„Anya szerint egy nőnél az egyik legfontosabb dolog,
hogy tiszta bugyi legyen rajta, amikor kórházba kerül.”
Helen bugyija mondhatni a hét legalább 48 órájában nem tiszta, de egy kamaszról beszélünk, akit izgat a világ, a nemi élet, a barátság és a családja. Egy belevaló lány kalandjaival ismerkedhetünk meg a Készen állsz Helenre? (Feuchtgebiete, 2013) című David Wnendt rendezte filmben. Ezek alapján akár egy mindennapi történet is lehetne… de nem gondolnám, hogy sok Helenhez hasonló vagány csaj mászkál a nyilvános vécék környékén baktériumokra és egyéb fertőzésekre vadászva, hogy saját testét ellenállóbbá tegye, és jobban bírja az extrém szexuális kihívásokat. Inkább csak a téma tálalása nem a megszokott glamouros, csajszis módon történik. Tehát egy rendkívül megosztó főszereplő egy szintén megosztó tabuként is kezelhető filmben. Éppen ezért Kockással összeszedtünk három-három dolgot, ami bennünket a legjobban megragadott a film kapcsán.
Kockás:
- Egy aranyér a film főszereplője? Ne vicceljünk, ez már csak jó lehet! Annyi humor van a filmben, hogy a polgárpukkasztás ellenére is borzasztóan szórakoztató. Nem sok film képes egyszerre megnevettetni és undort kelteni a nézőben.
- Helen karaktere egyszerre taszító, és mégis nagyon szimpatikus. A higiéniai dolgai miatt persze megbotránkozik a néző, de szókimondásával pont arra világít rá, hogy mennyire kétszínű a világ.
- Jó néhány gusztustalan jelenet szerepel a filmben, de azok megvalósítása parádés, a lehető legszélesebb skálán válogattak a film adta lehetőségekből. Egészen meglepő, hogy egy független német film CGI (számítógépes animáció) technikát is bevet a néző lenyűgözése (vagy éppen elborzasztása) érdekében.
Leilaaa:
- A Készen állsz Helenre? nyitánya zseniális, leképezi az egész filmet, olyan kép, amelyet elsőre másnak hiszel (nyilván egy bizonyos testrésznek), majd kiderül, hogy bizony mindenkinek jó mocskos a fantáziája.
- A film címe magyar fordításban Nedves tájak. És valóban, zavarba ejtő, morbid szituációkból és kamerállásokból nincs hiány. Alapvetően életszerűen és naturalistán fogalmaz a film, néhol azonban a saját túlzásaiba kerül, és sokkhatást vált ki a nézőben, amit szeretünk.
- Helen mellett nem lehet elmenni szó nélkül, döbbenetesen furcsa (a szó pozitív értelmében) karakter, mintha a Věra Chytilová rendezte Százszorszépek (Sedmikrásky, 1966) két minden lében száz kanál lányának eltitkolt harmadik barátnője lenne.
Bár néhol gyomorforgató és fájdalmas, remek kis vígjáték. Emellett a nőiség új univerzumát nyitja meg, és mi örülünk annak, hogy most már ilyen is van! Azok a férfiak, akik pedig „mélyebben” szeretnének belelátni a nőnek a testével kialakított szimbiózisába, a film a másik nem felügyelete mellett ajánlott!
Június 5-én készüljetek Helenre!
7,5/10
Kockás és Leilaaa