A Don Jon, melyet Joseph Gordon-Lewitt forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyez, a Sundance Filmfesztiválon debütált 2013 januárjában, hazánkban pedig a miskolci Jameson CineFest keretében került bemutatásra szeptemberben.
A film az amerikai tömegfilmek esetében igazán szokatlan témával, a pornófüggőséggel foglalkozik, ráadásul mindezt képes anélkül megvalósítani, hogy ízléstelen komédiát vagy klisékkel elhalmozott szájbarágós drámát kapna a néző.

Jon (Gordon-Lewitt) nem egy bonyolult lélek, de igazán rendes, hagyománytisztelő fiatalember, határozott értékrenddel. Törődik a családjával és barátaival, szép lakása, autója van, rendszeresen sportol, sikeres a hölgyeknél (olyannyira, hogy barátai hódításai elismeréseképpen a „Don” becenévvel illetik), minden vasárnap templomba jár… és pornófüggő. Nem is igen törődik egyébbel az életben, míg egy nap meg nem ismerkedik Barbarával (Scarlett Johansson), aki minden szempontból hozzá méltó társnak tűnik, és az életről alkotott elképzeléseik is összeegyeztethetőnek látszanak, leszámítva egyetlen apróságot: a pornóhoz való hozzáállásukat. Az ebből kirobbanó vita során Jon kénytelen alaposan átgondolni, mit tart igazán fontosnak az életében, ráadásul mindezt tovább bonyolítja egy új ismerős, Esther (Julianne Moore), akinek köszönhetően hősünk egészen más szemszögből kezd tekinteni azokra a dolgokra, amelyekről eddig határozott elképzelései voltak.

A film számos ponton épít az ellentétekre, például Barbara és Esther karaktere, vagy a Jon személyiségében megjelenő szélsőségek (pornó és gyónás) esetében. Hasonlóan fontos formai elem az ismétlődésekre épülő, egészen pontosan Jon szokásaira és életrendjének visszatérő jeleneteire épülő szerkezet.
A karakterek inkább határozott kézzel rajzolt karikatúrák, mint valódi, nézői azonosulást kiváltó figurák, mégsem generálnak ellenszenvet, azonban emiatt a mellékszereplők inkább csak a komikum forrásai, amelynek mind a fő-, mind pedig a mellékszereplők esetében színvonalas színészi alakítások adnak nyomatékot.

A Don Jon remek humorérzékkel fest parodisztikus képet egy teljes társadalmi rétegről, ettől azonban nem vész el a film üzenete. Gordon-Lewitt lerántja a szexuális aberráció stigmáját a pornófüggőségről, és világos párhuzamokkal (például a romantikus filmek példájával) érzékelteti, hogy ez sem egyéb, mint egy menekülési mód a realitásból.

 A közlendő világos, közérthető, de a jól adagolt komikus jeleneteknek köszönhetően mégsem túl didaktikus. Emellett a való élet értékeinek jelentőségét hangsúlyozni sosem haszontalan, hiszen egy olyan világban élünk, amelyben mindenki a valóságtól való elszakadás számára legmegfelelőbb formáját keresi. Ugyanakkor mindez érdekes önreflexív elemmel ruházza fel a filmet, hiszen pont egy olyan médiumon keresztül történik ennek közlése, mely a legtöbb esetben a valóságtól való menekülést biztosítja a néző számára.

Összefoglalva: újszerű cselekmény, remek színészi alakítások, közérthető, ám a hagyományos klisék jelentős részétől megszabadított közlendő. Igazán jól sikerült írói és rendezői bemutatkozás, kíváncsian várjuk a következő alkotást!

7/10

penguinsandzombies