Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Egy félrecsúszott Scorsese-utánzat

2014. január 24. 18:44 PanAma

David O. Russel – akinek a nevéhez fűződik a korábban szintén Oscarokért küzdő A harcos, vagy a Napos oldal – ismét versenybe száll az arany szobrocskáért: legújabb alkotását, az Amerikai botrányt (American Hustle) nem kevesebb, mint 10 kategóriában jelölték. Bár a film zömében pozitív visszhangját olvasva, lehet, hogy az olvasóközönség meg fog kövezni, de szerintem méltatlan a sztárolás.

Az Amerikai botrány a 2000-es évek után egyre közkedveltebbé váló „szélhámosfilmek” sorát bővíti, így kapcsolódik többek között a Kapj el, ha tudsz-hoz, az Informátor!-hoz és az idei év nagy Scorsese-dobásához - ami ezzel a filmmel versenyez a legjobb film kategóriájában - a Wall Street farkasához. Russel alkotásának főhőse Irving (Christian Bale), elődeihez mérten a hazugság és mások (leginkább lecsúszott nincstelenek) becsapásának mestere. Csakhogy az egyik akciója alkalmával őt, és bűntársát, az elbűvölő szépségű Sydneyt (Amy Adams) lefüleli az FBI. A szélhámosok így sarokba szorulnak és nincs más választásuk, mint hogy egy mindenre elszánt bűnüldözőnek, Richie DiMaso-nak (Bradley Cooper) dolgozzanak alá. Az akció célja pedig az, hogy beférkőzzenek először a politikusok, majd a maffia köreibe és elkapjanak mindenkit, aki megkenhető, vagy más módon bűnre adja a fejét.

american-hustle.jpg

A forgatókönyv alapvetően kiváló alapot nyújtott volna egy cselekményes, pergő ritmusú átverés-sztorihoz, melyben fokozatosan nő a tét. Az Amerikai botrány eleje viszont keservesen nehézkesen indul be, gyakorlatilag fészkelődős az unalom – pedig a kezdőjelenetnek pont nem ezt kéne elérnie (Mondjuk a nevetséges, hosszasan elhúzódó parókakészítő, majd az azt követő széttúró-rész kifejezetten ötletes volt). Szerencsére az események később felpörögnek, egy kellemesen süppedős film alakul ki az Amerikai botrányból, és ráadásként az alkotók voltak olyan bátrak, hogy egy személyes történettel spékelték meg a sztorit.

Így a mű központjába – bár egyáltalán nem kizárólagosan – maga a főszélhámos, Irving kerül. A gyermekkorára emlékező képsorban megelevenedik Chaplin A kölyök című alkotásának üvegbetörős része, az eseményekre és önmagára reflektáló belső monológ pedig kísértetiesen idézi Scorsese stílusát. Csakhogy ez Martinnak már nagyon jól megy (szinte privilégiumává vált), David O. Russel-nek pedig nem – otthonosság nélkül próbálgatja a számára idegen stílust, amiből egy színtelen/szagtalan gáz alakul csak ki, épphogy felfújja a történet áttetsző és torz lufiját. Még szerencse, hogy az iróniával ábrázolt karakterek, és az őket alakító színészek (Jennifer Lawrence brillírozik) sokat dobnak az egészen, noha Irving drámája közel sem annyira hatol a szívünkig, mint Jordan Belforté, a rivális Wall Street Farkasából.

Sajnos a képi világ is elég változó minőségű: bizonytalanul ingadozik a hangulatosan bevilágított, szép jelenetek és az olyan profizmustól mentes képek között, ahol az élesség pont egy hangyányival csúszik le a szereplők arcáról. Arról a felháborító részről nem is beszélve, amikor az Irvinget alakító Christian Bale és a Scorsésénél kibontakozó, maffiózó De Niro szempárbaját látjuk, és a közeli plánok brutálisan romlott minőségéről süt, hogy utólag, digitálisan nagyítottak a képeken. Ráadásként el kell, hogy keserítselek benneteket, de a mesteri következetességgel összeválogatott csúnya cickók kivillantása sem sokat dob az összképen, a Wall Street farkasa esetében legalább odafigyeltek, hogy ahol a női test vonzóságát kell ábrázolni, ott guszta legyen a látvány.

american-hustle-449404.jpg

David O. Russel tehát nem lesz Scorsese hagyományának örököse, a tapasztalt mester egy apró kézsuhintással lesöpri ezt a félrecsúszott próbálkozást a versenybe szálló munkájával. A Wall Street farkasa a maga túlzó, beteges, drogban és szexizmusban fürdő jellegével is hitelesebb drámát ábrázol, mint az Amerikai botrány, még ha az utóbbiban a kevésbé bűnösök is megkapják a magukét.

