2009. január 1-jén hajnali két óra körül az oaklandi Fruitvale negyedbe befutó helyi HÉV-ről riasztás érkezik. Verekedés tört ki a szerelvényen. A rendőrség megérkezik az állomásra, eltávolítanak pár embert a vasúti kocsiról, akiknek vélhetően köze volt a dologhoz, és felsorakoztatják őket a fal mentén. Köztük van Oscar Grant, egy 22 éves afroamerikai férfi. Nemsokára a helyzet kaotikus lesz, előkerülnek a sokkoló pisztolyok, rengeteg utas kamerát ragad, Oscar megpróbál felállni, leteperik, az utasok ordibálnak, majd hirtelen durranás hallatszik, és fél másodpercig csend lesz. Oscar soha többé nem megy haza négyéves kislányához. A Fruitvale Station az ő utolsó napját mutatja be.

A fruitvale-i állomáson történt eseményeknek óriási visszhangja volt a helyi fekete közösségben, rengetegen tüntettek és igazságszolgáltatást követeltek. A rendező, Ryan Coogler maga is afrikai amerikai, mi több, oaklandi születésű. Egy kaliforniai filmiskola hallgatója volt, amikor értesült az eseményekről, és azonnal elhatározta, hogy vászonra akarja vinni a történetet. A szerencse is melléállt, ugyanis Forest Whitaker, aki később a film producere lett, már a korai szakaszban szárnya alá vette a fiatal egyetemistát. Coogler 2013-ban debütált a Sundance-en első rendezésével, mind a zsűri, mind a közönség fődíját elnyerte.

A legfontosabb tárgyalandó pont a valós eseményeket feldolgozó műveknél a realitáshoz való viszony. A Fruitvale állomáson történtek különösen problematikusak ilyen szempontból: hiába a sok felvétel, a mai napig rengeteg kérdés maradt, ezért nehéz megállapítani egy általános igazságot. A film realizmusát dicséri, hogy Ryan Coogler nem hozza meg helyettünk a döntést. Úgy komponálja meg a film klimaktikus jelenetét, hogy a néző ugyanolyan zavarban legyen, mi is történt valójában, akárcsak a helyszínen lévő emberek. Csak annyit látunk, amit a felvételekből is: ki és mit csinál, de a miértet már nem teszi mögé a rendező.

Legtöbb támadás a filmet nem is a nagyjelenete miatt érte, hanem az azt megelőző egy óráért, amely Oscar utolsó napját dramatizálja. Mivel a nagy része ezeknek az eseményeknek fikció, sokan kritizálták a filmet, amiért manipulatív módon megpróbálja jobb fényben feltüntetni az áldozatot, akinek az előélete azért közel sem makulátlan. Coogler persze itt se hallgat el dolgokat: megtudjuk, hogy Oscar börtönviselt, hogy megcsalta a barátnőjét, akitől lánya van, valamint hogy egyébként (volt) drogdíler. Ezeket a tényeket viszont rendszerint olyan jelenetekkel ellenpontozza, amelyek a történet emberi dimenzióját növelik, és a drámai hatást szolgálják. Mégsem lehet ezt elfogultságként vagy hatásvadászatként kezelni: van, hogy egy jeleneten belül mutatja meg Oscar jó és rossz oldalát.

A végeredmény realisztikus ábrázolás lesz: nem egy archetípust látunk, hanem hús-vér, hétköznapi karaktert a pozitívumaival és a csúfságaival egyaránt. A Fruitvale Station azáltal sokkol, hogy nem hazudik az arcunkba. A film nem vádirat, hanem egy megrázó esemény valósághű bemutatása. Ryan Coogler bemutatkozó műve nem véletlenül lett a tavalyi év egyik legelismertebb amerikai függetlenfilmje.

A filmet nálunk a Titanic fesztivál keretében vetítik április 6-án és 8-án.

8/10

Szamár