Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Ciki-filmek

2014. augusztus 27. 19:30 kockaes

Senki sem tökéletes, amivel nyilván mindenki tisztában is van: furcsa szokások, ízlésficamok… Úgyhogy mi, a KinoGlaz szerkesztősége elérkezettnek látjuk az időt, hogy bevalljuk legféltettebb titkainkat, és megosszuk kedves Olvasóinkkal, melyek azok a filmek, amelyeket eddig nem mertünk felvállalni. Jöjjenek hát a „bűnös élvezetek” egy rendhagyó top3 keretében!

kockás:

Sanjay Gadhvi: Dhoom:2 (2006): Ha egyszer rákattan az ember Bollywood filmremekeire, onnantól kezdve nincs megállás. Nekem ez az ámokfutás bizony a Dhoom:2-vel kezdődött, és azóta is előkerül minden házibulin a Crazy Kiya Re. Egyedül Shah Rukh hiányzik a filmből. 

Steve Barron: Csúcsfejek (Coneheads, 1993): Ahelyett, hogy a cikilistát folytatnám a bollywoodi gyöngyszemekkel, jöjjön egy amerikai vígjáték a ’90-es évek elejéről. Egyszerűen imádom a Csúcsfejeket, valószínűleg a nosztalgia miatt.

Will Gluck: Pompomsrácok (Fired Up, 2009): Gáz, nem gáz, én imádom a gimis filmeket. Na, hát a Pompomsrácok egy tipikus amerikai gimis film szexi csajokkal, utánuk koslató izmos kosaras fiúkkal és fárasztó humorral, ami miatt egy percig sem unatkozunk. Én legalább is biztos nem, ahányszor csak láttam, mindig könnyesre nevettem magamat a főszereplő fiúk szerencsétlenkedésein és lazának szánt beszólásain. 

Fired-Up-upcoming-movies-4273019-1920-912.jpg

Saccperkb:

Esküszöm nektek, kedves Olvasók, az eddigi legnehezebb feladat volt leszűkíteni az általam szeretett ciki filmek listáját a top3-ra. Végül ezek lettek azok, amiket felvállaltam:

Mark L. Lester: Kommandó (Commando, 1985): Minden jó guilty pleasure listán ott van egy AHNOLD!-film. Egyrészt, mert bármilyen gagyi filmeket is csinált, Schwarzenegger a király. Vagyis a kormányzó. A volt kormányzó. Én még nem találkoztam emberrel, aki nem szeretett volna tőle legalább egy filmet. Én a Kommandót választottam, mert ez a legtisztább Schwarzi-film; benne van minden, ami egy ilyenbe kell, és semmi több. Vannak béna egysorosok („Sully, emlékszel, mikor azt mondtam, hogy téged öllek meg utoljára? Hazudtam.”), logikátlan lövöldözések és verekedések, fizikát megkérdőjelező jelenetek (repülős ugrás, hogy csak egyet említsünk). A mai napig leköt, ha a Film+ műsorra tűzi.

Simon Wincer: Krokodil Dundee Los Angelesben (Crocodile Dundee in Los Angeles, 2001): Gyengém ez a film. A végtelenségig idézhető párbeszédek és a legegyszerűbb (de nem altáji) komikum annyira szórakoztatóvá teszi ezt a Rotten Tomatoes-on 11%-os filmet, hogy én, szembe menve az árral, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Farah Khan: Om Shanti Om (2007): Magamat ismerve kellett egy bollywoodi film a listára. És minden bollywoodi ökörség közt az Om Shanti Om a legjobb. Eleve benne van az isteni Shah Rukh Khan, aki Jack Lemmon, Brad Pitt és George Clooney egybegyúrva, és olyan karizmatikus, hogy bármilyen érzelmet fejez ki, rögtön átérzed a helyzetét. Másrészt, van benne egy táncjelenet, ahol ott van az összes kedvenc bollywoodi sztárom. He, Ram, azt hiszem, meg is nézem megint.

commando.png

Wancass:

Jeff Schaffer: Euro túra (EuroTrip, 2004): Az egyik kedvenc vígjátékom ez az alapvetően puki-böfi hollywoodi agymenés, amely egy európai túrán keresztül mutatja be, hogy milyenek az európaiak, pontosabban hogy az amerikaiak milyennek gondolják őket. (Merthogy Párizs gyakorlatilag Berlin külvárosa, illetve Amszterdamban minden süti füves és minden ház Vandersexx bordéy, igaz?) Matt Damon széttetovált vendégszereplésével és a legjobb vígjátékos filmzenével (Scotty Doesn't Know), a legviccesebb és legönkritikusabb amcsi vígjáték evör. Persze emellett viszonylag alul van értékelve és be van dobva az Amerikai pite-klónok közé, tehát maximálisan bűnös élvezetnek számít.

Paul W. S. Anderson: Mortal Kombat (1995): Az azonos nevű játék alapján gyártott filmben még az akkor nagyon menőnek számító Christopher Lambert is szerepelt, mégis általában csak félve merem említeni bárkinek, hogy imádom ezt a filmet. Igazi kocka mulatság, amelyet csak az tud értékelni igazán, aki ronggyá játszotta legalább egyik részét a brutális, kivégzős, nindzsás, sci-fi és fantasy elemekkel erősen megtűzdelt, játék kuriózumnak számító bunyómaratonnak. (Finish him!)

Gerry Lively: Sárkányok börtöne 3. (Dungeons & Dragons: The Book of Vile Darkness, 2012): Gondolkodtam, hogy a magyar hangalámondásos A jedi visszatért betegyem-e harmadiknak, de nem lenne fair, mert itt az alapanyag jó, csak a zord férfi hang gáz kicsit Leia hercegnő alá (is). Így maradtam egy másik nagy kockaságnál, mely egy szerepjátékos csemege. Egy gonosz jellemű kalandozócsapat sárkánygyilkolásban, falufeldúlásban és trezsőrvadászatban dúskáló, D&D-s varázslatokkal telepakolt kalandját izgulhatjuk végig. Aki tudja, mire való a húszoldalú dobókocka, annak szerintem ugyanúgy be fog jönni, mint nekem (az IMDb 4.4 ellenére). 

640px-Movie1_10.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr666541631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása