Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

„Wes azt a világot teszi bele a filmjeibe, amit ő lát”

2014. március 22. 19:10 PanAma

Március 21-én Robert David (röviden: Bob) Yeoman, elismert amerikai operatőr, Wes Anderson rendező alkotótársa volt vendége az ELTE BTK Filmtudomány tanszékének. Az általa fényképezett, lírai szépségű Holdfény királyság vetítése után kezdetét vette a beszélgetés, melyre több mint százfős érdeklődő tömeg gyűlt össze az előadóteremben. Kérdések jöttek, válaszok mentek, a rendkívül előzékeny, kedves és jó humorú úriember pedig beszélt nekünk szakmáról, világlátásról, a saját filmes értékrendjéről és karrierjéről, sőt, még tanácsokkal is ellátta a felnövekvő filmes nemzedéket.

Bob Yeoman első szavaiból már érzékelhető volt a (szakmai és emberi) tisztelet és a baráti viszony, ahogy a nála tizennyolc évvel fiatalabb Wes Andersonról beszélt. A két filmes már Wes első filmjénél, a Petárdánál (1996) is együtt dolgozott, ekkor a 27 éves rendező Yeomanhoz vitte el a tervezett forgatókönyvet. A két férfi azóta is töretlenül sikeres, a vászonra rendkívül egyedi stílust varázsoló alkotói kettőse ekkor kezdte diadalmenetét. A Petárdát számtalan további közös film követte: Okostojás (1998), Tenenbaum, a háziátok (2001), Édes vízi élet (2004), A tintahal és a bálna (2005), Utazás Darjeelingbe (2007), a fent már említett Holdfény királyság (2012), és a csütörtöktől hazai mozikban futó A Grand Budapest Hotel (2014) is, amelyre szinte lehetetlen jegyet szerezni. Ez – A fantasztikus Róka úr kivételével – gyakorlatilag Wes Anderson teljes eddigi életműve.

Yeoman-ON-FILM-by-Kirkland1.jpg

Bob Yeoman rendkívül sok rendezővel dolgozott Andersonon kívül, de a legegyedibb, utánozhatatlan stílust neki tulajdonítja, melyről elismerően beszélt. Képeinek teatralitása, szimmetrikus kompozíciója és a filmes tér legapróbb részletekig kiszámított berendezettsége szerinte Anderson szemléletében rejlik. „Sosem gondolkodtunk el a képek pontos megalkotásán. Wes egyszerűen ilyennek látja a világot, ilyen szimmetrikusnak. És ezt teszi bele a filmjeibe.” – mondta. Az operatőr kitért – főként a beszélgetés előtt megtekintett Holdfény királyság kapcsán – a filmek egyedi színvilágának és a sárga dominanciájának kérdésére is. A rendezővel a színek és a világítás megtervezésében általában együtt dolgozik, de mindig Anderson mondja ki végül, hogy mit szeretne a vásznon látni. Ő pedig filmre veszi neki.

Wes Anderson legnagyobb alkotói értékét – a munka folyamán az emberekkel történő lenyűgözően finom kommunikáció mellett – az operatőr a filmek pontos, előzetes kigondolásában látja. A rendező a forgatást megelőzően rengeteg időt és energiát szán arra, hogy gondosan megtervezzen valamennyi filmképet. Ez az előkészítési folyamat egészen addig tart, amíg a fejében ki nem alakul egy végsőkig megalkotott vízió arról, amit filmre szeretne vinni (ez eredeztethető a fent említett világszemléletből). Amíg ez nincs kész, nem kezd bele a forgatásba, amely a pontos megtervezés miatt jóval kevesebb időt vesz igénybe, mint más rendezőknél, akik a helyszínen találják ki, hogy mit is akarnak. Bob Yeoman – aki egyébként nem csak Anderson alkotótársa, de kedves barátja is – azt mondta, talán ez az, amire a sajátos stílusú tehetség leginkább megtanította őt: addig kell előzetesen dolgozni, amíg a tökéletes vízió létre nem jön az alkotó fejében. Szerinte ugyanis az igazán jó filmeknek ez a kulcsa: a rendezőnek az utolsó részletig tudnia kell már a forgatás előtt, hogy mit akar a vásznon látni.

bobyeoman1.jpg

Az alkotói látomás filmre vitelének feladata pedig az operatőré. Yeoman úgy gondolja, hogy az igazán jó operatőrnek „a rendező fejébe kell férkőznie”, és pontosan kitalálnia, mit szeretnének az alkotók látni, majd azt kell felvennie. Ez nem könnyű, hiszen minden film a maga nemében különböző (ő maga pedig a legkülönbözőbb műfajú filmeken dolgozott már), de az elsődleges cél mindig az, amit a rendező akar. Szerinte ennek az érzéknek a kifejlesztése a legnagyobb érték egy szakmabeli számára: egy hullámhosszra kell kerülni az alkotóval. Yeoman egyébként az új emberekkel való találkozást, megismerkedést szereti legjobban a munkájában és azt, hogy emberekkel dolgozhat.

