1/10 :-D ugyan már

Ez a humor nem neked való. Nincs semmi baj.

1/10:-D Ugyan már

pont tegnap lattam. egyet ertek veled, nagyon gagyi volt.
nekem a 6 pasibol csak a dagi (aki atvaltozott) es rogan volt ismeros, a tobbirol azt se tudtam, hogy honnan kene ismernem oket.
igazabol emma watson miatt neztem meg, de szerencsere keveset szerepelt ebben a gagyiban.

Pedig kifejezetten kellemes szombat esti agymenés.

Sajnos úgy tűnik, a poszt írója nem értette meg, hogy ez a film önirónia, saját maguk /és a sztárvilág/ kifigurázása, a klisés filmek kigúnyolása kegyetlen túlzásokkal.

Példa: " Rengeteg lehetőséget kihagytak az alkotók, ami vicces lett volna. Amit el is találtak azt meg elbaltázták és végezetül csak undorító vagy semleges lett. Ráadásul az egész film leplezetlenül azt sugallja, hogy az összes celeb ostoba, drogos, és velejéig romlott. De miért is?"

Azért, amit említettem.

" A fényképezés és a CGI középszerű, és egyes jelenetekben rettenetesen sok a lens flare vagy a felesleges effekt. Ezektől sem lesz mókás az alkotás, csak mérhetetlenül és indokolatlanul csicsás. Még a filmes utalások sem viccesek."

A CGI és a fényképezés teljesen rendben van, ez nem az Avatar, vagy az Úton. Egy vígjáték. Nem akar Oscart, és nem akar művészfilm lenni.

"Ugyan felvetődik a lehetőség, hogy a mondanivalóban lesz valami mérvadó"

Szórakoztatni akar, és a szereplők egy jót röhögtek önmagukon is közben.

Ennyi. Semmi több.
Ezt a feladatát viszont maradéktalanul betölti.
Csak ne akarja a néző komolyabban venni, mint az alkotók, mert akkor megszületik ez a poszt.

Nem mintha nem lenne igazad sok dologban, de baromira irigyellek, hogy nem láttál még ilyen rossz filmet. Nehéz azért ezt így komolyan venni, mert vagy nyilvánvaló túlzás, vagy életed során láttál kb. 50 filmet.

Amúgy az nekem pont tetszett, hogy gyakoroltak egy kis önkritikát, és nem tökéletes szupersztároknak állították be magukat, hanem néhány füvező tahónak, akik csak valahogy híresek lettek.

@billy reed: Pont azzal van a baj, hogy engem nem szórakoztatott. És ahogy írod is, "a szereplők jót röhögtek magukon", de én ezt nem láttam, nem nevettem velük. És abban is igazad volt, hogy megpróbáltam egy vicces vígjátéknak venni, amit szakmabeliek csináltak, ami szórakoztató tud lenni egy szélesebb rétegnek, de kiderült hogy ez nem így van. Nekem is szórakoztató lett volna valamilyen szinten, ha egy csapat részeg, betépett egyetemista hétvégi szórakozásaként néztem volna, és akkor valóban sokkal pozitívabb értékelést adok. Viszont ezt többszörösen díjazott, bizonyos esetekben még Oscarra jelölt színészek készítették, így alapból magasabbra tettem a mércét.

@danialves: Rengeteg filmet láttam :) És ha csak nem egyetemi kurzus (mert van ilyen, de ott indokoltan rosszak a filmek), akkor kerülöm őket. De még így is a "még ilyen rosszat nem láttam" kategóriába kerül első helyre. Ahonnan az Álom.net című szörnyűséget szorította le.

Az önkritika meg jó dolog, de nekem hiányzott, hogy ellenpontozzák azt, amit kritizálni akarnak. Végig azt láttuk, hogy az összes sztár velejéig romlott. Erre három válaszreakció lehetséges:
- 1. oké, ezt eddig is tudtuk: ebben az esetben semmi újat nem mutat a film, érdektelenné válik az önirónia/önkritika.
- vagy 2. hát én azt hittem, hogy ők tökéletesek (ki gondol már ilyet?!): na most, azoknak akik így gondolkodnak és van a fejükben egy elképzelt élete az említett sztároknak és nem teljesen prűdek, azok élvezhették ezt a fajta önkritikát.
- és 3. tudom, hogy ők is emberek és nekik is vannak hibáik, mint minden embernek: de ez a film csak a hibáikat mutatja meg, mintha ők mindig ilyenek lennének. Ha az elején lett volna bárminemű ellenpontozás, ahol egy másik oldalukat is látjuk, akkor lett volna értelme az önkritikának (számomra legalábbis), mert így mit kritizálnak? Nem önmagukat, mert róluk nem tudunk meg semmit, a romlottságunkon kívül. A sztárságot? Nem, mert minden, ami romlott volt az személyes téren belül volt az, hiszen nem mutatott be semmit, ami miatt ilyenné váltak volna. Így nem kritizálhat egy "rendszert", csak az egyént, de még oda is kellett volna, hogy miért lettek ilyenek.

