Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Bordatörés, szappan, nemi szervek

2014. május 3. 18:50 PanAma

David Fincher 1999-es filmje, a Harcosok klubja mára már klasszikussá vált, ám mégis érdemes erről a nagyszabású, minden percében kidolgozott alkotásról megemlékezni egy rövid bejegyzés erejéig.

A történetet egyes szám első személyben hallgathatjuk végig egy jól szituált, ám életében megkeseredett, némiképp cinikus világszemléletű, középkorú férfi szájából (Edward Norton). Jacknek szólítja magát. Önmaga megértéséért, a közösségbe tartozás érzéséért és életválságából való kilábalás érdekében csoportterápiákat kezd látogatni. Sorsa azonban akkor vesz 180 fokos fordulatot, amikor üzleti útról hazafelé tartva megismerkedik egy furcsa idegennel – Tyler Durdennel (Brad Pitt). Hazaérvén szívvel-lélekkel berendezett lakását szándékos robbantás eredményképpen romokban találja, így végső kétségbeesésében felhívja a férfit. Barátságuk sajátos útvonalat követ – a mindennapi élet stresszének feloldására új módszert találnak ki: a mélypontot keresik. Ezt pedig a végletekig tartó bunyózással, harcolással, egymás péppé verésével érik el. Ám az időközben kibővült Harcosok Klubja néven futó „extrém szakkör” hamarosan kimutatja a foga fehérjét: méghozzá a pusztításban és a személyiségtorzulásban. A csattanót természetesen nem lövöm le, de annyit elárulok – filmélményeim egyik legfrappánsabbika volt a Harcosok klubjának zárlata!

fight club.jpg

A történet finoman adagolt, pont annyit enged meglátni a közönség számára, hogy érezzük, az alkotó vezetésére vagyunk bízva a félhomályban. Ez pontosan, szinte már mértanilag kiépített koncepcióra utal, a forgatókönyv messzemenőkig zseniális. A sajátos, szubjektív narráció több kiaknázható lehetőséget is felkínál az alkotónak, és szerencsére Fincher él is ezekkel. Az elbeszélésmód egyrészt a történetet is személyessé teszi, nézőként sokkal könnyebben azonosulunk a főszereplővel, másrészt film noiros műfajbeidézéssel és mélylélektani irányultsággal kecsegtet: a Harcosok klubja sokrétűen és szerteágazóan vizsgálja a modern világban elveszett személyiség torzulását, az erőszak és brutalitás működését az emberi elmében, illetve a pszichikai és fizikai határok feszegetését.

Emellett erőteljes a szektaként működő, földalatti klub alig távolságtartó vizsgálata, az emberi nem közösségbe tartozási igénye/vágya (akár az egyénisége árán is), és hogy ebben milyen szerepe van egy karakteres vezéregyéniségnek. Elég egy eszme és egy vezető, és máris egy mindenre elszánt terrorszervezet alakulhat ki? Meddig mehet az ember, hogy beteljesítse azt, amiben hisz? Az egyre erőszakosabb és sürgetőbb kérdésfelvetés szinte behálózza a nézőt – és az elején oly’ erős azonosulás hamvaiba hull. Távolságtartás és szenvtelen elítélés lesz úrrá rajtunk.

A kérdésfelvetéssel párhuzamosan erősödik a képi világ megformáltsága. Egyre inkább előtérbe kerül a brutalitás: bordák repednek, arccsontok törnek, vér fröccsen minden percben. Az eleinte durva csínyeknek elkönyvelt cselekedetek a film végére erőszakos és provokatív terrorakciókká fajulnak. Mert nincsenek határok, ha az elborult elme irányít. Egyébként a film formanyelve minden ízében profi. Valami folyton robban vagy pisztoly dördül, ököl csapódik egy véres arcba. Az önreflexív filmalkotói humorról nem is beszélve (mint a történethez kapcsolható nemi szervek provokatív, pár képkockás bevágása)! Akciódús, jól megkomponált felvételeket láthatunk, kidolgozott hangaláfestéssel (nem véletlen, hogy a film legjobbhangvágás-jelölést kapott a 2000-es Oscaron) – a néző egy percig sem unatkozik.

Fight Club kritika5.jpg

Ehhez a színészi játék is nagyban hozzájárul: Brad Pitt hihetetlen átalakulást nyújt a megzabolázhatatlanul öntörvényű, szabad Tylerből eszelős terroristavezérként; Edward Norton hitelesen alakítja az önmagát kereső, de a világban elvesző, torzult embert; Helena Bonham Carter pedig kiváló karakterszínészként hozza a már megszokott színvonalat.