7/10

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr355779632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.25. 09:20:04

Bár azzal nem teljesen értek egyet, hogy scorsese filmjeivel vetik össze sokan (hosszú lenne leírnom, miért)
viszont akármennyire sajnálom is egyrészt (férfiként tényleg) de másrészt mégis örülök annak, hogy valaki végre kimondta, amit még nem láttam leírva, hogy jaj,
pont nem olyanokat dekoltáltak mélyen, akiket kellett volna...mert én adamset nagyon szeretem, meg végül is jlaw-t is, de annyira nem hangsúlyozni kellene amit itt mutogattak, hanem finoman elrejteni. miért kellett ezt?:)
csak hát ki és hogyan mondta volna meg akár a hölgyeknek, akár az alkotóknak hogy ezt így nem kellene...

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.01.25. 11:58:25

@Deepblue Noir: Szia! De jó, hogy megint erre jártál! :)
Én már a film nézése közben is éreztem ezt a kísérteties érzést az Amerikai botrány és bizonyos Scorsese filmek közötti párhuzammal kapcsolatban - történetesen azzal a tipikus rendezői stílussal kapcsolatban. És ez zavart, mert lehet, hogy Russel részéről ez nem tudatos döntés/másolás volt, de akkor sem működött, és nem csak azért, mert ezt a stílust bizony Scorsese jobban csinálja, hanem mert unalmat éreztem.
Aztán hazaérve, mikor nekiláttam a kritika megírásának, láttam, hogy többekben felmerült ez a párhuzam, ezért talán az én észrevételem sem annyira irreleváns, de szívesen meghallgatnám a Te véleményed erről! :)
A cickók... Hát igen, nekem (nőként) is feltűnt. Sajnos a villantós jelenetek esetében végig egy ilyen kettős érzés volt bennem: úristen, nekem most szexuális túlfűtöttséget kéne éreznem a film szándéka szerint, de semmi másra nem tudok figyelni, mint hogy Amy-nek az is lóg, ami nincs. Persze ennek semmi köze a színésznő szakmabeli érdemeihez, mert szerintem kiválóan alakított, ettől teljesen függetlenül. Ez inkább a rendezői/forgatókönyvírói döntés és koncepció hibája. Vagy egyszerűen a ruhák szabásáé, mert ez is könnyen meglehet (melltartó sem sok volt a filmben).
Scorsese - és bocsánat, hogy megint ezzel jövök - szerintem gond nélkül megmondta volna bármelyiküknek, hogy bocsi csajszi, a te melled nem jó ide, inkább behívok egy pornószínésznőt, tisztelet ide vagy oda, ezen múlhat a film is. Martin egyébként sem szokott finomkodni a nőkkel (a női karakterek zömében vagy számító kurvák, vagy nénik; a legutóbbi alkotásának szimbolikus fejleborotválós részéről nem is beszélve, ami egy nő teljes megalázása volt) tervezünk is egy kreatív cikket ezzel a címmel: Scorsese, a nőgyűlölő. De ettől még ő egy zseniális rendező, kiváló filmekkel, ez meg úgymond egy szerzői jegye. És én (ismét csak nőként) nagyon kedvelem a munkásságát. :)

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.25. 14:58:37

@PanAma:

szia! mivel én általában negatívkodok, nem biztos hogy olyan jó:)

Én azt gondolom, hogy természetesen (részben) scorsese-stílusában mesél, de ahogy maga is hangsúlyozza, ez csak a külcsín, valójában inkább az emberekre, az ő életükre-lelkivilágukra akar fókuszálni és nem igazán a lélektelen kívülálló stílusában, tehát ahogy mondják „scorsese találkozik frank capra-val,” és ez így már kicsit más.
scorsese szerintem hihetetlenül tehetséges és elképesztően gyakorlott rendező, az egyik legnagyobb élő amerikai _rendező_,
de a filmjei mint műegészek szerintem nem egy, nem két esetben talán pont a mesteri rendezés miatt nagyobb figyelmet kaptak, mint amit egészében érdemeltek volna, különösen igaz ez a fantasztikusan rendezett, de lélektelen gengszter/életrajzi filmjeire (pl. casino, new york bandái, aviátor, a tégla, wall street farkasa, ezeknél jobbak, de én azért a nagymenőktől meg a dühöngő bikától sem voltam annyira kiterülve, mert más a rendezés, más a műegész).

russel valami mást akart, ami inkább embeközelibb, humánusabb, szórakoztatóbb. az most egy teljesen más kérdés, hogy sikerült-e neki, de maga a koncepció szerintem inkább üdvözlendő, mint a russelnél persze jóval tehetségesebb scorsese-é. (bár manapság nolan, fincher, valamennyire p. t. anderson ugyanebben utazik, kiválóan rendezett lélektelen filmek, kritikusok egy része imádhatja, nekem nem igazán jönnek be, hát van ilyen)

