David Cronenberg már rég nem az a rendező, amiért karrierje eleje felé megkapta a Vérbáró becenevet. Gyakorlatilag a hollywoodi tranzíciója óta nem is igazán készített horrorfilmet, helyette egy-két kivétellel, sokkal földhöz ragadtabb thrillereket és drámákat jegyzett. Persze egy valami nem változott: filmjei továbbra is rendkívül bizarrak és furák maradtak, és bár zsáner téren váltott, a testhorror elemek rendre felbukkantak újabb műveiben is egy-egy jelenet erejéig. Cronenbergnek mindazonáltal sikerült a stúdiórendszeren belül is megőriznie alkotói integritását valamint „kanadaiságát”, és bár már a huszonegyedik nagyjátékfilmje készült el idén, a Térkép a csillagokhoz (Maps to the Stars, 2014) az első olyan műve, amelyet legalább részben az Egyesült Államokban forgatott.
Cronenberg mindig is kellő bizalmatlansággal és távolságtartással fordult Hollywood felé, és többször is kampányolt a filmek állami támogatása mellett, lévén a saját karrierje is nagyban épített nemzeti juttatásokra. Első amerikai forgatása ennek megfelelően pont az álomgyár kritikája lett. A középpontban egy hollywoodi dinasztia áll: egy drogfüggő gyereksztárral, Benjie-vel (Evan Bird); az őt menedzselő neurotikus anyával (Olivia Williams), egy szokatlan módszereket alkalmazó celeb-pszichoterapeuta apával (John Cusack) és egy letagadott, elmezavaros lánnyal, Agathával (Mia Wasikowska). A film emellett egy vaskos mellékszállal szolgál a Julianne Moore által játszott Havana Segrandnak, az idősödő és a feledésbe merülés ellen küzdő színésznőnek. Robert Pattinson, akinek a neve minden egyes plakáton kiemelt helyen díszeleg, csak egy kisebb mellékszerepet vállalt egy színészi és forgatókönyvírói ambíciókkal rendelkező limuzinsofőrt alakítva.
A történet onnan indul, hogy a Kaliforniából egy messzi elmegyógyintézetbe száműzött Agatha, miután kiengedik, visszatér Los Angelesbe. Bár szándékai látszólag tiszták, mégis olyan események sorozatát indítja el, amelyek a film végére minden egyes karakter teljes összeomlását segíti elő. Ehhez pedig köretként, Cronenberghez méltóan, most is számos tabutéma és mentális defektus megjelenik, mint a vérfertőzés, a pirománia vagy a skizofrénia. Ezek pedig egyaránt szolgálnak Hollywood jellemzéseként: a vérfertőzés az ipar belterjességét, a pirománia az attrakciós mozi diadalát az intellektuális filmekkel szemben, a skizofrénia pedig az álomgyár téveszméit jelöli. A film olyan Hollywoodot fest, ahol minden rohadt, és mindenki mentális roncs, olyan ipart, ahol egy kisgyerek halála miatt örömtáncot lejt az ezáltal filmszerephez jutó kiégett színésznő.
Bár már rég eltávolodott a testhorrortól, Cronenberg úgy ábrázolja az álomgyárat, mint egy nagyra nőtt tumort, amelyet már kiműteni se lehet a filmiparból. Álmok helyett rémálmok gyárává lett Los Angeles: a vérfertőzés, a drogok és az érdekalapú kapcsolatok melegágya. Bár műfajilag a film dráma, mégis teljességgel horrorisztikus világot prezentál. Nem véletlen jeleníti meg a népszerű plakát lángokba borulva a Hollywood-feliratot, a cannes-i versenyfilm ugyanis igazi pokoljárás. A kanadai rendező egy csepp derűlátást, reménysugarat nem hagy a nézőknek. A legoptimistább dolog a filmben a költői, saját kéz általi halál: ha már a gyógyulás nem lehetséges, legalább tegyünk pontot az önpusztításra.
Mindezt elmondva megállapíthatjuk, hogy a Térkép a csillagokhoz nem egy könnyed, délutáni matiné. David Cronenberg egész karrierje során arra törekedett, hogy nézői minél kényelmetlenebbül érezzék magukat. Korai filmjeiben ezt még vizuális elemekkel érte el, későbbiekben azonban a zsigeri terrort felváltva egyre inkább az érzelmi elnyugtalanításra helyezte a hangsúlyt. Bár ebben továbbra is jó a rendező, az eXistenZ – Az élet játék (eXistenZ, 1999) óta nem volt igazán átütő filmje. A legújabb alkotása is leginkább a hihetetlenül jó színészi alakításoknak köszönhetően kerül fel a térképre. Legyen az nagy sztár (Moore) vagy kezdő színész (Bird), mindenki egyaránt meglepően remek teljesítményt nyújt. A történet viszont nem elég jó, nem elég lebilincselő ahhoz, hogy teljesen beszippantson. A Térkép a csillagokhoz bár a Cronenberg fanatikusoknak alapmű, az átlagnéző számára talán nem sokkal szolgál. Igényes (egy nevetséges CGI-tüzet leszámítva), elgondolkodtató és különleges, de senkit sem fog lenyűgözni.
7/10
Szamár