És végezetül, csak úgy valahogy senki sem lesz híres... (viszont hírhedt annál könnyebben)

@john666: ugyan már, nullát még sem adhattam :D

@djukel: Pontosan!

@RDorka: Pont ezért adtam meg két opciót, akkor a másik lesz. :)

Lehet, hogy kicsit kevesebb egyetemi kurzus kellett volna, mert egy vígjátékot szerintem már nem egészséges ennyire túlgondolni. Ezek az arcok kitalálták, hogy eljátsszák önmagukat, és ehhez jó poénnak tűnt, hogy pl. a gyerekképű, ártatlannak tűnő Michael Cera az ő valóságuk szerint kokózva nyomja a házibulikon és így tovább. Erre két válaszreakció lehetséges:
-1. röhögsz rajta
-2. nem röhögsz rajta (a.k.a. értetlenül nézel, hogy miért gondolták ezt viccesnek)

És ha szerinted valaki csak úgy nem lehet híres, ismét csak azt tudom mondani, hogy egy-két dolog még azért kimaradt az életedből. Pl. azt hiszem kb. 1 hete futottam bele ebbe a videóba, nézd meg, tanulságos:
tv2.hu/musoraink/aktiv/122133_jade_a_tinik_netes_peldakepe.html

Nem érted a lényeget, ha egy vígjáték jó vígjáték, akkor azon röhögsz, nem gondolkodsz. Itt ez az eset nem állt fent, így a tanult ember elgondolkodik, hogy mi az, amiért nem nevetett. Viszont hibásan veszed ezt a vígjátékot egy kalap alá az összes többi vígjátékkal, mert ez nem egy vígjáték, hanem annak egy külön kategóriája. Mert míg egyes vígjátékok azért készülnek, hogy szórakoztassanak egy széles befogadói réteget, addig bizonyos kis csoport - melybe ez is tartozik - specifikus befogadói rétegnek készül.

Valóban tanulságos volt a kis pörgő malomkereket nézni. Meg érdekes volt a telefonos hirdetés is. Lehet rendelek is online egy okos telefont. De most komolyan, ezt a példát tudod felhozni? Ez a pici lány nem híres. Ha az a bizonyos kereskedelmi csatorna a profit reményében nem keresi fel, akkor sok-sok ember sosem hall róla, sokan még így se. És arról már ne is beszéljünk, hogy kik érdeklődhetnek iránta... De tegyük fel, hogy a Te világodban ez számít híresnek. Akkor sem csak úgy lett híres a kislány, hanem megdolgozott érte. Leült és felvette a kis válaszvideóit, vette a fáradságot, hogy válaszolgasson stb. És volt egy szemfüles rokona, aki ismert valakit, aki ismert egy bennfentest és kivitte hozzá a tévéseket.

És ha ilyen kis videócskák azok, amik kimaradtak az életemből, akkor köszönöm, hogy megerősíted, hogy pontosan olyan nagyszerű az életem, mint amilyennek szeretném hogy legyen és pont azok maradnak ki, amiket én szeretnék, hogy kimaradjanak. (mínusz ez a videó, mert a kedvedért, most megnéztem)

áááááááááááááááááá...ez egy könnyü(extra) komédia saját magukról,nagyrészt saját maguknak. És akkor mi van? Az emberek többsége bezzeg az avatart meg imádja..........(pocahontas) meg kell nézni,tetszik nem teszik.pont.
Nincs benne több

@RDorka: Az a legnagyob baj vele szerintem, hogy Seth Rogern inkabb unalmas es idegesito mintsem vicces. Igy a meg normalis szinesznek tartot James Franco, Jonah Hill is szar. Sethnek kurvara nem kene rendeznie. Minden filmjeben; lenyegtelen mirol szol, hol jatszodik ugyanolyan karakterek vannak es mindig ebbol a belterjes barati korbol ugyanazok szeneszek jatszak azokat. Igy anno 127 oraban meg Oz-ban meg is lepodtem, hogy nezd mar ez szinesz es nem csak magat tudja jatszani benan. De az egy tenyleg tulzas, lehetet volna roszabb is, peldaul ha Russel Brand is jatszik meg benne. En vegul harmat adtam neki 3 majdnem vicces meg ket enyhen vicces jelenet volt benne. (Igaz, hogy ezek mar korabbi filjeikben is szerepeltek.)

