Nem vagyok egy nagy anime-rajongó, ahogy a japán filmművészetet sem gondolom saját területemnek. Ám Fumikiho Suri 2007-es, nálunk is forgalmazott sci-fi animációját, a Vexille-t mindenkinek ajánlani tudom! Pergő ritmusú cselekmény, érdekes kérdésfelvetés és nagyszerű rajzolt világ teszi élvezetes filmmé ezt az alkotást.
2077-re a világ jócskán megváltozik: amiként a mindennapok terén (a robotok szerves részét képezik az életünknek), úgy a világpolitikáén is. Japán ellen az ENSZ szankciókat vetett be, méghozzá a biotechnikai és robotmechanikai kutatások drasztikus és kiszámíthatatlan fejlődése miatt. Az ország politikai válasza az elzárkózás volt, senki nem tudja, mi folyik a szigeten. Ennek mintegy tíz éve már, ám az amerikai speciális katonai egység, a SWORD fenyegető jelek érkezését észleli Japánból, aminek valami titokzatos fegyvertechnológia állhat a hátterében. Mielőtt a világ veszélybe kerülne, az osztag útnak indul az elzárt világ felé, hogy kiderítse, mi folyik a beton biztos határok mögött.
A történet rendkívül izgalmas: a nyomozós thriller vonzásában egy disztópikus, katasztrófafilmes sci-fi keretbe ágyazott, akciójelenetekkel dúsított cselekmény bontakozik ki. A személyiségi drámákról nem is beszélve, ami a kifinomult karakterfestésnek (pl. őrült tudós) köszönhetően jól megállja a helyét a brutálisan keveredő műfajok hálójában. De a tömérdek alműfaj kiegyensúlyozásához japánok amúgy is nagyon értenek!
A Vexille leplezetlenül nyúl a hollywoodi science-fiction ősök néhány eleméhez: így például a sivatagban száguldozó, vaszabáló szörnyek, a jagek a Dűne férgeit, Maria karaktere pedig a Tomb Raider Lara Croft-ját idézi meg. Ahogy az sem véletlen, hogy a film főhőseinek amerikai katonákat tesznek meg, a katasztrófa-sújtotta terület pedig maga Japán. Az ország filmes alkotói az ihletszerzés ezen módját nem is tagadják, noha viszonyuk az amerikai forrásvidékhez igen ambivalens (nem ritkán iróniával idézik meg).
A géppé váló, sőt, mintegy istenülő ember motívuma Japánban szintén nem ritka, ebben a filmben is szépen végigvitt kérdésfelvetés. Csakhogy a tematikához a keleti sci-fi nagyhatalom alkotói egészen másképp nyúlnak, mint az az amerikai álomgyárban megszokott: az emberben megjelenő mechanikus rész az érzelmek által kontrollálható (gyakran harag hatására történik az átalakulás) erő jelképe, és nem a rideg érzelemnélküliségé. A géppé válás tehát náluk egy magasabb lénnyé való átlényegülés.
A látványvilág kiváló: a kizárólag CGI technikával készült, ám mégis a rajzoltság érzését keltő anime-világ szemet kápráztató. Egyértelműen egy felnőtteknek készült animációs film következetes stílusát viszi.
Ha nem is vagy japánmániás, akkor is tudom ajánlani a Vexille-t, mert egy kiváló forgatókönyvvel rendelkező, pazar képi világgal bíró film!
8/10
PanAma
