Ha megkérdezik, melyik a kedvenc filmed, kedves Olvasónk, biztos, hogy valami szuper nagyjátékfilm lesz a válaszod (vagy diplomatikusan kitérsz a kérdés elől, mondván, több is van). Akárhogy is, azt készpénznek veszem, hogy rövidfilmet nem fogsz választani. Pedig mennyi kihívás és kreativitás bújik meg a formában!

A többtekercses filmek óta aligha veszünk tudomást a mára már kistestvérré degradálódott rövidfilmekről, hacsak nem videoklipről vagy reklámokról van szó. Pedig a nagyok is kezdik valahol: a kisfilmek rengeteg lehetőséget rejtenek kezdő és gyakorlott filmesnek egyaránt, hiszen a történetet, a stílust és az üzenetet is sokkal kompaktabb formába kell belesűríteni. Nem lehetnek üresjáratok, felesleges elemek, a kisfilmek sokkal precízebb tervezést igényelnek ilyen szempontból, hiszen 20-30-40 percben kell megmutatni, hogy mire is képes az alkotó.

Szerencsére azért vannak olyan platformok, amelyek foglalkoznak a „kicsikkel” is. A Daazón például rengeteg hazai és nemzetközi film közül csemegézhetünk, de az Indavideón is jobbnál jobb magyar kisfilmekre bukkanhatunk. Viszont akik moziban szeretnék élvezni a rövideket, azoknak kiváló lehetőséget nyújt a Friss Hús (a Daazo rövidfilmes fesztiválja a Toldiban), a RövidZárlat (az ELTE-diplomafilmek premierje), a BuSho (Budapest Short Film Festival) vagy éppen a Tres Court Nemzetközi Filmfesztivál itthoni vetítései. Ezek az események minden évben jobbnál jobb kisfilmeket mutatnak be nekünk, éppen ezért nem érdemes lemaradni róluk.

A következő rövidfilmes eseményig pedig csemegézzünk az interneten fellelhető alkotásokból! Összeszedtük kedvenc rövidjeinket. 

kockás

Luke Scott: Loom (2012): A szerkesztőség nagy részével egyetemben, én is imádom a sci-fit. A Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982) nekem is az egyik kedvencem, és nemcsak a Philip K. Dick iránti rajongásom miatt, hanem mert Ridley Scott lenyűgöző (vizuális) atmoszférát teremtett az író látomásához. Majd harminc év után Luke Scott, Ridley fia leforgatta a Loomot, amely ugyanezt a világot hozza vissza, és amely felfogható a Fejvadász előzményeként is. Giovanni Ribisi kiváló alakítást nyújt a rövidfilmben, de az igazi főszereplő mégiscsak a technika. Ez a film a látvánnyal diadalmaskodik, de hát egy jó sci-fi alapeleme a jövő látomásának képpé formálása. A Loom pedig ötösre vizsgázik belőle.

Saccperkb

Joe Nussbaum: George Lucas in Love (1999): Mi lenne, ha a huszadik század egyik legmeghatározóbb művét (nem mondtam, hogy a legjobb, anti-Star Wars-osok, ne szedjetek szét!) készítő író–rendezőről a Szerelmes Shakespeare stílusában mesélnénk? Hát ez a film. Nem elgondolkodtató, nem komoly, még csak nem is túl jó, de az egyik legcukibb és legkreatívabb kisfilm, amit valaha láttam. Ráadásul megnézhetjük, hogy nézett ki egyetemista korában a szép kislány a Mrs. Doubtfire-ből.

PanAma

Szirmai Márton: Szalontüdő (2006): A KVB (Közgáz Vizuális Brigád) kisfilmes alkotása Nagy Bandó András egy novelláját viszi filmre mérnöki pontossággal kiszámított dramaturgiával és finoman előkészített humorral, amit megspékel a szótlanságból fakadó univerzalitással is, hiszen mindent „tisztafilmesen”, képileg ábrázol. A kis magyar valóság plasztikus ábrázolásáról nem is beszélve: van itt talponálló büfé rikítóan rózsaszín málnaszörppel, üvegeken zenélő bácsival, lecsúszott(nak tűnő) alakokkal és persze a „nagyautós”, inges pocakossal, aki talán nem is annyira a társadalom mintapéldánya, mint azt magáról hiszi. De a Szalontüdő nem moralizál, inkább görbe tükröt mutat, amin jó magyar módra nevethetünk.