@Csomsy: Így van. Megnéztem. Nem tetszett. Kár, hogy nem volt benne több. Pont. :)

@Csigataposó: Bevallom, én nem láttam Seth Rogan előző filmjeit, kivéve ennek az eredeti rövidfilmes verzióját (amiben ha nagyon kéne tudnék pozitívumot is kiemelni). És úgy érzem, ez után nem nagyon szeretném megnézni őket...

@RDorka: Na ha nem láttad az előző fimjeit, akkor igazából nem is sok utalás maradt ki neked. Az megvan hogy a többi színész kicsoda, esetleg miben szerepeltek?

@Talamandas: Igen a többi természetesen meg van, egyiküket-másikukat még kedveltem is, Danny McBride például tök vicces volt a Your Highnessben. Meg a Pineapple Expresszes utalásokat is vágtam, mert hallottam róla, csak nem tudtam erőt venni magamon, hogy meg is nézzem. Ja meg a MoneyBallt sem láttam, pedig arról is volt ugye utalás, mikor megemlítik, hogy az miatt jelölték Jonah Hillt. És a Flyboyst sem. (onnan volt a revolver) Ennyi. Ez a 3 nagyobb film az, ami kimaradt az életemből és volt róla szó. Szóval összegezve, csak Seth Rogenből vannak hiányosságaim, de ott is inkább csak az ezt a stílust követő filmjeiből, mert például az összes Kung Fu pandát láttam, ahol Mantis hangját adja. Így, mint látod, fent az ilyen stílus-kategóriába tartozó filmeket említettem nem látottként. Mert ha például megnézem az Pineapple Expresszt valószínűleg nem nézem meg ezt, avagy tudtam volna már, hogy nagyjából milyen stílusra számítsak és ahhoz mérten bírálom. De szerencsére nem néztem meg, így olvashatjátok ezt :)

Két dolog szükségeltetik, hogy élvezd ezt a filmet:
1. Ismerd az itt egy mondatnál több szerepet kapott színészek filmjeit, sorozatát.
2. Ne legyél Nő (a poénok jellege miatt)

Ha enélkül vágsz neki bukásra vagy ítélve.

@djukel: Gratulálok... Szerinted nemek szerint különül el a humorérzék? Hát ne haragudj, rá kell, hogy döbbentselek, hogy nem. Most szépen belemehetnék egy a modern társadalmi felépítéssel foglalkozó szociológiai diskurzusba veled (gondolom gyorsan vége lenne), miszerint már nem a középkor genderszerepei szerint különül el a társadalom, de nem fogok. A nők is néznek "férfifilmeket" és fordítva is. És képzeld, röhögünk "egymás" viccein, mert egyik nem sem retardált, hogy ne értse a humort. Az első érveddel egyet értek, de ne haragudj az milyen szegénységi bizonyítvány, hogy "hát te azért nem érted, mert nő vagy, szóval inkább ne is nézz ilyen filmeket, mert nem érdemes". Nem. Ez ezek szerint egy szar film, vagy épp RDorkának nem tetszett, de ez akkor már személy- és semmiképpen sem gender-függő vélemény (sok nőnek tetszett - szóval az állításod már kapásból itt elbukott).
Ha nem így értetted, és érdemben meg tudod válaszolni az ellenvetésem, szívesen hallgatom :).

@PanAma: Nem degradáló jelleggel mondtam. Hogy ki mit talál humorosnak (kinek milyen film tetszik) igen is függhet attól, hogy férfi-nő vagy fiatal-idős az illető. Ültesd le a nagymamádat például a Borat elé. Vagy hány Alkonyatrajongó faszit ismersz?

Barátom, egy jó cigi, aztán talán ki tudod kapcsolni magad másfél órára egy otromba marhaságra, ami pont olyan lett amilyennek lenni kell. Nekem tetszett, pedig vígjáték elé leültetni nem igen fogsz amúgy soha...