Még a beszélgetés elején tért ki arra, hogy hogyan került a szakmába. A filmes iskolában – ahol később diplomát szerzett (Duke University, majd University of Southern California School of Cinematic Arts) – a filmkészítés számtalan ágazatában kipróbálta magát: rendezett, hangmérnökösködött, vágott és természetesen állt a kamera mögött is. Bár végül az operatőrség mellett döntött, nagyon fontosnak tartja, hogy valamennyi filmmel foglalkozó szakmabeli megismerkedjen a vágási munkálatokkal, mert szerinte ez ad egy olyan filmes szemléletet, amely a későbbiekben hatalmas segítség a mozgóképes alkotások létrehozásánál. Ő maga is – számtalan reklámfilm elkészítése mellett – vágással kezdte a filmes karrierjét (vágóosztályban indította tanulmányait), az egészestés szuperprodukciókig rögös út vitt, noha Yeoman – saját bevallása szerint – ezt nem élte meg hosszúnak: „Csak hipp-hopp észbe kaptam, hogy már tizenhat milliós filmet forgatok.” Arra a kérdésre, hogy dolgozna-e az operatőrködés mellett rendezőként, nemmel válaszolt. Szerinte az operatőr munkája tiszta, kiszámítható, míg egy rendezőn sokkalta nagyobb nyomás van: tárgyalnia kell a stúdiókkal, kivívni a saját akaratát sokakkal szemben és természetesen összetartania az egész stábot. „Inkább szeretném kevésbé stresszessé tenni az életemet. Rendezőként ez még nehezebb lenne.”

yeoman.jpg

A számtalan konkrét alkotói inspiráció mellett (pl. Gordon Lewis – rendező, Edward Hopper – festő) úgy gondolja, az európai filmes termés hatott rá igazán, mindamellett hogy rendkívül nagy különbséget lát az amerikai és az európai filmalkotói metódus között, és ezek közül az utóbbival tud azonosulni. Nehezményezi ugyanis, hogy Hollywood hatása miatt az USA filmipara egyre inkább profitorientált, miközben elsikkad a filmezés művészeti értéke és a művészet tisztelete. Szerinte ez Európában a mai napig él és nagyon becsülendő – nem véletlen, hogy Wes Anderson és ő is gyakorta az Óvilágból merítenek ihletet (A Grand Budapest Hotelt pl. Németországban forgatták).

Bob Yeoman egyébként Budapesten sem véletlenül tartózkodik, egy akció-kém film forgatásának előkészületeit végzi, melyben Paul Feig (Koszorúslányok) rendező oldalán lesz operatőr. A forgatás hamarosan kezdetét is veszi és – Európa több városa mellett – Budapest is fontos helyszín. Yeomannek nagyon tetszik a város, külön kiemelte a Néprajzi Múzeum és a Szabadság tér szépségét, de a stábbal már a Balatonra is leutazott.

Végső tanácsként azt mondta a filmes szakma iránt érdeklődő hallgatóságnak: „Filmezzetek, amennyit csak tudtok. Ez a sikeres karrier felé vezető út első lépése!” Emellett reflektált arra is, hogy ez a mai digitális korszakban már egyáltalán nem kihívás: okostelefonon is lehet filmet felvenni és akár vágni is. Noha ő személyesen nem nagy kedvelője a digitális technikának, kifejezetten filmre szeret forgatni. Egyrészt a felvételek jobb minősége, másrészt a munkametódus miatt, amelyet a rendkívül drága alapanyag implikál – a stáb megfeszítettebben és nagyobb odafigyeléssel dolgozik, ha egy jelenetet a költségek miatt nem lehet sokszor felvenni. Emiatt a forgatás sokkal eredményesebb tud lenni.

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr55873556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.03.23. 10:15:37

Elakartam menni, kár, hogy megfeledkeztem róla. Köszi a leírást. Nagyon szimpatikus embernek tűnik a cikk alapján. Ráadásul ha ő nem lenne a Wes Anderson filmek sem lennének úgy Wes Anderson filmek, ahogy ma ismerjük őket.

Ráadásul most végre megtudtam melyik filmre mentem el statisztaválogatásra (ott nem mondták el a címet, csak hogy akció film). Jó lenne szerepelni az egyik filmjében.

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.03.23. 11:44:32

@The Man Who Laughs: Én azt hallottam, hogy most hogy itt van Magyarországon, végigmegy az ilyen legnagyobb filmes egyetemeken Pesten, tehát lehet, hogy még valahol elcsípheted, bár ezt nem tudom megerősíteni.

Egyébként én is ott voltam, és tényleg nagyon szimpatikus az arc, nagyon jó meglátásai vannak és nagyon közvetlen. Konkrétan olyan is volt, hogy egy indiai srác megkérdezte, hogy csatlakozhatna Wes Anderson csapatához, és elmondta Yeoman, hogy mindig vannak gyakornokok Wes filmjeiben, adja meg az e-mail címét és majd összeköti valakivel.
süti beállítások módosítása