Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Nem túlságosan szép napok

2014. május 29. 19:41 kerítésléc

Mundruczó Kornél nemrég aratott fényes cannes-i győzelme kapcsán úgy gondoltam, hogy azoknak, akik kevésbé ismerik a karizmatikus rendező alkotásait, bemutatom azt, amelyik szerintem a leginkább magában foglalja azokat a jegyeket, melyek állandó jelleggel térnek vissza későbbi filmjeiben, és melyek nagy valószínűséggel szintén fellelhetőek lesznek a nemsokára a mozikban is megtekinthető Fehér istenben. Ezzel a nem titkolt céllal vágok bele a 2002-es Szép napok című film promotálásába.

Mindenekelőtt azonban lényegesnek tartom kiemelni Mundruczó Kornélnak a kortárs magyar filmművészetben elfoglalt prominens helyét. 2000-ben a Filmszemlén debütált a Nincsen nekem vágyam semmi című alkotásával, mellyel tulajdonképpen a „fiatal magyar filmet” készítette elő, és mely által létrehozott egy lényeges szemléletbeli és formanyelvi határvonalat a ’90-es évek trendjeivel szemben. A férfiprostituáltakról szóló, letaglózó erejű filmjével kijelölt új gondolati irányvonal köré csoportosulhattak a következő évi Filmszemlén a mai új rendezői generációként emlegetett nagyok, mint például Török Ferenc, Pálfi György vagy éppen Hajdu Szabolcs. Jelentősége abban rejlett, hogy végre mert érvényes definíciókat, társadalomkritikát megfogalmazni a rendszerváltás utáni magyar helyzetet illetően, kifejezve így egy jellemző itthoni közfelfogást, közérzetet. Ezt ő az ország kapcsán érzett szűkösségben, bezártságban, talajvesztettségben látta, melyet a kitörési pontok, a lehetőségek hiányának és ezzel összefüggésben az egyénben kialakuló agresszió bemutatásával igyekezett illusztrálni.

szép napok3.jpg

Hogyan is mutatkozik meg mindez a Szép napokban? Először is, főhősét, Pétert (Polgár Tamás) a társadalom margójáról választja: a történet elején frissen szabadul a javítóintézetből. Útja oda vezet vissza, ahonnan elindult: a külvárosi nyomasztó panelrengetegbe. Innen akar menekülni, útlevelét görcsösen szeretné végre a kezében tartani. A tengerhez vágyik (nem tudjuk, melyikhez), primitív képzeletében a hely egybefonódik az új élet, a szabadság lehetőségével. Azonban ez nem olyan egyszerű. Az útlevélre várni kell. Hazatérésekor érzékeli, hogy a megszokott közegébe való visszailleszkedés egyáltalán nem olyan könnyű. Nővéréhez, Máriához (Wéber Kata) költözik, és véletlenül rájön a lány titkára. Nővére munkahelyén, a mosodában akaratlanul lesz tanúja egy számára idegen fiatal nő, Maja (Tóth Orsi) szülésének és annak, ahogyan a gyermekért Mária vaskos pénzköteggel fizet. Mindenki azt hiszi, a kis újszülött Mária sajátja, még annak a külföldről hazatérő, nem túl szimpatikus párja is. Csak Péter tudja az igazságot. Elkezd érdeklődni az ismeretlen, titokzatos Maja után. Lassanként pedig beleszeret. Pedig nem kellene. Maja velejéig romlott nő, akinek bizarr szexuális szolgáltatásaiért egy idősebb férfi külön lakást tart fent. Ide jár fel Péter időnként tévézgetni a lánnyal. Egyre több időt töltenek együtt, Péter pedig egyre meredekebb információk birtokába jut Maját illetően. Mániájává, rögeszméjévé válik a hideg nő, szerelmére vágyik, ugyanakkor legbelül tudja, hogy az sosem fogja viszonozni érzelmeit. Péter fokozatosan döbben rá Maja számító természetére, mely leghangsúlyosabban akkor karikírozódik ki, amikor a nő az önkormányzati ingyen lakás reményében vissza akarja szerezni Máriától a pénzért eladott gyermekét. Ő sosem szeretné, nem foglalkozna vele, de kell neki, mert eszköz számára az új „pecó” beszerzéséhez. Az atmoszféra pattanásig feszül. Vajon Péter kinek az oldalára áll? A választ nem mondom el, egyrészt, mert nem akarok spoilerezni, másrészt mert a filmből sem derül ki egyértelműen. A történeti sík abszurditása mellett ugyanakkor azt gondolom, hogy rossz az a befogadói mechanizmus ez esetben, ha az ember a film sztoriját helyezi előtérbe.