@djukel: Sajnos elég sok alkonyatrajongó urat ismerek... És még idős embert is, aki kacarászik Boraton. És képzeld lány létemre imádom a Forma-1-et, főleg a taktikai részét (a pilóták hidegen hagynak). Amit mondani akarok, az az, hogy teljesen mindegy miről van szó, a társadalom minden rétegéből lesz olyan, aki kedvelni fogja. Az hogy nekem nem tetszett, az nem azért van, mert nő vagyok, hanem mert egy olyan ember vagyok, aki nem értékeli a drog-humort, ha abban nincs tartalom. Ez ilyen egyszerű, nem kell itt szegregálni semmilyen csoportot ahhoz hogy meg tudd a véleményem okát.

De ahogy látom, most jó pár hölgyet megbántottál :D

@djukel: Ó, köszönöm a gyors választ! Ezen esetben elnézést kérek, én értettem félre a kategorikus lehatárolást. :)
Az ízlést (nem csak filmek esetében, de zenében, festészetben, stb.) nyilvánvalóan determinálja valamilyen szinten a kor és a nemi hovatartozás (+egzisztenciális helyzet; érzelmi intelligencia, és még rengeteg más szempont), de szerintem ez is inkább a nemi szerepek miatt ennyire kategorikus. És humor tekintetében szerintem ez pont kevésbé igaz.
Műfaji vonzás esetén már inkább. De ott sem törvényszerű. Valóban statisztikailag kimutathatóan a rom-komokat több nő nézi, az akció/sci-fi-filmeket meg a férfiak, de ez nem egy kategória. Én pl. - nő létemre - ki nem állhatom a rom-komokat (a Twilightot különösen nem szeretem), de a sci-fit és a gengszterfilmeket meg imádom. Ezek szerint az ún. "női humor" nem az én világom. Pedig totál nőnek tartom magam, szóval a gender-hovatartozás nem itt jön be.
Meg ismerek pl. olyan (hetero) férfit a környezetemben, aki bizony minden Twilight részt megnézett a moziban és szerette is őket (lehet, hogy tudott azonosulni Edwarddal, vagy nem tudom). Amióta felvilágosítottam, hogy az egy filmművészeti ragály, már kicsit másképp gondolkodik róla, de ettől még első blikkre kedvelte.
Lényeg a lényeg - van szabályszerűség ízlés tekintetében, de ezt semmiképpen sem lehet a kéménybe vésni. Szerintem :)
Köszi a válaszokat és ezt a beszélgetést, de szívesen folytatom, ha van hozzá kedved.

@RDorka: A kivétel erősíti a szabályt.

Hagyj szóljak már én is hozzá! Én nő vagyok, és nekem tetszett a film, szóval elutasítanám, hogy emiatt nem tetszett RDorkának. Valóban nem volt olyan jó film, mint amire számítottam, mert egy kicsit ellaposodtak a fiúk (és igen, ismerem a korábbi filmjeiket és szeretem is őket). De hogy ne kezdjek bele egy terjengős kifejtésbe, röviden összegezném a gondolataimat: ez a film egy nagyon szűk rétegnek szól, és ez a réteg élvezni is fogja (nemre és bőrszínre való tekintet nélkül), ám aki ezen a körön kívül esik, az pocséknak fogja tartani, és megvan hozzá minden lehetősége - amiket a film ezüst tálcán kínál fel, pont azért mert rétegfilm. A Nevetséges Napóleontól is hidegrázást kap a többség.

@djukel: Na akkor tanuljunk egy kicsit latinul. Kivétel erősíti a szabályt = exceptio probat regulam, mely szó szerinti fordítása így hangzik: a kivétel a szabály próbája. Tehát a napjainkban is használt mondás a probat ige félrefordításából származik. És mint látod teljesen mást jelent. Azonban maradjunk a köztudatban berögzült fordításnál, ha szó szerint vesszük eme szókapcsolatot rájöhetünk, hogy képtelenséget jelentenek, hiszen a kivételek a gyakorlatban gyengítik a szabályt. A hivatalos vitagyakorlat szerint, ezt a kifejezést azon esetekben használják, amikor döntő ellenérvet már nem tud az opponens felhozni és utolsó próbálkozásként viccesen visszavág. Vagy iróniát próbál kifejezni. Vagy a beszélő teljesen össze van zavarodva és azt hiszi, hogy bármilyen kivétel bizonyíthat egy adott szabályt (pl. ha az elmúlt 5 évben mindig havazik karácsonykor és csak egyszer nem, akkor az megerősíti azt, hogy minden évben ezután is havazni fog karácsonykor - balgaság)

