A film nyitóképei egy vidám közösséget mutatnak be a napfényes tengerparton. Hamarosan viszont egy láthatatlan, irracionális ellenség kezdi el tizedelni a közösség tagjait. Egymás után halnak meg, s a következő áldozatot mindig a bőrén megjelenő sötét folt jelzi. Főhősünk kétségbeesett küzdelembe kezd az ismeretlen, szörnyű erővel szemben, ám bárhonnan próbál segítséget hívni, hitetlenkedőkre és süket fülekre talál. Pedig az gonosz létezéséről szóló bizonyítékok egyre csak gyűlnek, és egyre több az áldozat.
Ez nem az idei kötelező nyárvégi horrorfilm szinopszisa, hanem az AIDS-válság igaz története – az Igaz szívvel (The Normal Heart, 2014).
Amikor az HBO rátalál egy díjnyertes drámára, amelyből még nem készítettek filmet, annak általában jó vége szokott lenni. Larry Kramer 1985-ös drámájának, a The Normal Heartnak megfilmesítésének ötlete valószínűleg a darab 2011-es felújítása után merült fel. A rendezői székbe az a Ryan Murphy került, aki az Ízek, imák, szerelmek (Eat Pray Love, 2010) mellett például a Glee – Sztárok leszünk! című sorozatot (Glee, 2009–) is jegyzi, így a döntés első hallásra homlokráncolásra adhatott okot. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy szintén hozzá köthető az Amerikai Horror Story (American Horror Story, 2011–) is, a fenti párhuzam már nem is látszik annyira meglepőnek.
Murphy, bár a tipikus drámaadaptáció-hangulatból nem tör ki, figyelemre méltó érzékenységgel vezeti a filmet, a képkockákról sugárzik a törődés. Az Igaz szívvel legkiemelkedőbb teljesítménye azonban igazán Mark Ruffalo (Viharsziget, Bosszúállók) nevéhez köthető, aki Kramer rezonőr–alteregójaként ismét megmutatja, milyen sokrétű színészi képességekkel bír. Az ő karaktere képviseli a egészségügyi–melegjogi küzdelem „magnetói” vonalát szemben a Taylor Kitsch (Friday Night Lights) játszotta figura megfontolva haladásával.
Maga a történet 1981-ben, az akkor még „melegrák”-ként ismert betegség első felismerésekor kezdődik, és 1984-ben, nem sokkal az elmúlt egy év másik nagy „AIDS-filmje”, a Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club, 2013) kezdete előtt ér véget. Ez az időszak az AIDS és a HIV felismerésének és megismerésének korai időszaka, amikor az egyik oldalon a félelem és rettegés, a másik oldalon a nemtörődömség volt az úr. A film főszereplői egyszerre folytatnak megrendítő küzdelmet a fertőzéssel és a bürokratákkal, amely során lélekőrlő emberi sorsoknak leszünk tanúi. Bár a szereplők nevei és a konkrét párbeszédek kitaláltak, Kramer valós személyekről és eseményekről mintázta darabját.
A darab születésekor, 1985-ben erre a drámára volt szüksége a közönségnek; ám ma, mikor ismerjük az AIDS történetének folytatását (bár nem a végét), tudjuk, mi hiányzik a film végéről, mi történt ’85 után, a nagyközönséget sokkal hatékonyabban szólítja meg például a Mielőtt meghaltam vagy az Angyalok Amerikában (Angels in America, 2003). S hiába a nagyszerű Julia Roberts, Mark Ruffalo, Alfred Molina és Taylor Kitsch, a szintúgy nagyszerű Jim Parsons (Agymenők), Matt Bomer (A nagy svindli), Jonathan Groff (Jégvarázs), Joe Mantello és a rendező Ryan Murphy mellett a film inkább érződik egy szexuális kisebbség saját történelmét feldolgozó, megindító önreflexiójának, mint a másokat bevonni szándékozó, a csoportot másokkal elfogadtatni akaró vagy egy veszélyes járványról és az emberi természetről mesélő alkotásnak.
Az Igaz szívvel-t július 27-én mutatja be a magyar HBO.
8/10
bM
