Íme egy vallomás tőlem: egyszerűen imádom a skandináv filmeket (és ezzel mellesleg korántsem vagyok egyedül). Hihetetlen, hogy egy filmkultúra, hogy lehet ennyire kollektívan és koherensen agyment, de minden esztelensége ellenére zseniális. A 2010-es norvég Trollvadász (Trolljegeren) szerencsére nem lóg ki honfitársai köréből.

A dokumentarista stílusban készített alkotás főszereplői filmszakos hallgatók, akik egy egyetemi projekt végrehajtása érdekében felkerekednek, hogy riportot forgassanak a vidéken rohamosan megszaporodó medvegyilkosságok ügyében, amiket feltehetőleg egy rejtélyes orvvadász hajt végre. A három fiatal (a riporter, a hangmérnök és az operatőr) a titokzatos és igencsak mogorva férfi nyomába ered, ám egyik éjszakai kutakodásuk alkalmával rá kell döbbenniük, hogy a vadregényes norvég erdőkben sokkal nagyobb és veszélyesebb dolgok is élnek, mint a medvék. És a követett férfi, Hans történetesen egy trollvadász. Miután fény derül a titokra, Hans felajánlja nekik a lehetőséget, hogy vele tartsanak a rendszeres vadászatokon, sőt filmre vegyék valamennyit.

A Trollvadász az 1999-ben hatalmas sikert arató Ideglelés (The Blair Witch Project) által megalapozott és sokaknak példaértékűvé vált (pl. Utolsó műszak) áldokumentarista hagyományhoz kapcsolódik. Bár a történet - ahogy a fent említett filmek esetében is – telített valószínűtlen és valószerűtlen elemekkel (egyébként a film néha humorosan reflektál is arra, hogy a bolondját járatja velünk), a filmezési metódus következtében páratlanul hitelesnek tűnik. Rengeteg kézikamerás, infrás (éjszakai) felvétel, improvizatív jelenetek és a dokufilmek többé-kevésbé betartott szabályai hitetik el velünk, hogy tényleg a valóságot nézzük. Gyakorta hosszan kitartott suspense-zel operálnak az alkotók, én az erdőben játszódó éjszakai részeknék szabályosan borzongtam, hogy mikor és melyik fa mögül fog előbukkanni egy negyven méteres troll.

Egyébként a Trollvadász, emblematikus elődjéhez, az Idegleléshez képest már nem annyira kis költségvetésből készült, a trollokat például kivételesen jó CGI-technikával varázsolták a filmvászonra, az ilyen jellegű utómunka márpedig nem filléres mutatvány. Ráadásul a stáb igen sokat utazott is, szinte roadmovie-szerűen keresztül-kasul bejárták Norvégia leggyönyörűbb tájait, és ha másért nem, már a bámulatos természeti- és tájképekért érdemes benyomni a távirányítón a gombot.

Mindenképpen ajánlom annak, aki nyitott a hasonló agymenésekre!

9/10