Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Retardált és motiválatlan

2013. november 3. 14:41 PanAma

Hiába az Arany Pálma jelölés, Francois Ozon filmje, a mozikban futó Fiatal és gyönyörű bebizonyítja, hogy a (fiatalkorú) prostitúció kérdésének feszegetése ahogy nem vonz automatikusan mély lélektanisággal dolgozó sorstargédiát, úgy jó filmet sem. Ütős téma, de tudni kell bánni vele.

Isabelle egy rendkívül csinos, 17 éves francia lány. Egy tengerparti nyaralás alkalmával megismerkedik egy Felix nevű fiúval, aki rövid kapcsolatuk alatt bevezeti őt a szexbe. Isabelle hazatér Párizsba, ahol a tanulmányai mellett prostitúcióval üti el az idejét. Eltelik az ősz, az egyik félresikerült találka miatt azonban a lány családja rádöbben Isabelle piszkos ügyire. Az édesanya mindent megtesz, hogy lányát kirántsa a fertőből, kérdés azonban, hogy ezt ő akarja-e. A felnőtté válás extrém helyzete és néhány kudarcba fulladt kísérlet egy fiatal lélek megmentésére, négy évszak keretében (teljesen indokolatlanul). Egy zseniális történetlehetőség értelmetlen elrontása a Fiatal és gyönyörű.

fiatal és gyönyörű 2.jpg

A francia filmművészetben nem először fordul elő a prostitúció témájának felbukkanása, gondoljunk csak az Eladó a szerelem-re, vagy az Éli az életét-re. Csakhogy ez utóbbi esetében Godard szinte hideg, dokumentarista, adatszerű ábrázolásmódján és steril képein is átsejlik a hivatásosok életmódjának elkerülhetetlen tragédiája. Hiába a kiüresedett, modern életérzés, Nana sorsa akkor is szívbemarkolóan hat a nézőre.  A Fiatal és gyönyörű főhősnőjéé viszont nem. Egy teljességgel érthetetlen karakter, indokolatlan tettekkel.

Lássuk Isabelle-t, mint hőst. A lány 17 éves, a felnőtté válás középkorszakában jár, értelemszerűen próbálgatja a saját testét, hogy megértse a szexualitás mibenlétét. Ez alap tényállás, a filmnek nem is kell magyaráznia.

Az értelmező folyamat ott bukik meg, hogy tetteinek semmi motivációja nincs, ami abból is eredeztethető, hogy már kezdettől fogva egy néznivaló, eszközszerű testnek (tengerparti és szobabeli meglesés) tekintjük. A történet előrehaladtával is érzelmi analfabétaként működik, a világ történéseire adott válaszreakciói teljesen inadekvátak (azt hiszi, hogy megölt valakit, pedig egyértelmű, hogy nem, majd emiatt érzi magát mocskosnak, nem azért, mert hivatásos), de ennek okaira sem kapunk semmiféle magyarázatot. Felixszel való érzelemmentes tapasztalatszerzése még valahol érthető, bár a film erre sem ad indokot, hiszen nem előzi meg karakterrajz. Ám Isabelle-ről a későbbiekben sem tudunk meg semmit, személyiség nélküli bábként mozog a vásznon. Ezen sajnos Marine Vacht szenvtelen játéka sem segít (bár lehet, hogy ez a színészvezetés hibája), egyszer képes hiteltelen könnyeket, a találkák alkalmával pedig rendszeres undort produkálni, ami tovább erősíti a nézőben a kérdést, hogy minek lesz valaki önjelölt prostituált, ha viszolyog tőle. Pénz nem kellhet neki, mert a családja jó anyagi környezetet biztosít; reális érzelmi sérüléséről nem tudunk (bár nem teljes – nevelőapja van -, de boldog a családi környezet, Felixen is hamar túlteszi magát), ha bárki kérdezi a kurválkodás okáról, nem tud egyértelmű, összefüggő választ adni. Tapasztalatszerzés? Lázadás? Na, ne vicceljünk már… Ettől nem lesz senki prosti, maximum akkor, ha retardált.

Az egyetlen lélektaniságot elindító jelenetet (mikor Isabelle a szüzessége elvesztésekor kívülről nézi saját magát) a film egyáltalán nem viszi tovább. Ahogy ez a későbbiekben is számtalanszor megtörténik: ostromló kérdéseket kapunk az anyától, a pszichológustól, sőt, még a kuncsaftoktól is, de a személyiség nélküli Isabelle (aki ezek szerint magát is puszta testként érzékeli) nem tudja megválaszolni, hogy mit miért tesz.

A film feldob pszichologizáló lehetőségeket, majd hagyja a levegőben lógni. DE MIÉRT?! És akkor az a végkonklúzió, amire az egyik ügyfél nyíltan utal is, hogy „aki egyszer kurva, az mindig kurva marad”?! Tehát Isabelle ilyennek született, ilyen is marad és így is fog meghalni. Nem tudom sajnálni, mert a film nem is hagy azonosulási pontot. Ezt – művészfilm ide vagy oda (ezért hoztam fel Godard-t az elején; bár a Fiatal és gyönyörű inkább midcult, mint teljesen szerzői) – semmilyen alkotó nem engedheti meg magának. Muszáj, hogy érdekeljen a hős lelke, különben érdektelenné válik a történet!

Jó cselekményalap, számtalan szemszögből megközelíthető kérdésfelvetés, és egy brutálisan elrontott film. Sajnálom, de a Fiatal és gyönyörű keservesen semmitmondó lett.

3/10

 PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr895612701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.