Azonban a mondat eredete ennél messzebbre nyúlik vissza. Ciceró ezt Balbus védelmében hozta fel, mikor a férfit az a vád érte, hogy jogtalanul bitorolja a római állampolgárságot. Akkor a teljes mondat így hangzott: exceptio probat regulam in casibus non exceptis vagyis heveny fordításban: a kivétel bizonyítja a szabályt a nem kivételes esetekben. Tehát amennyiben a törvénybe bele van foglalva egy kivétel, akkor ez bizonyítja, hogy létezik maga a szabály is, habár az nem szerepel ott. Vagyis a kivétel léte bizonyítja a szabály létezését nem kivételes esetekre. Röviden: A kivétel szabályt teremt. Szóval, amint látod is ennek a szép hosszú latin mondatnak a lerövidült és értelmetlen változata a mai mondás.

De ha tudományos megközelítést szeretnél, akkor valóban úgy tűnhet, hogy bizonyos esetek a szabályok kivételei, de ha azokat közelről megvizsgáljuk rájöhetünk, hogy igazából ezekre a kivételekre nem is vonatkozik az adott szabály. Tehát, mivel nem vonatkozik, rá így a kivétel nem is erősítheti azt.

Összegezve, egy félrefordított mondásnál kicsit erősebb érve lesz szükséged, hogy meggyőzz az állításod helytálló voltáról, miszerint a nők nem szerethetik eme filmet.

@RDorka: Akkor egyszerűbben mondom, hogy Te is megértsd. Csak ezért, mert valami kozmikus véletlen folytán Te találkoztal szinte az összes Alkonyatrajongó férfivel e Földön és Isten tudja miért egy 60 éves emberrel nézettél Boratot, statisztikailag az Én állításom lesz helyes.

Ettől még a humorérzék kategorikus lehatárolása nemek szerint továbbra is sületlenség (még ha nem is így értetted). De szerintem töröljük meg habzó szánkat és nyugizzunk le! :)

@RDorka: (Ha nem nyomsz rá a válasz gombra, nekem nem jön email, így működik a blog.hu. :) )

Bocs, de ezzel a szabállyal még nem találkoztam, hogy ha vígjátékon nem lehet röhögni, akkor automatikusan kell benne keresni valami üzenetet, és ha nincs, akkor belegondolni egyet és ezzel belekötni. Nagyon sok rész volt itt is, ahol nem tudtam röhögni, de nem kezdtem el műelemezni, úgyhogy nem értem, miért lenne ez általános törvényszerűség a te túlgondolásod helyett.

Ezt a műfaji besorolásos dolgot meg ne kezdjük el játszani, hidd el, ha írsz most nekem 10 címet, én is meg tudom magyarázni mindegyikről, hogy hibásan sorolod be oda, ahova, mert az egy specifikus változat. Ezen nagyon jó szőrszálhasogatós vitákat lehet folytatni, mivel nincs két egyforma film, de maradjunk annyiban, hogy az a mű, amit azért készítenek, hogy elsősorban röhögj rajta, az vígjáték és kész.

A továbbihoz meg úgy érzem, te a "senki sem lesz csak úgy híres" dolgot úgy érted, hogy még a valógságshow-celebeknél is megmagyaráznád, hogy milyen keményen helytálltak a való világban, és megdolgoztak a hírnévért. Én azért teszek különbséget munka és "munka" közé.

@danialves: Kedves danialves!
Sajnos ezzel a szakmaiatlan hozzáállással nagyon nehéz mit kezdenünk. Te azt állítod - annak ellenére, hogy ha jól látom, te is filmes blogolásban mozogsz - a filmekre nem elemző/értelmező szemmel kell ránézni (azaz adott esetben üzenetet/műfaji elvárást - jelen esetben nevettetést keresni benne). Ne haragudj, akkor hogy? A "vagy tetszik vagy nem"-en azért szerintem egy kezdő filmkritikusnak is túl kéne lépnie - ehhez kell az értelmező/elemző attitűd. Ez nem "túlgondolás", hanem bármilyen szakmai jellegű publikáció esetén elvárható gondolkodás, ami műfaji filmek esetén is kötelező!