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.25. 15:00:07

tervezünk is egy kreatív cikket ezzel a címmel: Scorsese, a nőgyűlölő. "

:DDD
hát ha lesz ilyen poszt, ahhoz nem kommentelek mert megkapom én is a jelzőt, szóval lehet hogy csak jó emberismerő ő, nem is nőellenes:)

viszont: ha a cél az volt, hogy a nők szexik legyenek, miért nem oldották meg máshogy? melltartó, megfelelő ruhák, azért annál tovább kellett volna terjednie a képzeletnek, hogy csábítás = mély dekoltázs akkor is, ha nem áll jól.
www.joblo.com/hollywood-celebrities/gossip/these-stills-of-amy-adams-and-jennifer-lawrence-remind-you-to-go-see-american-hustle

ezeken a képeken is látszik hogy jól néznek ki csak hát azok a mély kivágások jaj, miért

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.01.25. 15:09:04

@Deepblue Noir: Igen, az emberségesebb koncepciót én is érzékeltem (üdvözlendőnek is tartom, mert ez egy jó irány), és megpróbáltam vele azonosulni, de valahogy nem sikerült - hiába a belső, önértelmező monológ, nekem ez most nem jött át. A személyes drámákat nem csak ezzel lehet - szerintem - érzékeltetni, hanem akár "lélektelen" megfogalmazással is. Legalábbis én pl. Jordan esetében nagyon éreztem a háttérben húzódó mondanivalót, pedig a felszínen csak nagyzolás volt (és valóban, ez a Nagymenők esetében pl. már nehezebben megfogható, de ott talán nem is annyira cél). Persze ez már tényleg az ízlés kérdése felé mutat, ami mindenkinek nagyon más. És ez jó is így.
Hát, hogy Scorsese jó emberismerő-e.. :D Inkább (nőként) nem veszem ezt magamra, amit írtál, lehet így gondolni, szerintem nem mindannyiunk ilyen. :D
És igen, szerintem is lehetett volna szépnek ábrázolni ezeket az egyébként SZÉP nőket, de hogy miért így? Mintha elment volna egy ilyen ízléstelen és öncélú valamibe, pedig lehetett volna máshogy. Lehet, hogy a természetesség ábrázolása volt a koncepció? Nem tudom.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.25. 18:19:56

@PanAma:

persze én sem a film minősége mellett érveltem, csak a különbséget próbáltam érzékeltetni (wall street farkasáról majd akkor lehet nyugodtan beszélni ha már lecsengett a hype:) )

(hát mindenki nem is,de ez persze offtopic:)

a hivatalos magyarázat(jelmeztervező) szerint azért nem voltak melltartók, mert teljesen az adott kort akarták tükrözni és az igencsak szabad(os) hetvenes évek végén az ilyen nők aligha viseltek melltartót, ráadásul a melltartó (és egyéb kényelmetlen daraboktól)mentes lazaság, könnyedség a történet szellemiségéhez is illett.

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.01.25. 18:23:13

@Deepblue Noir: hát ez a szellemiség érthető, és persze az ehhez mért korhűség is (melltartók, vagyis annak hiányának tekintetében is). De talán a ruhák előnytelenségében egyet értünk, és abban, hogy a női test ilyen jellegű ábrázolása ebben a filmben nem úgy működött, ahogy azt szerették volna. Bár nekem már a történetbe erőltetett lazaság sem jött át teljesen, de ennek nem annyira a ruhákhoz van köze. :)

Bicepsz Elek 2014.01.25. 19:13:10

A Wall Street Farkasa elegge gaz. Egy gyenge utanzata az elozo filmjeinek.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.25. 19:14:16

@PanAma:

hát ehhez már nem tudok hozzászólni egyelőre, majd egyszer valahogy megnézem alaposan, akkor talán lesz érdemi véleményem. (meg én a saját első benyomásomnak sohasem hiszek:) )

az írás szerzője szerint a film egy modern mestermű, a kiragadott rendezői fogások talán érdekesek
www.wtop.com/541/3528282/American-Hustle-is-a-modern-masterpiece

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.26. 08:34:41

@PanAma:

közben eszembe jutott, hogy én rosszul fogalmaztam, a "lazaságot" a film szerkezetére értettem, hogy több nézőpont, flashbackek, nem szigorúan egyvalamire fókuszál, stb aligha kell mondanom:), szóval ehhez passzoltak a lazább ruhák, nem a "laza" könnyed problémamentes karakterekhez.
csak ezt pontosítottam, mert könnyen félréerthető amit írtam

exilis 2014.02.12. 22:55:12

Hát, ti nem tudom hová tettétek a szemeteket, Amy Adams valami eszméletlenül jól néz ki a filmben, olyan szexuális kisugárzása van 40 évesen, ami a Wall Street lotyóinak soha nem lesz.
süti beállítások módosítása