Egy nyilatkozatában Andrzej Wajda élete legnehezebb filmjének nevezte Walesa – A remény embere című filmjét, mely nem először nyúl nemzeti/történelmi témához (Csatorna, Hamu és gyémánt, Katyn). Az alkotás magyar bemutatója március 20-án lesz.
Ez az életrajzi dráma Lech Walesa életét és ezzel együtt az 1970-től 1989-ig tartó lengyel eseményeket mutatja be egy interjú keretében. A hangsúly mégsem a férfi személyes életén van, hanem a tettein és azon, hogy hogyan lett ő a Szolidaritás elnöke, és ez mivel járt. Nemcsak hús-vér emberként láthatjuk ezt a nemzeti hőst, de megismerhetjük a gyengeségeit is.
Ahhoz, hogy a film valóban vallomás legyen az igazságról, Wajda korabeli felvételeket adaptált, melyeken Walesa arcára filmezte Robert Wieckiewicz arcát. Ezáltal még inkább benne érezhetjük magunkat a filmben. Ezeket a felvételeket oly módon illesztette bele a film cselekményének folyamába, hogy egyáltalán nem zökkentik ki a nézőt.
Egyetlen hátránya talán a filmnek a történeti adatok bősége miatt kialakult zsúfoltsága. Számomra, mint a feldolgozott témában nem járatos embernek – nem is éltem akkor, és az iskolában sem fektettek rá nagy hangsúlyt – majdnem minden második perc új információt hordozott, és ez folyamatos koncentrációt igényelt. Ilyen mennyiségű történés pedig, bár nem ritkán a hitelességre törekvő történelmi filmek sajátossága, igen fárasztó tud lenni. Persze 29 eseménydús év történéseit nem is lehet könnyedén – már csak a témából adódóan sem – 127 percbe tömöríteni.
De mindezek ellenére ez egy nagyon jól sikerült történelmi film. Jól megszerkesztett, a színészgárda kiválasztása mesteri pontossággal történt. Azonban a Walesa – A remény emberét igazán csak azok tudják teljes valójában értékelni, akik ezeket az eseményeket átélték valamilyen módon. Érdemes erre elvinni a szüleinket, tetszeni fog nekik. A téma rajongóinak meg egyszerűen kötelező. Jó lenne, ha minél több fiatal is látná, de mielőtt elmennek rá, mindenképp nézzenek utána a témának, hogy kizárólag a mondanivalóra koncentrálhassanak.
8/10
RDorka