Nem mondom, hogy a kedvenc filmem a Harcosok klubja. Brutalitásával és durva tematikájával, de az ezt ellensúlyozó filmes profizmussal bennem ellentétes érzelmeket váltott ki – tiszta tetszést aligha. Fincher célja viszont valószínűleg ez is – pont ettől olyan zseniális a stílusa. Mindenkinek látnia kell! Lehetséges is, mert május 4-én (vasárnap) 21:00-tól játssza az RTL+ csatorna.

9/10

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr656111907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.05.04. 17:45:39

az azért picit túlzás, hogy havi egy kritika/ismertető van erről a filmről valamelyik filmes oldalon, blogon, nem?!

Jó jó film, de ezen kívül is van még jó film többtucatnyi. :S

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.04. 17:48:20

@doggfather: Ma este megy a TV-ben, ezért gondoltuk aktuálisnak. Ha végigolvastad a kritikát, láthattad is, hogy én sem kedvenc filmemnek neveztem meg, és elismerem, hogy van rajta kívül jobb - párról olvashatsz is kritikát nálunk.
És nem gondolom, hogy ránk kell követ vetni azért, hogy mások miről írnak. Mi most írunk róla először.

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.04. 17:53:14

@doggfather: Mellesleg úgy gondolom, hogy a jobb filmekkel megéri többször foglalkozni, mert sokrétűségük miatt elemzési alapot szolgáltathatnak különböző szempontokból, és emiatt sokáig releváns vizsgálati alanyok. A kortárs irodalomkutatókat/történészeket sem trompfoljuk le azért, mert többszáz éve történt/íródott dolgokat boncolgatnak újra és újra. Ez persze nyilván sarkított példa.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.05.04. 19:55:09

@PanAma: jaj, nem akartam én senkit se megkövezni, csupán hangot adtam ama rácsodálkozásomnak, hogy ha van 5 film amiről rendszeresen lehet olvasni majdnem havi szinten (ez is sarkítás természetesen) akkor a fight club tuti benne van abban az ötben.

És nem egészen értem, hogy mi indokolja, hogy benne legyen "abban az ötben".

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.04. 19:58:54

@doggfather: Szerintem az oka az, hogy klasszikussá vált, és emiatt illik látni/ismerni/nézni, írni/beszélni róla. Bár minket most tényleg inkább az aktualitás (TV) motivált arra, hogy szót ejtsünk róla. Igazából én is úgy vagyok vele, hogy látni kell (mert azért az átlag filmtermésből kiemelkedik, és abszolút érdemes arra a két óra idő-rászánásra, amennyit igényel), de egy valamire való filmkedvelő úgyis előbb-utóbb sort kerít rá.

Mr.Treeger 2014.05.04. 21:54:59

Nem csak a nemi szerv, Durden is be van vágva párszor a film elején.

rettenetes nyílméregbéka 2014.05.04. 21:55:01

nem Tyler Duren hanem Tyler Durden... amúgy van pár igen érdekes CGI jelenet a filmben, pl. a amikor a kamera a szeretkezős rész közben "körbejárja" a csajt, ott az egy "3D Marla"... :)

Gyingizik 2014.05.05. 14:47:15

Meglepődve olvastam a kritikát. A magam részéről egy kamaszosan nagyot mondani akaró, de közhelyesre sikeredett filmre emlékszem, ami nézhető volt ugyan, de egyértelműen csalódást okozott. A film végi "csattanó" totál blődli volt: hány filmben, könyvben olvashattunk korábban ilyet?
Ekkor már túl voltunk Ponyvaregény, Született gyilkosok, Sekély Sírhant, Ravasz az agy és a kétfüstölső puskacső, 4 szoba stb. stb. tarantino, guyritchie, davidlynch stb. "formabontó" filmeken. Arról nem is beszélve, hogy az összes lázadás-bemutatás, tabudöntögetés (pl. brutalitás szemléletes bemutatása) megtörtént már a hetvenes években (pl. Pasolini). Önpusztítás vonal pl. Harold és Maude, Gépnarancs című filmekből lehet ismerős, ezek már akkor is vagy 25 évesek voltak. Sok újat nem hozott, indokolatlan volt körülötte a hype, ám való igaz, hogy meg lehetett nézni. Hasonló, mint a Harry Potter: aki előtte még nem látott/nem olvasott mese fantasyt, annak biztos tetszett.
süti beállítások módosítása