Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Ördögűzés Scott Derrickson módra

2014. július 8. 18:46 SzamárCsacsi

A démonhorror alműfaj nagyjából évi tíz-tizenöt filmet termel ki Az ördögűző (The Exorcist, 1973) sikere óta szinte töretlenül. Ezzel az egyik legnépszerűbb horrorszubzsáner napjainkban, és a popularitása negyven év távlatából sem látszik megingani. Mi több, a tavalyi év tíz legnépszerűbb legalább tízezer szavazattal rendelkező horrorfilmjéből az IMDb-n összesen öt darab (tehát a fele) tartozik ehhez a tematikához, beleértve az év legjobban értékelt horrorát, a Démonok közöttet (The Conjuring, 2013), amelyről itt írtunk korábban. A film rendezője, James Wan egyike az ezredforduló után felbukkant prominens horrorguruknak. A Fűrésszel (Saw, 2004) lett híres, manapság azonban teljesen elhatárolódik az explicit erőszak-ábrázolástól. A rémisztgetés nagymestere lett, és 2007 óta elkészült öt filmjéből négy szellemtörténet.

A Fűrész óta azonban elvesztette újító szerepét Wan: hozzáállása a műfajhoz inkább a klasszikus struktúrák és klisék regurgulázásában merül ki. Az Insidious (2010) például a nagysikerű Poltergeist  Kopogó szellemnek (Poltergeist, 1982) sötétebb tónusú újragondolása, de a Démonok közöttel is a ’80-as évek filmjeit idézi. Mégis erős atmoszférateremtő képessége az egyik leghatásosabb horrorrendezők közé emeli James Want. Egészen más stratégiával áll hozzá a műfajhoz azonban Scott Derrickson, aki mindig új fogásokat keres az elnyűtt démontematikán. Rögtön bemutatkozó filmje, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért (The Exorcism of Emily Rose, 2005) egy tárgyalótermi dráma keresztezése egy ördögűzős filmmel. A trendet hét évre rá folytatta a remekül sikerült Sinisterrel (2012), ahol sorozatgyilkosthriller-elemekkel dobta fel a klasszikus kísértethorrort. Idén már harmadjára tér vissza a démonokhoz, most épp rendőrségi krimibe csomagolva: itt a Távozz tőlem, Sátán! (Deliver Us from Evil, 2014).

unnamed.png

Eric Bana és Joel McHale két New York-i zsarut alakítanak, akik különös bűntények sorozatába ütköznek, amelyek valami folytán összekapcsolódnak, és Bana karakterének legnagyobb szkepticizmusa ellenére paranormális  magyarázat után kiáltanak. McHale ugyanazt a cinikus poéngyáros szerepet hozza, mint a Balfékekben (Community, 2009–), annyi különbséggel, hogy itt kicsit izmosabb. Mindazonáltal neki csak az expozícióban van funkciója, és a film közepétől felváltja őt Edgar Ramirez, aki egy papot alakít. És ha egy pap feltűnik egy horrorfilmben, akkor kell lennie egy kötelező ördögűzésnek is: ettől most se kímél meg minket Scott Derrickson. De amikor már azt hihetné az ember, hogy az Ördögűző óta nem látott ilyen hátborzongató ördögűzés-nagyjelenetet, a rendező hirtelen lerombolja az egész atmoszférát, amikor nevetséges módon elkezdi bömböltetni a Break On Through-t a The Doorstól.

A film során egyébként több ponton felcsendülnek a legendás együttes nótái, valamiért ugyanis ez a démonok kedvenc bandája, mert minden paranormális eseménynél felbukkan legalább utalás szinten Jim Morrison együttese. Ez csak azért baj, mert mindeközben – ellentétben mondjuk Sam Raimi nagyszerű horrorvígjátékával, a Pokolba taszítvával (Drag Me to Hell, 2009) – a Távozz tőlem, Sátán! megpróbálja komolyan venni magát. A nyomozás szál ettől függetlenül egész tisztességes, és számos libabőrözős momentumot tálal nekünk Derrickson, de ahogy azt tőle már megszokhattuk, rengeteg olcsó ijesztgetést is közbeékel, ezúttal azonban fele olyan kreatívakat, mint a Sinisterben. Emellett most se menekülünk meg a „valós események által ihletve” felirattól. Ahogy a Démonok között Ed és Lorraine Warren paranormális nyomozók életének egy epizódját dolgozza fel, ezt a filmet Ralph Sarchie pályája ihlette, aki egy New York-i rendőrből lett démonológus visszavonulása után, és tapasztalatairól 2001-ben könyvet is írt. A hármas egyébként személyesen is ismerte egymást.  

Hiába a „valós események” és Scott Derrickson revizionista felfogása, ez nem menti meg a filmet számos hibájától, ami a Sinister után inkább visszalépés a rendező pályáján. A legnagyobb probléma, hogy a filmnek sikerül szinte az összes létező szék közé esnie: se nem elég félelmetes, se nem elég vicces, se nem elég érdekfeszítő. A Távozz tőlem, Sátán! nézhető, de közel sem felejthetetlen démonhorror lett, és a The Doors-rajongóknak ugyan mindenképp ajánlott, mások azonban ügyelve közelítsenek. 

6/10

Szamár

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr376471551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása