Carl Rinsch első egész estés filmje, a 47 Ronin története egy valós Japán legendán alapul. A 18. század kezdetén 47 szamuráj vezető nélkül marad – tehát Roninná vált –, miután az uruk rituális öngyilkosságot kénytelen elkövetni egy palotai hivatalnok megsebzése miatt. A szamurájok követik becsületkódexüket, a busidót: hogy helyreállítsák uruk becsületét, bosszút állnak. Természetesen a korabeli japán törvények súlyosan büntették a gyilkosságot, még ha alapos indokkal történt is. Ezáltal válhatott ez a történet a hűség, az önfeláldozás, a kitartás és a becsület hirdetőjévé. A mai napig tovább élteti a legendát a minden év december 14-én, a Sengakuji Szentélynél megrendezésre kerülő fesztivál.
A 47 Ronin című film ezt a történetet dolgozta át. Szereplőket hagyott ki, módosított a meglévőkön, vagy épp újakat emelt be a történetbe. Ilyen új karakter lett például a Keanu Reeves által megformált félvér Kai, és a Ko Shibashaki által eljátszott Mika Asano úrhölgy. Az alaptörténetet a rendező ráadásként a nyugati ember által elképzelt japán, mágikus misztikummal is megfűszerezte.
A forgatókönyv rendkívül jól megírt, a bosszúnarratíva kiépítése szép és fokozatos. A film már az elején felkészít minket a történet végkifejletére, egyszerűen magába szippant: együtt lélegzünk a szereplőkkel, holott végig tudjuk, mi vár rájuk. A sztori szép lassan vezet be minket ebbe a misztikus világba, hogy végül egy végső katarzis során váljunk egyé a filmmel. Persze a cselekmény nemcsak sötét, a kellő pontokon fel-felröppenő humor szikrája enyhíti, míg a nagyon halványan megrajzolt szerelmi szál egy még magasabb dimenzióba emeli a történetet.
Sokan nem szerették, hogy a film kezdettől fogva ilyen konkrétan elárulja a zárlatot. Ennek több oka van, köztük az egyik, hogy a 47 Ronin történetét nagyon sokan ismerik, így számukra egy másfajta megközelítés nem lett volna izgalmas. Sőt, a sok magyarázkodás miatt a film elnyújtottá vált volna. De szerencsére elénk tártak mindent, így mi ahelyett, hogy azon törtük volna a fejünket, hogy mi fog történni, arra figyelhettünk, hogy hogyan történik. És meg kell, hogy mondjam, ehhez a látványvilág remekre sikerült. Az elején még kicsit féltem, hogy sok lesz a CGI, de pont ott és úgy használják, ahogy kell. Teljesen beleépül az elénk tárt világba. Különösen tetszett az rész, mikor – ez egyébként látható a nemzetközi trailerben – Kai arca előtt csapnak el a lángok és ő mögülük tekint ránk. Az a kép zseniális, számomra olyan volt, mint egy festmény.
A 47 Ronint érdemes megnézni mindenkinek. A férfiaknak a pörgős akciójelenetekért, a hölgyeknek a reménytelen romantikus szálért (érzékenyebbeknek zsepi kötelező), a japán kultúra kedvelőinek a varázslatos világért, a történelem iránt érdeklődőknek pedig az ábrázolt legendáért.
Bár a 47 Ronin nagyon tetszett, mégsem fogom megadni neki a 10 pontot, mert a trailer egy teljesen különböző filmet ígér: olyan helyekre teszi a hangsúlyt, ami az egész alkotásra ránézvén nem ott van. A film egy másik történet a bemutatóhoz képest. Ritkaságszámba megy ugyan (főképp a trailerek hatásvadász jellege, és nézőfogó célzata miatt), de amit moziban megkapunk, az sokkal jobb.
9.5/10
RDorka
