Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Pofánröhögjük a Halált

2013. október 21. 20:13 PanAma

Frank Oz színész-rendező 2007-es munkája a tipikus angol feketehumor akasztófavirága. Fordulatos cselekmény, váratlan bravúrokkal és jól megírt párbeszédekkel tűzdelt forgatókönyv és zömében sziporkázó színészi játék.

Egy átlagos és békésnek tűnő angol família temetésre készülődik, hogy elbúcsúztassa a nagyszerűnek ismert, megboldogult családfőt. Peternek, mint a legidősebb testvérnek feladata, hogy a szertartás a legnagyobb rendben menjen le, ám sorozatos balszerencsék következtében ez egyre lehetetlenebbnek tűnik. Egy „kedves” rokont hasmenés kezd gyötörni, valaki rossz tablettát vesz be és furcsa mód mezítelenül a háztetőn köt ki, ráadásul egy rejtélyes figura is feltűnik a színen, aki az elhunyt sötét titkával érkezik. A családi szennyes kiteregetése súlyos veszélyfaktor – a jelenlévő beavatott rokonok mindent megtesznek, hogy a káoszt elkerüljék a temetésen. Ám az óhatatlanul felüti a fejét minden percben.

halálos_temetés.jpg

Az angol humor kedvelőinek szinte kötelező darab a Halálos temetés! A rengeteg kitekert szituáció és sokkszerű fordulat teszi a filmet minőségi vígjátékká, a cselekmény simán elviszi a hátán az egész alkotást. Ehhez még külön hozzátesz a humor folyamatos, de mértanilag kiszámított adagolása és természetesen messzemenő abszurditása. Furcsa mód Oz munkája épp azt igyekszik nevetségessé tenni, ami a legkevésbé vicces az emberi kultúrában: a Halált. A törekvés sikerül – a fekete humor mezeje végsőkig kihasznált.

A színészi játék nem maradéktalan, de szórakoztató. Alan Tudyck és Kris Marshall jelenetei kiemelendőek, gördülékenyen viszik tovább a szórakoztató eseményeket, kár, hogy pont a főszereplő Matthew MacFadyen alakítása sikerült olyan színtelenre és erőtlenre.

A vígjáték sikere persze magával hozta, hogy az amerikaiak hamar megvették a jogokat és újraforgatták a filmet a saját szájízük szerint, persze a zseniális és kipróbált fordulatokat megtartották maguknak. Sajnos a 2010-es „másolat” (azonos címen jött ki: Death at a Funeral) már nem lett olyan jó, talán pont az amerikai filmes kultúrában való szokatlan tálalás miatt. Azonban az eredeti megkérdőjelezhetetlenül és mindent elsöprően hódol a brittek humorérzéke előtt, úgy, hogy közben számunkra is fogyasztható!

8/10

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr95591341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.