Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Homokos apa, szerelem és életigenlés

2013. november 27. 16:56 kockaes

Bevallom, úgy másfél éve láttam Mike Mills Kezdők című filmjét, és bár nem emlékszem minden részletére, azért gyakran eszembe jut, főleg a hangulata és a remek színészi játékok miatt. Olyan film ez, ami nem akar nagyon sokat mondani, nem erőltet semmiféle filozófiát, csak a hétköznapok egyszerűségét, egy életszakasz problémáját mutatja be úgy, hogy közben egy egyedülálló aurát von a néző köré és még vicces is tud lenni.

A történet Oliverről (Ewan McGregor) szól, aki homoszexuális apja (Christopher Plummer) halála után nem találja a helyét. A sors fintora, hogy a papa csak 75 évesen, 44 évnyi házasság után vallotta be „másságát”, majd mikor rátalált igaz szerelmére (Goran Višnjić), kiderült, hogy rákos. Így Olivernek nemcsak a friss szerető hírét kell feldolgoznia, hanem az apja betegségét, majd halálát is. Ebben az állapotban barátai elrángatják egy beöltözős buliba, ahol megismerkedik a szertelen francia lánnyal, Annaval (Mélanie Laurent), és egymásba szeretnek. Csakhogy párkapcsolatok terén egyikük sem éppen tapasztalt, mondhatni kezdők.

Quad_BEGINNERS_06493-33_f.jpg

A film egy nagyon aktuális élethelyzettel foglalkozik, a harmincasok családalapítási problémáival, miközben a szülők elvesztése és a másság elfogadása is felvetődik. Mike Millst, a rendezőt nagyon lehet szeretni, hiszen nemcsak hogy ő írta a filmet, de operatőrként is ő dolgozott, tette mindezt úgy, hogy az nem vált a film kárára, épp ellenkezőleg. Egy nagyon bensőséges hangulatvilágot hozott létre, ahol mindenről lehet beszélni, ahol nem kell titkolni a szomorúságot, és ahol a szerelem nemcsak a rózsaszín ködről szól, hanem a másik elfogadásáról, az alkalmazkodásról.

Külön kiemelendő Christopher Plummer játéka, aki a szerepnek köszönhetően be is zsebelte a legfontosabb díjakat 2012-ben: BAFTA-, Golden Globe- és Oscar-díj is ott csücsül a vitrinben azóta. Nagyon jó nézni, ahogy az öreg végre megtalálja a boldogságot és kapaszkodik belé a végsőkig. Valahogy értelmet ad az életnek. Létezik boldogság, csak meg kell találni.

A Kezdők egy életigenlő film, még akkor is, ha az elmúlás központi szerepet játszik benne. De hiszen ilyen az élet, klisével élve: megszületünk, küzdünk, aztán meghalunk. De ha közben van legalább egy „arany pillanat”, már megérte, Mike Mills filmje pedig pont ez mutatja be, próbálkozni kell, mindannyian kezdők vagyunk.

8/10

Kockás

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr165660561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.11.28. 13:15:19

Meleg és Hideg

Tudósítás Hollywoodból, a haladó emberiség kultúrfővárosából – Hollywood, 2009. február 29.

18 Oscar-díjat kapott a tavalyi év szuperprodukciója, a Meleg és Hideg című film.

A film rövid kivonatos története: Mr. Bruce Buznyak, a kisváros köztiszteletben álló szociális munkása, aki napi 25 órán keresztül dolgozik a nyomorultak, az árva kisgyermekek és a partra vetett bálnák megsegítése érdekében, megismerkedik az egyik bálnamentés során Mr. Jonathan Koetshoeggel, aki úgyszint meleg szexuális orientációjú. Első pillanatra egymásba szeretnek. Mr. Koetschoeg három egyetemi diplomával rendelkezik, de lelkiismereti okokból egy szellemileg visszamaradott gyermekek megsegítésével foglalkozó alapítványnál dolgozik minimimálbérért. A bálnamentés utáni est romantikus hangulatban zajlik: Buznyak és Koetschoeg elmennek a legközelebbi meleg bár vidám táncos estjére, ahol közösülnek mind a 35 résztvevővel, majd egymással. A romantikus este után egymáshoz költöznek. Az egész környék örül, hogy Mr. Buznyak végre párra talált, a polgármester személyesen vesz részt a fiatal pár esküvőjén.

A környék idillikus, harmónikus és toleráns hangulatát azonban megzavarja az egyik szomszéd, Mr. Joe Hitler munkanélküli analfabéta alkoholista, aki éppen a múlt héten költözött a szomszédos házba, miután letöltötte az emberölés, nemi erőszak és pedofília miatt rá kiszabott 15 éves szabadságvesztést. Mr. Joe Hitler képtelen beilleszkedni a toleráns környék életébe, s folytatja társadalomellenes tevékenységet: minden nap leissza magát a sárga földig, megkínoz egy kiskutyát a pincéjében, majd prostituáltakat hív telefonon és a protituáltakat félig agyonveri, miközben szexuálisan kielégül.

Mr. Hitler egyik nap véletlenül józanul marad, s rájön, hogy szomszédjai melegek. Égtelen düh támad benne, s bosszút forral, ugyanis irracionális gyűlöletet érez kisgyermek kora óta a másság iránt. Nap, mint nap újabb és újabb módokon keseríti meg a köztiszteletben álló meleg házaspár életét, mígnem egyik nap radikális lépésre határozza meg: elrabolja Mr. Buznyak házastársát, Mr. Koetschoegot. A meleg férfit a pincébe zárja és megláncolja, majd kínzásokkal fenyegeti. Időközben Koetschoegnek sikerül mobiltelefonján segítséget hívnia, a helyi cserkészcsapat kiszabadítja Koetschoegot éppen 5 másodperccel azelőtt, hogy Hitler levágná Koetschoeg nemi szervét. Hitlert a rendőrség őrizetbe veszi, a házkutatás során hatalmas mennyiségű meleg pornóirodalom kerül elő a ház rejtett duplafenekű ruhásszekrényéből – kiderül, hogy Hitler valójában szintén meleg ifjúkora óta, de ezt örökletes elmebaja miatt fél nyíltan bevallani.

A film azzal a prózai kérdéssel végződik: vajon állhat-e továbbra is tétlen kezekkel az állam, vajon nem lenne-e itt az ideje, hogy végre valahára be legyen vezetve a kötelező elmegyógyintézeti kezelés az összes homofób gazember számára, hogy kigyógyítva hasznos tagjaivá váljanak a modern társadalomnak.

*** 1999 ***