Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Japán óriásbábok csihipuhija és egy kis kulturális kitekintés

2013. december 17. 19:03 PanAma

Most, hogy kijött az új Godzilla film bemutatója, írunk a klasszikus japán elődről is!

Ezúttal Kelet felé fordítjuk a KinoGlaz hajóorrát és bekukkantunk Japánba, méghozzá a japán sci-fi világába. A 2004-es Godzilla: Final Wars (Gojira: Fainaru uôzu) Kitamura rendező keze munkája, egyrészt tisztelgés az 60 éves nemzeti óriásszörny-mítosz előtt, másrészt emblematikus példája az ország speciális-effektus filmműfajának.

A történet szerint az ember okozta környezeti változások következtében a Földön óriásszörnyek szaporodnak el, amik visszaszorítására a civilizáció egy genetikai mutációval rendelkező emberi egyedekből  felépülő, ütőképes osztagot állít össze - az M szervezetet. Ugyan a monstrumok elleni harc sikeresnek bizonyul, a bolygót hamarosan újabb veszély fenyegeti, méghozzá egy megszálló faj képében. Az X bolygóról érkező idegenek a Földre szabadítják az összes veszélyes szörnyet, így az M szervezet kis túlélő csapatának nincs más választása, mint hogy szabadon eressze Godzillát, az egyik legpusztítóbb szörnyet, hogy ő küzdjön meg az ellenséggel.

godzilla-final-wars-2.jpg

Ha a klasszikus hollywoodi filmekhez szokott, nyugati szemünkkel ránézünk erre az alkotásra, a gagyiságtengeren kívül aligha fogunk látni valamit. Túlhajtott alműfajáradat, béna effektek, kegyetlenül rossz színészek és műanyagból készített óriásszörny-bábok (2004-ben!), amik egymást püfölik a képernyőn. Pedig a Godzilla: Final Wars a saját közegében értelmezve nem feltétlenül rossz film.

A science-fiction motívumok brutális mértékű keveredése Japán tőlünk idegen műfajfelfogásából ered – tegyük hozzá, ők legalább akkora sci-fi-hatalomnak számítanak keleten, mint az USA nyugaton, noha a két térség filmjei között ég és föld a különbség. A Japán sci-fik helyett ugyanis tokusatsu-k, vagyis speciális effekt filmek vannak – ők elsődlegesen a látvány és nem a tematika alapján csoportosítják a mozgóképes alkotásokat. A Godzilla ezen belül „kaiju”, vagyis óriásszörny-film, mely értelemszerűen vonzza magával a katasztrófafilmes vonalat is. De ezen kívül Kitamura alkotásában találunk inváziós/testrablós alien-filmet, mutánsfilmet, szuperhős-filmes elemeket, de beköszön a háborúsfilm, az akciófilm és a fantasy műfaja is. Nyugati ember legyen a talpán, aki ezt könnyen fogadja!

A látványvilág innen nézve szintén nagyon más, csúnya szóval gagyi: az óriásszörnyek látványosan gumibábok, vagy beöltöztetett emberek, a csihipuhi/pusztítós jelenetek pedig hosszan elnyújtottak, bennük felsorakozik a japán óriásszörny-mitológia széles skálája. Ám tudnunk kell, hogy ez a „béna” látványvilág a japán filmben szintén kezdettől fogva hagyomány, oka a nemzet művészeti hagyományában rejlik, melynek a nyugati koncepcióval ellentétben nem célja a pontos valóságillúzió-keltés (ld. japán fametszetek – szándékoltan nem perspektivikus ábrázolás). Az alkotás csak imitál, de nem von be teljesen, mi több, elidegenít. Ez tehát nem gagyiság, hanem tudatosság eredménye: használnak digitális technikát a filmekben (pl. Devil Man), de rendszerint az is az elrajzolást szolgálja. Ebben a műben is megjelenik egy harc erejéig a CGI, amerikai Godzilla a japán báb ellen, az utóbbi, mintegy büszke vállrándítással földbe is tiporja az idegen másolatot.

godzilla_final_wars_1.jpg

A színészi játék hiteltelen, túlzó volta is ehhez a hagyományhoz kapcsolható, a japán befogadó rétegnek ugyanis nem igénye a tökéletes mimézis. A nyugati sztereotípiát megjelenítő, Gordon kapitányt alakító Don Frye-ről süt, hogy nem színész (boxoló), szinte már vártam, hogy mikor röhögi el a szerepét. Matsuoka és Kosugi, a mutánsfiúk szerepében legalább profizmussal viszik a hihetetlenül modoros, ám hagyományos színészkedést.

Nyugati szemmel nem fog tetszeni, ezt garantálom. De ha kellően nyitottak tudunk maradni, vagy eleve trashfilmként tekintünk rá, egy egészen szórakoztató élménynek lehetünk részesei!

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr655677613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.12.18. 13:39:39

a 2004es lenne a klasszikus japán előd??
hogy?

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2013.12.18. 14:08:27

@doggfather: "A 2004-es Godzilla: Final Wars (Gojira: Fainaru uôzu) Kitamura rendező keze munkája, egyrészt tisztelgés az 60 éves nemzeti óriásszörny-mítosz előtt, másrészt emblematikus példája az ország speciális-effektus filmműfajának."
Nem. A 2004-es már egy (akkor) 50 éves Godzilla hagyományra tekint vissza, tehát értelemszerűen nem az első filmes verzió. Azóta már 60 éves lett Godzilla.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.12.18. 19:22:34

@PanAma: rendben, de a fejlécben azt írjátok, hogy írtok a klasszikusról. Aztán meg írtok egy visszatekintésről. ;)

Erre próbáltam csak utalni a kérdésemmel.

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2013.12.18. 19:35:21

@doggfather: A klasszikus elődön a japán Godzillát értettük (a hozzá kapcsolódó mítoszt, hagyományt és filmes kultuszt), mint aminek az amerikai Godzilla (vagy keleten nem ritkán az isteni jellegtől való megfosztás miatt csak 'Zilla') csupán másolata. Így a 2014-ben debütáló film sem kerülheti el, hogy viszonyuljon az eredeti, vagyis a JAPÁN szörny mítoszához (a hozzá kapcsolódó filmszéria egyik darabja a kritikában említett film, de nem ez a legelső, csak korban közelebbi példát választottunk, mert a néző- és olvasóközönséget inkább a kortárs filmek érdeklik).
Japánban egyébként Godzillán kívül több óriásszörnynek is filmszériája van, de valószínűleg ő a leghíresebb és leginkább sztárolt, nem véletlen, hogy nyugaton is előszeretettel szerepeltetik.
Remélem kielégítő választ adtam a kérdésedre :)