A műfaji besorolás valóban nagyon ingoványos talaj (és számos félreértés származik belőle) - jelen esetben Magyarországon a felsőoktatásban és filmelméleti szinten Király Jenő tipológiáját alkalmazzuk és tartjuk mérvadónak (A film szimbolikája /Frivol múzsa c. műveit ajánlom figyelmedbe, jó vaskos olvasmányok). Az ő műfaji rendszertanába tematika alapján a vígjáték nem sorolható be, ezért hatás alapján történő megközelítést alkalmazunk - a vígjátéknak célja a nevettetés, a horrornak a félelem/riadalom-keltés. Ezek nem tematika, hanem más szempontrendszer alapján kategorizált műfajok - metazsánerek.
Tehát ha egy hatás alapján lehatárolt vígjátékról beszélünk, és nem nevetünk rajta, akkor az az alkotás vagy szubverzíven nyúl a műfajhoz (ez jelen esetben kevésbé elképzelhető), vagy nem érte el a célját.
RDorka ezért írta ezt a kritikát, mert műfaji szempontból nem tudta megközelíteni a működésképtelen vígjátékot. Ezért - nagyon helyesen - elemző szemmel nézett rá, és keresett benne valami egyéb területet (mondjuk üzenetet), amivel ki tudna hámozni valamit ebből a filmből. Mert nem torpant meg ott, hogy "ez egy szar, nem tetszett", hanem próbálta menteni az ezek szerint menthetetlent.

@PanAma: Azt hiszem nem sikerült megértened, mert én pontosan ezt mondtam, hogy műfaji elvárást kell benne keresni, ami jelen esetben a nevettetés, és nem az, hogy magvas és koherens társadalomkritikát fog megfogalmazni a hollywoodi celebekről. Persze nekiállhatunk egy drámát is fikázni azzal, hogy nem vicces, vagy kevés benne az akciójelenet, csak azt azért nem szokás, mert azt már nem tudjuk elemző attitűdként eladni.

"A "vagy tetszik vagy nem"-en azért szerintem egy kezdő filmkritikusnak is túl kéne lépnie"
Már csak azért is vicces, hogy ezt írod, mert nagyrészt ebből áll kolléganőd kritikája, leszámítva természetesen azt a részt, ahol "elemző szemmel nézett rá". De végső soron neki van igaza, mert a "tetszik/nem tetszik" különböző verzióit leszámítva mást nem is lehet leírni egy hasonló alkotásnál. Az meg egy elég komolytalan hozzáállás, hogy kiszabadulunk a bölcsészkarról, és nekiállunk popcornfilmeket "elemző szemmel" szétszedni.

Ha intelligensnek meg hozzáértőnek akar valaki tűnni, akkor álljon neki Tarr Bélának, de ha én mondjuk elkezdem elemezni a Transformers társadalomkritikai üzenetét, teljesen jogosan fog kiröhögni mindenki.

@danialves: Márpedig ezek szerint ebben a filmben benne van a társadalomkritika és az önirónia, ahogy ezt egy korábbi kommentedben pont Te magad állítottad. És Neked ez tetszett.
Egy drámát nem állunk le pocskondiázni azért, mert nem vicces, mert nem ez a műfaji célja. Ezért nálunk ez nem is fordul elő és ilyet senki nem is állított.
Az elemző attitűd pedig - sajnálom, ha ezzel elkeserítelek, de műfaji filmek vizsgálatakor is elkerülhetetlen, ismételten ajánlom figyelmedbe a 2 említett könyvet, de lehet lebutítottabb verzióknál kéne kezdened. Tarr Béláról is lehet írni (hajajj, de mennyit és kell is!) és erről is. És kell is írni, nem csak a "tetszik/nem tetszik-et és különböző verziót". A populáris kultúra tudományosabb (és elemzésközpontú) vizsgálata már jó ideje elfogadott terület, ennek is ajánlom, hogy utánanézz.

A személyeskedésbe és egymás sértegetésébe inkább nem mennék bele, úgy gondolom, ez lehet a te szinted, nem az enyém. Köszönjük, hogy itt jártál!

@PanAma: Sajnos én nem állítottam olyat, hogy lenne benne társadalomkritika, ellenben az önirónia, mint humorforrás tetszett. Ha önirónia nélkül lett volna humoros a dolog, akkor az tetszett volna.

