Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Északi hipnoterápia

2013. október 16. 20:05 kockaes

A skandinávoknak valami okból kifolyólag (lehet, hogy a sötét, hideg téli esték miatt) nagyon megy a krimi műfaja, irodalomban és filmen egyaránt. Jobban mondva kiválóan adaptálják a regényeiket vászonra. Így olyan vérfagyasztó és izgalmas műveket köszönhetünk az északiaknak, mint méltán híres A tetovált lány (amit természetesen amerikai remake követett David Fincher tolmácsolásában), vagy az itthon kevésbé ismert, de hasonlóan zseniális A híd című sorozat (amit szintén tengerentúli feldolgozás követett).

Ezzel szemben A hipnotizőr bármennyire is jól indul, sajnos nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, nem ugorja meg az elődei által felállított (egyébként igencsak magas) szintet. Jó kis véres gyilkosság, naturalista, hideg, kemény képek, egy kis mind-game, néhol egy csipetnyi pszichológiailag indokolt motiváció, de semmi több. Nincs is sok értelme összefoglalni, hogy miről is szól a film. Legyen elég annyi, hogy egy család lemészárlása áll a középpontban, a gyanúsított pedig épp a tragédia egyetlen túlélője, egy tinédzserfiú, aki sérülései miatt élet-halál között lebeg. Így hozza a sors, hogy a nyomozásba bevonják a címben szereplő hipnotizőrt (Mikael Persbrandt), remélve, hogy felszínre csalogatja a fiú emlékeit.

20432713.jpg-r_640_600-b_1_D6D6D6-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg

Eddig még jól is hangzik a sztori, ám A hipnotizőr az első fél óra után unalmassá válik, és annyira sem tartja fenn a néző figyelmét, hogy érdekeltté váljon a megoldásban. Túlságosan leül a film, a végén pedig csak a gyönyörű svéd vidék csodálása marad. A színészek sem képesek sok életet lehelni a szerepeikbe, nekik csak a 0-24-es skandináv kávézás marad, egy két altatóval felturbózva.

Nem is értem miért rendezett Lasse Hallström krimit egy Csokoládé és egy Lazacfogás Jemenben után. Ha szabad így mondani, elhollywoodiasodott a rendező. Kellett ez neked kedves (John) Lasse?

A skandináv krimi szerelmeseinek mindenféleképpen csalódás Hallström filmje, de az „avatatlanok” figyelmét még felkeltheti.

6/10

Kockás

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr575573353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.