Benh Zeitlin első, egész estés alkotása a Messzi dél vadjai, mely egy 6 éves kislány életébe kalauzol el minket. Hushpuppynak nem csak apja egyre romló egészségével kell szembenéznie, hanem a lápvidékét fenyegető áradással is. Alakításáért Quvenzhané Wallist Oscar-díjra jelölték, ezzel ő lett a legfiatalabb jelölt. A film így nemcsak a Sundance és cannes-i filmfesztivál üdvöskéjévé vált, de a Filmakadémiáé is.

A mű nemcsak felvázol egy furcsa apa-lánya viszonyt, ahol a kislánynak meg kell birkóznia az apja durvaságával, alkoholizmusával, de egy sajátságos filozófiát is felállít. Bár sokszor elhanyagolja, az apa mégis szereti a kislányát, és haldoklása ezt csak felerősíti. Tanítja az önállóságra, világuk értékeire. A kislány szemszögéből az éhség, a durva bánásmód, a rossz életkörülmények egy varázslatos világot teljesítenek be. Számára mindennek helye és oka van az életben, amit a film elején még nem tud, azt a végére megtanulja. Végül is azt a belső lelki folyamatát követhetjük nyomon a filmben, amely során elfogadja apja betegségének súlyosságát, azt, hogy ő nem segíthet rajta. Bizonyos szempontból már ilyen fiatalon fel kell, hogy nőjön. A Teknő „királyává” kell válnia, és mikor ez megtörténik, az talán az egyik legszebb pillanat az egész filmben.

A kislányban kialakuló világszemlélettel való azonosulást az alkotók nemcsak gondolati szinten biztosították - a filmnyelv is erre erősít rá: azonnal szembeötlik a különleges kamerahasználat. Alacsonyabb szemszögből látjuk a világot, amelybe sokszor belekerül a kislány szubjektíve is. Ezt az egészet erősíti a kézi kamerás jelleg, mely hatására a kép egy kicsit megremeg. A szerzők célja ezzel nem más, mint hogy igazán bele tudjuk magunkat a főhős szerepébe élni. Ez maradéktalanul sikerül is. Más szemszögből alkotva ez a film teljesen mást jelentene.

Röviden: ez egy bűbájos film a szeretetről, a bátorságról és a minket körülvevő világról. Egy kisgyermek világszemléletéből egyedülálló filozófia kerekedik. Mindenképp érdemes megnézni.

7/10

RDorka