A hangsúly véleményem szerint az alkotás fullasztó, feszültséggel teli atmoszféráján van, mely magába ránt bennünket, annak ellenére, hogy taszító volta miatt ezt nem akarjuk. A Szép napok panelrengetegének romlott világában a bizalmatlanság és a talajvesztettség dominál. Ezt vetíti ki napjaink magyar jelenére Mundruczó, mellyel egy az identitásában instabil, széteső társadalmat kíván láttatni. Az emberi kapcsolatok kontextus és kohézió nélküliségét a kitaszított főhős alakja által (a Fehér istenben ezek lesznek a kutyák) jeleníti meg, ezáltal rajzolva igen sötét képet az itthoni légkörről. Ugyanezt az élményt fogalmazta meg a film előtanulmányának tartott Afta című 24 perces rövidfilmjében, melynek ugyan más a története, azonban ugyanazt a kikerülhetetlen közeget mutatja be, mely a Szép napokban is látható, és hasonlóan képtelen célnak tűnik benne az onnan történő kitörés vagy egy jobb életbe való menekvés. Az agresszióval, frusztrációval telített, kissé aberrált főhőst itt is Polgár Tamás játssza, aki a Szép napok-beli karakteréhez hasonlóan erőszakkal reagál tehetetlenségének tényére, mellyel azonban helyzetében nem idéz elő változást (egyik alkotásban sem).

szep_napok_3.jpg

Amire mindenképp ki akartam még térni, az a Mundruczó filmjeiben (így a Szép napokban is) nem túl nagy nehézségek árán felfedezhető szexualitás igen különös, bizarr volta. A testvérek közötti túl közvetlen viszony bemutatására a Deltával egy egész filmet áldozott. A Nincsen nekem vágyam semmiben a férfi főhős egyaránt rendszeres szexuális partnere egy testvérpár lány és fiú tagjának, mellesleg prostituáltként keresi meg a napi betevőt. Az Aftában Polgár Tamás karaktere az alvó anyja melleit taperolja. A Johannában Tóth Orsi ápolónőként mászik rá a kórházi betegekre. Ezeket számba véve így nem kéne meglepődnöm, hogy a Szép napokban Mária és Péter testvérekként miért fürdenek pucéran együtt, és a fiú miért nem tudja egyedül megmosni hímvesszőjét. Mégis kissé értetlenül állok e szál előtt, ugyanakkor talán Mundruczó ezzel is a filmbeli világ abszurditását igyekezett erősíteni. Nem tudom.

A lényeg, hogy a film nyugtalanító volta, kisebb hibái ellenére is nagyon átgondolt koncepciót sugall, és rettenetesen hatásos atmoszferikus erővel bír. Mundruczó minél több szinten igyekezett nyersen kifejezni a társadalmi periférián mozgó hősök problémáit. A nyomasztó képi világ gondosan megtervezett kompozíciói, a fullasztó belső helyiségek és a közelik előszeretettel történő szerepeltetése azt a minimalizmust erősítik, melyet a rendező a lecsupaszított színészi játékokkal és a tekintetekkel, gesztusokkal előrehaladó történet által szeretett volna elérni. A Szép napok roppant szuggesztív, letaglózó hatással bíró alkotás, mely méltán szerepel a kortárs magyar filmtörténeti kánon kiemelkedő darabjai között.

7/10

kerítésléc

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr486229234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása