Kedd reggel szomorú hírre ébredhettünk. Robin Williams, Oscar-díjas színész, Amerika egyik legnagyobb komikusa 63 évesen véget vetett életének. Az ember, aki olyan vicces volt, hogy Steven Spielberg őt hívta fel esténként, hogy megnevettettesse, mikor a Schindler listájának forgatásától depressziós lett, nincs többé. A rendkívüli mókamester, aki még a roppant veszélyes gerincműtét előtt álló Christopher Reeve-et is felvidította, itt hagyott minket. A KinoGlaz csapata néma asztalra állás helyett ezzel a rövid összeállítással búcsúzik Kapitány, oh, kapitányomtól, Eufémia Tűzvoltétől, Dzsinnitől és Pán Pétertől. Az utánozhatatlan Robin Williamstől.
Köszönjük Neked a sok szép filmemléket!
Saccperkb:
Bruce Johnson-Dale McRaven: Egy úr az űrből (Mork & Mindy, 1978–1982): Az én rajongásom Robin Williams iránt kissrác koromban kezdődött, amikor az egyik tévécsatorna leadta ezt a rendkívül aranyos kis sorozatot Morkról, ET kicsit szőrösebb rokonáról, akit egy fiatal nő, Mindy fogad be. A mai napig tudom, hogy rendes űrlények nanu-nanuval üdvözlik egymást, és legdicsőbb csatájuk az volt, mikor úgy elbújtak, hogy az ellenség hazament, mert nem talált senkit… Bocsássatok meg, de képtelen vagyok elhinni, hogy Mork az Orkról soha többé nem kéri Orsont, hogy jelentkezzen.
PanAma:
Chris Colombus: A kétszáz éves ember (Bicentennial Man, 1999): Chris Colombus munkája valószínűleg mai napig a legjobban sikerült Asimov-adaptáció, noha én még sokat várok a robotika atyja műveinek celluloidra dolgozásától. A film – javarészt a nagyszerű alapnak köszönhetően – szépen tematizálja a humanoid lénnyé válás vágyát és annak kérdését, hogy az ember által teremtett mesterséges létformák mennyiben tekinthetők autonómnak. Mindezt személyes szinten. Robin Williams pedig nagyszerűen alakítja – a helyenként természetesen nagyon komikus – előbb a robotot, majd a kétszáz éves embert.
Szamár:
Mark Romanek: Sötétkamra (One Hour Photo, 2002): Robin Williamsre legtöbben talán a komikus szerepei miatt emlékeznek, de legalább olyan erős színész volt, ha drámáról volt szó (egyetlen Oscar-díját is egy ilyen alakításáért kapta meg). Az én választásom azért a Sötétkamrára esett, mert itt még ezen is továbblép, egy nagyon ritka és rideg oldalát megmutatva. Mark Romanek thrillerét mintha csak ráírták volna a színészre, úgy úszkál a magányos, szeretetre vágyó, megszállott őrült szerepében. Persze ez a film fele olyan erős nem lenne, ha nem tudnánk együtt érezni a főszereplő figurájával, de Williams olyan hitelesen formálja meg a karaktert, hogy ezzel egy pillanatra sincs gond. Hátborzongatóan jó alakítás.
RDorka:
Joe Johnston: Jumanji (1995): Ha meghallom Robin Williams nevét, ez az első film, ami az eszembe jut. Legalább ezerszer megnéztem kisgyerekként. Minden családi videónézéskor biztos, hogy ez is a lejátszott kazetták között szerepelt. Rengeteg jó emlékem fűződik ehhez a filmhez, de ott van még a Hook (Steven Spielberg, 1991) vagy a Holt költők társasága (Peter Weir: Dead Poets Society, 1989) is, melyek meghatározó részét képezték fiatalkoromnak. Elmondhatom, hogy én rajta nőttem fel, és rengeteget nevettem meg sírtam a filmjein, általuk váltam többé. Zseniális színész volt, minden filmjében helytállt.
Leilaaa:
Chris Colombus: Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (Mrs. Doubtfire, 1993): Az egyik legötletesebb, legszórakoztatóbb példája annak, amikor egy férfi bizonyos célok elérése érdekében nőnek öltözik, és próbál úgy is viselkedni. Robin Williams karaktere Mrs. Tűzvoltének köszönhetően nemcsak külsőleg, de belsőleg is komoly változáson megy át, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy felismerje a család igazi értékét. Nőként és férfiként is roppant kínos és vicces szituációkat él meg. Szerintem a legbájosabb a dinófigurákkal való játszadozás, amikor megmutatkozik a felnőttben lévő gyermek, amelyet mint mindig, Williams ebben a filmben is elképesztően jól alakít.
