shaun képes megváltozni), vagy elbúcsúznak egymástól. Mint az lenni szokott, főhősünk elszúrja az utolsó esélyét is, így a barátnője természetesen lapátra teszi. Mit tesz ilyenkor a férfiember? Lebattyog szépen a törzshelyére a legjobb haverjával, jelen esetben Eddel (Nick Frost), az életművész naplopóval. Csakhogy másnap reggelre kitör a zombi-apokalipszis, Shaun pedig kezébe veszi az irányítást: összegyűjti szeretteit (igen, az exet is) és irány a Winchester, mert annál tuti, hogy nincs biztonságosabb hely egész Londonban...

shaun-of-the-dead-2004-06-g-1024x673.jpg

A Haláli hullák hajnala számos popkulturális utalást tartalmaz, mint például a címe, ami George A. Romero (amerikai zombifilmes) műveivel kacsint össze (Shaun of the Dead – Dawn of the Dead). Wright stílusa, filmnyelve ezenkívül számos videójátékra jellemző elemet tartalmaz, melyek kiválóan olvadnak össze a brit fricska („brit flick”) humorával: a képi gegek a szöveggel együttműködve hatnak, nem oltják ki egymást. A zombi téma csak egy eszköz, amivel a rendező megspékel egy romantikus komédiát. Wright egy ritmusos, könnyen fogyasztható, szellemes és többször-nézhető filmet alkotott, mely az évek múlásával sem veszít a színéből (bár szeretném még itt megjegyezni, hogy ez a film csak azok számára nyújt felhőtlen szórakozást, akik szeretik az oly egyedi brit humort).

De a Haláli hullák hajnala mit se érne a csodálatos színészei nélkül! A Pegg-Frost páros akár egy modern Stan és Pan, abszolút egy hullámhosszon vannak. Egyetlen poén sem hangzik laposan vagy falsul az ő szájukból. De érdemes kiemelni a zseniális mellékszereplőket is, mint például Bill Nighy-t (Shaun nevelőapja) vagy Penelope Wiltont (Shaun anyukája).

A Haláli hullák hajnala jó úton halad a halhatatlanság felé – akár zombi a közönség, akár nem.

10/10


Kockás

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr615565938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Majolie 2013.10.14. 10:46:58

Amikor a bakelit lemezekkel dobálják a zombit a kertben :)))

kockaes 2013.10.14. 10:48:47

@Majolie: Az egyik legjobb része a filmnek :)