Sikeres bemutatását követően a 2014-es Berlini Filmfesztiválon március 20-ától, azaz mától itthon is látható Császi Ádám (rendező, forgatókönyvíró) első egészestés filmje, a Viharsarok, amely egy sajnos még mindig tabunak kezelt téma megnyitására vállalkozik.

Szabolcs maga mögött hagyva német focistakarrierjét és jó barátját, Bernardot visszatér Magyarországra, ahol a saját tanyáján próbál meg merőben más életet kezdeni. Új otthona a Viharsarok azon része, amely nem a szórakozás fellegvára, Áron személyében mégis partnerre talál. Szokták mondani, hogy a közös munka összehoz. Ez történik a fiúkkal is, Szabolcs romos házának felújítása közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A puszta közepén kialakított idilljüket azonban a falubeliek és a beállító Bernard lendíti ki. Császi Ádám fontosnak tartotta ezt az igaz történeten alapuló drámát megismertetni a nézőkkel. Azt nem tudni, mennyire hűen, de az biztos, hogy szépen ágyazta filmbe a két szerelmes kamasz érzelmi fejlődését, felnőtté válását.

Fotó: Cirko Film

Szabolcs és Áron előtörténetéről nem sok információt kapunk, de nem is a múltjuk, hanem a jelenük és sokkal inkább a jövőjük a fontos. Egyikük csonka családja se nyújt számukra érzelmi támogatást, teljesen más irányba terelnék a fiúkat, azonban útjaikat a vonzalom keresztezi. Kapcsolatuk fokozatosan épül fel, ami annak is köszönhető, hogy a falusi, vallásos közegből származó Áronnak eddig a „hagyományos” útvonalak képezték normarendszerét. A dekadenciát tolerálni képtelen emberek és a szerelmi háromszöget felállító Bernard serkentik változásra személyiségüket és kapcsolatukat egyaránt.

A Viharsaroknak mély, olykor pedig heves lélegzetei vannak. A kevés dialógus és a kitartott képek által már kissé vontatottá válik a film, de ez mind hozzátartozik a hangulatához, és arra sarkall, hogy átérezzük a lassan kibontakozó, feszültségekkel teli, belső érzelmi viharokat. Az olyan külső hatások, mint a meg nem értettség, veszekedés és megaláztatás nehezítik a kapcsolatukat, de a kamaszok önmegismerésében végig nagy hangsúlyt kap a testiség (az erotikával túlfűtött jelenetek felélénkítik a sokszor nyugvó eseményeket). 

Fotó: Cirko Film

Sütő András (Szabolcs) és Varga Ádám (Áron) nem profi filmszínészek, így a filmet átható naturalizmus nem csak az izolált falusi miliőben, hanem a játékukban is megmutatkozik. A sivár környezetben kialakított intimitás nemcsak hogy hiteles, de bravúrosan ábrázolt is. A gyönyörűen komponált képek, a téma megfelelő reprezentálása mellett a film másik nagy érdemének számítanak, amelyekért Rév Marcell operatőrt illeti a dicséret. Stílusa végig érezhető, legmarkánsabban a felülről rögzített totálok érvényesülnek. A dőlt, ferde beállítások pedig mintha a másságra utalnának, mintegy ellenpontozva a sokszor harmonikus képkivágásokat és ezzel mutatva meg a társadalmi/kulturális felfogásbeli különbségeket, amelyek egy nagyváros és egy falusi közösség között tételeződhetnek.

7/10

Leilaaa