Elérkezett május első vasárnapja, így természetesen a mai nap az édesanyákról szól! Ezen apropóból összegyűjtöttünk egy csokorral olyan filmekből, amelyekben az erős anya karaktereké a főszerep. Mi ezekkel a filmekkel szeretnénk boldog anyák napját kívánni minden édesanyának és nagymamának, mert igazán megérdemlik.
kockás
Erin Brockovich, zűrös természet (Steven Soderbergh, 2000): Julia Roberts élete egyik legjobb alakítást nyújtja a rámenős címszerepben. A legszebb az egészben, hogy valós eseményeket dolgoz fel a film, és olyan vagány monológok vannak benne, mint:
„És mi van ezekkel a számokkal? Hat. Mert hat éves a lányom. Nyolc, mert nyolc éves a fiam. Kettő, mert kétszer mentem férjhez, és kétszer váltam el; tizenhat, mert ennyi dollár van a bankszámlámon. 850-3943. Ez a telefonszámom, és minden számmal, amit megadtam, azt hiszem nulla lesz a végeredmény, mert annyiszor fog felhívni."
PanAma
Csokoládé (Lasse Hallström, 2000): Kockás feladta a leckét ezzel a filmcsokorral, sokat gondolkodtam és végül emellett a film mellett tettem le a voksomat. Egyrészt kedves személyes emlékek is kötnek ehhez az alkotáshoz, másrészt szerintem szép romantikus film, a jobbik fajtából, miközben az anyaszerep által nemzedékről nemzedékre hordozott sorsot is szépen megjeleníti – egy kicsit misztikusabb távlatba is helyezvén azt. Közben beszél barátságról, emberi kapcsolatokról, szerelemről, családról, kirekesztettségről és a konzervatív fanatizmus veszélyeiről is. Na meg ki ne akarna csokoládéboltot nyitni a megtekintése után? Nyami…
sunray
Nem férek a bőrödbe (Mark Waters, 2003): Tökéletes vasárnap esti kikapcsolódás, az a típusú vígjáték, mely huszadjára látva is szórakoztató (főleg anyukánkkal együtt nézve). Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis testcseréje elgondolkoztat a generációs különbségeken, melyek itt anyát és lányát újabb és újabb vicces szituációkba keverik (míg az életben ezekből inkább konfliktusok származnak). Ha beleképzeltük volna magunkat anyukánk helyébe, bizony tudtuk volna, hogy ő TÉNYLEG csak jót akart (na, jó, nem is tudtuk volna, de ezért szép [utólag] a tinédzserkor).
Wancass
Forrest Gump (Robert Zemeckis, 1994): Eléggé el kellett gondolkodnom a témán, mert elsőre nekem sem jutott eszembe túl sok mozi, amely az anyaságról szól, és meghatározó pozitív élményt nyújtott. Pedig végig ott volt az orrom előtt az egyik kedvenc filmem, melyben Gump anyja a feltétlen, szeretetteljes elfogadás, az állandó biztos pont, és az egyszerű bölcsesség tökéletes megjelenítése. Ha valaki véletlenül nem látta még ezt a zseniális alkotást, akkor itt a megfelelő alkalom...