"Egy drámát nem állunk le pocskondiázni azért, mert nem vicces, mert nem ez a műfaji célja."
Pontosan, de egy vígjátékot leálltok pocskondiázni, mert milyen hülye üzenete van már (szerintetek). Harmadszorra remélem már csak sikerült megértetnem. Sajna én a saját kommentemből már nem tudok lebutított verziót csinálni...

Az "elfogadott" és a "nem komolyan vehető" meg nálam nem zárja ki egymást, talán ebből is ered a félreértésünk.

@PanAma: Szerintem a műfaji hiányosságok alapján az egyből adódó mélyebb mondanivaló és közölnivaló utáni keresgélés nem evidens és azonnal következő dolog, de ebbe most ne menjünk bele.

Az adott film pedig erős önironikus voltából és a fekete humort eszközként használó metodikájából adódóan nem is kell, hogy másképpen elemezzük, mert egyszerűen eléri mindkét általatok felsorolt feladatát, az öniróniával és a fekete humorral a műfajit, ugyanis megnevettet, az üzenetet pedig szintén ez alapján. Egy adott mű önmagára, vagy a szereplőire való reflektálás egy vígjáték esetében, ami ráadásul egy eléggé kommersz alkotás, már nem elegendő belső, értékelhető plusz tartalom a műfaji korlátokon túl?
Egyébként ez minden fekete humorral játszó mű esetében felfedezhető, hogy már maga az, ahogy a gegeket feldobja, önmagában hordoz egy groteszk tartalmat, például más esetekben társadalomkritikát, lásd Family Guy c. sorozat, hogy egy nagyon ismert példát hozzak fel.

Az a szempont, hogy ezek alapján a cikkíró műfaji szempontból nem tudta megközelíteni a cikk alanyát, illetve mivel nem fogta meg a mű humora, és egyből elkezdett másfele tapogatózni már sokkal többet mond el a hibás elemzési módszerről, mintsem annak tárgyáról. Ugyanis az elég egyértelműen ott van a műben, mint mondtam mindkét szempont teljesül egy elfogadható szinten.

A választ előre is köszönöm, a személyeskedésből pedig igyekszem kimaradni, mivel nem akarok az előzetes moderáció önkényének alanya lenni.

@danialves: Az "üzenet" nem műfajfüggő dolog. Csak a vígjátékoknak van üzenete? Nem. Az általad említett drámáknak ugyanúgy van (és a Transformersnek is). Valahol az önirónia is üzenet, ha neked ez tetszett, ez személyes véleményed - természetesen szíved joga. Ám mint vígjáték, ezek szerint a film nem működött - a cikk alapján.
De egy huszárvágással lerövidítvén ezt a diskurzust: én azért kapcsolódtam bele ebbe a beszélgetésbe, mert a kritikádat kifogásoltam azzal kapcsolatban, (ahogy már előző kommentemben is kifejtettem) ahogy a filmekre mi ránézünk. Szerinted úgy kell, ahogy leírtad, szerintem ezt másképp is lehet (kell? - nyilván nem, hiszen nincs a kéménybe vésve).
<<Az "elfogadott" és a "nem komolyan vehető" meg nálam nem zárja ki egymást>> ez ugyanúgy megmarad a személyeskedés szintjén, és ezzel sajnos csak magadat teszed nem komolyan vehetővé. Nem akarlak megsérteni, csak jó tanács, ha a jövőben savazni indulsz valahova.

@NY124 (Darvas Tamás): Köszönöm a véleményt és az észrevételeket, értékelhető hangnembe csomagolva! :)

Az előzetes moderációt a spamek/reklámok és uszító jellegű kommentek elkerülése érdekében alkalmazzuk, nem az érteles válaszok önkényes kitiltására (sajnos volt már példa kellemetlen, és nem ide tartozó politikai tartalmak megjelenésére - úgy gondolom, ez nem a blog profilja).

RDorka cikke arányaiban vizsgálta a műfaji elvárást, azaz a gag-ek működőképességét egy vígjáték esetében ("Az Itt a vége unalmas kliséket szór ide-oda, és a porba tiporja azt, ami jó a fekete humorban. Vagyis a humort. Rengeteg lehetőséget kihagytak az alkotók, ami vicces lett volna. Amit el is találtak azt meg elbaltázták és végezetül csak undorító vagy semleges lett.") Igen, pontokban kitért a mondanivalóra és a látványvilágra is, ami LEHET, hogy kevésbé releváns műfajilag, inkább a cikkíró szubjektív megközelítésében rejlik.

Viszont kezdem úgy érezni, hogy itt nem annyira két vélemény, hanem inkább két - nem feltétlenül (az én részemről legalábbis nem) ellenséges csoport: a blogjaink csapnak össze. Kérlek nyugtass meg, hogy ez nem így van! :)

@NY124 (Darvas Tamás): Ja, és a Family Guy-t én speciel szeretem :)

@PanAma: A blogjaink semmiképp sem ellenségesek, és szerintem összecsapásról itt szó sincs, maximum az eszmecsere szintjén. :)
A Family Guy szeretetét pedig örömmel hallom.

@PanAma: Megkísérlem negyedszerre is elmagyarázni: az, hogy a film "üzenetének" nincs értelme, az lehet, hogy nem az alkotás hibája, hanem azé, aki mindenáron valamilyen üzenetet akar keresni abban, hogy James Franco nekiállt ökörködni egyet a haverjaival. Semmi köze nincs ennek ahhoz, hogy ez tulajdonképpen tényleg egy középszar vígjáték volt, egyszerűen csak arra akartam rávilágítani, hogy ilyenkor esetleg nem a film szar, hanem a készülékben van a hiba.

De azt hiszem a sikeresen félreértett drámás hasonlatnál már látszott, hogy érted ezt, csak nem akarod belátni. Innentől kezdve azt hiszem meg már nem rajtam áll a dolog, pedig még azért egy-két ilyen "ne személykedj, köcsög" stílusú álszent megjegyzést szívesen olvastam volna.

@danialves: Rendben. Te így gondolod, mi meg másképp. Szerintünk minden alkotásnak van üzenete és reflektál az őt körülvevő világra, még ha az elsődleges célja nem is az üzenés. Ez még a l'art pour l'art művek esetén is igaz, hiszen azok is egy művészeti hozzáállást/ars poeticát közölnek. Ezért kell az alkotóknak nagyon vigyázni azzal, hogy mit is jelenítenek meg azzal, amit létrehoztak (és itt már saját tapasztalatom is beszél belőlem, mert volt, hogy félreértették forgatókönyvem, vagy olyan üzenetet láttak bele, amire én nem is gondoltam, de utólag ránézve tényleg benne volt). Itt nem csak arról van szó, hogy mit üzennek, hanem hogy HOGYAN. Ha RDorka ezt látta benne, nem gondolom, hogy ez ok nélküli (te lehet, hogy nem tudsz azonosulni ezzel az értelmezéssel, semmi gond). És ebbe minden alkotónak bele kell gondolnia, mielőtt kiad valamit a kezéből, mert a mű nem lehet teljesen öncélú. Pláne a film esetében, ahol x ezer/millió ember a befogadóréteg - tőlük utólag elnézést kérni a félreértésért több, mint lehetetlen.

Szóval szerintem maradjunk annyiban - ami jelen esetben talán a legkorrektebb és legelfogadhatóbb kompromisszum -, hogy te nem keresel üzenetet a műalkotásokban, mi pedig igen. Ez két külön hozzáállás, nincs is ezzel semmi baj. Te ennek fényében fogsz továbbra is írni a filmes blogodon, de kérlek tartsd tiszteletben a mi szemléletünket is. Azt hiszem, ez elvárható. Még egyszer köszönöm, hogy erre jártál! :)

"Szóval szerintem maradjunk annyiban - ami jelen esetben talán a legkorrektebb és legelfogadhatóbb kompromisszum -, hogy te nem keresel üzenetet a műalkotásokban, mi pedig igen"
Szerintem ne maradjunk annyiban, mert ez nem igaz részemről. Most már ott van 5 kommentem, nyugodtan fuss nekik még egyszer, aztán lehet, hogy végül sikerült megérteni.

@danialves: rendben. én most kiszállok, mert már nagyon unom ezt favágásszerű "beszélgetést", ami nem tart semerre.

és nem a blog/cikk felületéhez illik, csak teleszemeteli.

@danialves: Szeretném megköszönni eddigi munkádat, mert hála neked, jó pár ismerősöm elkezdte olvasni a blogot, mert mint mondták, ilyen jót még nem derültek egy kommentelőn sem. Szóval tényleg köszönjük.