A héten érkezik a mozikba a legújabb magyar film, a Megdönteni Hajnal Tímeát (kritikánk hamarosan jön). Íme az alkotás trailere:
A film kapcsán kérdeztük a címszereplőt, azaz Osvárt Andreát. Saccperkb interjúja következik:
KinoGlaz: Mi volt a legdurvább osztálytalálkozós élményed?
Osvárt Andrea: (nevet, Saccperkb melle pedig a büszkeségtől dagad, hogy rögtön az első kérdésével megmosolyogtat egy ilyen szép nőt): Nem nagyon volt durva élmény, két érettségi találkozóm volt eddig, egy tíz és egy tizenöt éves, de nem fajult el úgy, mint a filmben, inkább csak beszélgetős dolog volt. Engem nem döntött meg senki osztálytalálkozón.
KG: Ha megtehetnéd, visszamennél-e a középiskolába? Mit pótolnál be? Mit csinálnál máshogy?
OA: Nagyon visszamennék, hú, nagyon-nagyon! Imádtam, szerintem már akkor is (nemcsak utólag, felnőtt fejjel), hogy hihetetlenül szabadon éltem. Kollégista voltam öt évig Pécsett, hatan laktunk egy szobában. Sokan gondolják, hogy kollégistának lenni milyen nehéz lehet… És valóban, reggel hatkor volt az ébresztő, este tízkor kikapcsolták az áramot (hideg vízben zuhanyoztunk sokszor), de olyan önállóságra tettem így szert, és olyan jó volt a saját magam életét irányítanom és beosztanom, hogy szerintem akkor váltam igazán felnőtté. Semmibe nem szóltak bele a szülők, én dönthettem el, hogy mit csinálok és hogy. Ki is szöktem sokszor a kollégiumból, amikor mentünk bulizni, és azzal a közösséggel – ami akkor olyan erős volt – a mai napig összetartunk.
KG: Tudjuk, hogy mindenhol jó, de legjobb itthon. De őszintén, milyen itthon forgatni? Tényleg nagy a különbség?
OA: Tényleg a legjobb itthon! Jó itthon forgatni, mert itthon van az ember, tehát eleve kap egy olyan érzelmi töltetet, amit máshol nem tud. Hiába szerepeltem a 43 millió dolláros Transporterben (ez A szállító sorozat, ld. lentebb – a szerk.), Kanadában állandóan egyedül éreztem magam, idegenekkel körülvéve. Olyan messze volt, hogy meglátogatni sem tudott senki, én sem tudtam hazajárni, pedig előfordult, hogy hetente csak két napon forgattunk. És ez azért hónapok, pláne évek után az embert nem tölti fel eléggé. Nagyon élveztem, hogy itthon lehettem, végre a pesti utcákon és magyar emberek között vagyok.
Kép: Intercom
KG: Legutoljára A szállító sorozatban láthattunk. Színészként van különbség a tévés és a mozifilmes szerep között?
OA: Nyilván a mozifilm nagyobb presztízs, hiszen a közönség fizet azért, hogy téged nézzen, és nem ingyen kap a tévéből. Én preferálom a mozit, de forgatás tekintetében nincs igazán nagy különbség azt leszámítva, hogy az amerikai tévérendszerben olyan hatalmas tempót diktálnak, hogy az ember tíz évet öregszik egy hónap alatt: néha napi tizenöt-húsz percet le kell gyártani, és azt nem lehet másképp, csak 16-18 órás forgatásokkal, rengeteg túlórával. Sötétben kelsz, sötétben mész haza, és hajnalban, mikor csörög a vekker, akkor látod, hogy jött egy új e-mail, hogy átírták az aznapi jelenetet, tehát hiába készülsz fel. Minden így real time-ban megy. Ha egy órával előtte kapod meg a jelenetet, akkor azt kell csinálnod, és úgy kell játszanod, méghozzá azonnal. Igazából ehhez kell a tehetség és az elszántság, hogy az ember jó szájízzel tudja csinálni, és ne érezze azt, hogy nem adtak neki elég időt arra, hogy a munkáját rendesen elvégezze.
KG: A film az előzetes alapján elég alpári humorral dolgozik. Te hogyan állsz az ilyen humorhoz?
OA: Valóban. Én magam nem vagyok ilyen, viszont vannak ilyen emberek. El kell fogadni, hogy az életben ilyen karakterek is léteznek, és ezt a filmekben is ábrázolni kell. Van, akinek ez bejön, illetve néha tud igazán vicces is lenni.
KG: Melyiket élvezed jobban: katasztrófafilmben sikítani vagy romkomban nevettetni?
OA: Inkább nevettetni! (és ő is nevet)
KG: Te kinek ajánlanád a filmet?
OA: Én mindenkinek ajánlom, mert úgy gondolom, jó szórakozást ígér, életkortól függetlenül. Azt hiszem ez egy meglepetés film lesz, lehet rá persze kígyót-békát mondani és fanyalogni, de szerintem meg fogja állni a helyét, és ezt be fogja bizonyítani a nézettség is!
Mi is reméljük, hogy így lesz. A Megdönteni Hajnal Tímeát február 13-án kerül a mozikba.
Saccperkb