Tim Burton A halott menyasszonya (Corpse Bride, 2005) után már tudni lehetett, hogy ez a technika – hiába a CGI térhódítása – a millennium után sem fog kihalni. Ezt sorra bizonyították az olyan alkotások, mint az Elvitte a víz (Flushed Away, 2006) vagy a Coraline és a titkos ajtó (Coraline, 2009). Ezt a tendenciát követte Chris Butler első rendezése a ParaNorman (2012), melyet Oscar-díjra is jelöltek 2012-ben. A film a címben már említett stop trükk animációt alkalmazza, amelynek lényege, hogy a folyamatos mozgás illúziójának kedvéért a bábokat képkockánként mozgatják. Fontos itt megjegyezni azt, hogy a folyamatos mozgás illúzióját elérjék, egy másodperc alatt minimum 24 képkockát kell kivetíteni! Ebből is látható, hogy az ilyen animációs filmek elkészítése rendkívül időigényes munka, ám mégis költségkímélőbbek, mint a sima számítógépes animációk. A ParaNorman sajátosságaihoz tartozik még, hogy a figurák kidolgozottabb ábrázolása érdekében 3D nyomtatási technikát használtak a bábok elkészítéséhez. Az eredmény magáért beszél: fel sem tűnt először, hogy nem egy CGI animációt nézek.

A történet szerint Norman egy különleges képességekkel rendelkező kisfiú. Képessége pedig nem más, mint hogy tud beszélni a halottakkal. Természetesen ezt senki sem hiszi el neki, és emiatt osztálytársai kiközösítik és folyamatos gonosz tréfák áldozatává teszik. Ám egy nap a várost sújtó régi átok újjáéled, és csak Norman képes megmenteni az embereket az életre kelő zombiktól. Mindez humoros köntösben.

A poénok azonban nem csak a fiataloknak szólnak, a felnőtt közönség is megtalálhatja benne a nevetni valót. Persze azért egy-két leszakadó zombitestrészes poén után az a kérdés is felmerülhet bennünk, hogy mennyire gyerekbarát ez a film? (Nálunk 12 éven aluliaknak nem ajánlott jelzéssel forgalmazzák.) Nos, ha a gyerek becsukta a szemét a Karácsonyi lidércnyomáson (The Nightmare Before Christmas, 1993), amikor az ment a tévében, akkor szerintem ezt sem kéne még megnéznie. Bár a mai videojátékokon növekvő 10+ éveseknek ez a film már nem árthat. Azonban mindezektől még nem válik a ParaNorman felszínessé, mély mondanivaló is megbújik a sorok között: beszél mások elfogadásáról és társadalomkritikát is felvonultat a vakon egy célt követő csőcselékkel szemben. Talán még azt is érezhetjük a végére, hogy legbelül mindegyikünk egy kicsit Norman. Amit nagyon érdekesnek találtam az még az, hogy a katasztrófafilmes vonalat követő animációkhoz hasonlóan itt is csak úgy tudja a főhős legyőzni a problémát, ha rendezi a konfliktust apjával és eléri, hogy az végre megértse őt. 

Összességében vicces, elgondolkodtató, néhol ijesztgetősen szórakoztató film lett ez. Érdemes a nagyobbaknak is megnézni.

7/10

RDorka