Amikor már azt hittük, hogy az X-Men széria semmi újat nem tud mutatni, Bryan Singer elkalauzolt minket a jövőbe, és semmissé tette mindazt, amit eddig tudni véltünk. Vagy mégsem?
Az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban (2014) borús jövő tárul elénk, ahol a mutánsok a kihalás szélén állnak. Xavier professzor (Patrick Stewart) és társai, hogy elkerüljék a háborút, visszaküldik Wolverine-t (Hugh Jackman) – vagyis Farkast (képregény-kedvelőknek Rozsomákot) – a múltba, hogy megakadályozza azokat az eseményeket, amelyek hatására megépülnek a mutánsgyilkoló őrrobotok.
Különleges alkotás ez már csak abból a szempontból is, hogy összehozza Az elsők stábját a többi X-Men alkotással, végérvényesen megteremtve a generációk által létrehozott szilárd egységet. Ezt az egységet segíti a fiatal színészek (Michael Fassbender, James McAvoy) remek játéka, mellyel idősebb hőseinknek mély belső motivációt és karakterfejlődési lehetőséget nyújtanak. Új, meglepő oldalukról találkozunk a karakterekkel, egyedül Wolverine tűnik állandónak, aki mondhatni a történet főszereplőjeként van megjelenítve. A legyőzendő gonoszok ebben a filmben inkább csak a főgonosz – vagyis maga a jövő – mellékszereplői, de még így is nagyszerű alakítást hoznak. Különösen összetett jellemet sikerült megalkotnia Peter Dinklage-nek Bolivar Trask szerepében.
Mindemellett a film gyönyörű látványvilággal operál. Igazán érdemes volt 3D-ben megnézni. A sötét jövőt ellensúlyozni próbáló poénos jelenetek különösen jól sikerültek. Azonban magát a jövőt nem csak a drasztikusan eltérő fényelési technika, de a véresebb akciójelenetek is jellemzik, mégis valahogy hiányérzetem volt. Kicsit többet mutathattak volna abból a világból a kupacokban heverő csonttömegeken kívül, bár a borzalomélményt így is magas fokon elérték. Érdemes még megemlíteni a zseniális soundtracket, amely rendkívüli módon épül bele a filmbe, hála John Ottman rendkívüli zeneszerzői tehetségének.
Remek alkotás lett ez, azonban valahogy mégis mást vártam. Sajnos a képregényeket nem olvastam, így valahogy úgy érzem, mintha ez a sequel megszakította volna az eddigi filmek egyenletes egymáshoz kapcsolódását. Sőt merem azt mondani, hogy semmisé tette az eddigi történetek által felvázolt világot. Bár ezáltal felcsigázta az érdeklődésemet a következő filmre, érdekes lesz megtudni hogyan folytatják innen. Apropó folytatás… SENKI ne hagyja el a mozit, amíg végig nem mennek a kreditek, ugyanis mint minden Marvel-filmnek, ennek is van a végén egy bónuszjelenet, amely csak megsokszorozza az előző kérdőjeleket.
7,5/10
RDorka