Idén még egy francia életrajzi filmet tekinthetünk meg a mozikban. A Grace – Monaco csillaga (Grace of Monaco, 2014) mellett a pár éve elhunyt francia divattervező, Yves Saint Laurent életéről készült alkotást is láthatjuk már a vásznon, és a két említett filmhez csatlakozik még augusztusban A közös szenvedély (United Passions, 2014), amely a divatrajongóknak kevésbé, viszont a foci-őrülteknek annál inkább érdekes lesz, hiszen a FIFA megalapításának történetét dolgozza fel. Viszont a divat és az haute couture rajongóinak most itt van az Yves Saint Laurent, amelyből megismerhetik egy fiatal tehetség felemelkedését és sajnálatos bukását (már ami a magánéletet illeti).
Az ifjú Yves tehetsége nagyon hamar megmutatkozott. Húszévesen már Christian Diornak dolgozott,1957-ben pedig - amikor Dior meghalt - ő vette át a híres francia divatház vezetését. Zsenialitását mi is rögtön a film elején egy műhelyjelenetben láthatjuk, mikor a szűkítő varrástechnika alkalmazása helyett egy nagy fehér masnival köti át a ruhát. Ám tehetsége kevésnek bizonyul, mikor felívelő karrierjét váratlanul megtöri az algír polgárháború. Próbál kibújni katonai kötelezettségei alól, de végül mégsem tudja elkerül a frontot, ahol szinte azonnal kórházba kerül idegösszeomlás miatt. Ezt követően pereskedésbe kezd a Dior-házzal (jogtalan elbocsátása miatt), melyet meg is nyer. A per során elnyert összegből megalapítja élettársával, Pierre Bergével az Yves Saint Laurent divatházat. Innentől viszont még rögösebb út következik Yves számára. Első önálló kollekciója nem arat osztatlan sikert, ami után alkotói válságba kerül. Állandó mániás depressziója mellé kokainfüggőség is társul, ez pedig folyamatos vitákat eredményez Pierrel. Az egyre inkább keserűségbe forduló cselekmény ellensúlyozására viszont láthatunk divattörténetileg kiemelkedő fontosságú pillanatokat is, például a Mondrian dress megtervezését (amely a filmben feltűnő többi ruhához hasonlóan eredeti YSL darab).
Tehát a dramaturgiát tekintve rendkívül sokrétű és hullámzó alkotás az Yves Saint Laurent, de ez a hangulatiságáról is elmondható. Az alkotás a nézőben is számos érzelmet megmozgat, és így azonosulást enged a karakterekkel. Talán épp a hiteles életrajz bemutatása teszi mindezt lehetővé, és hoz létre feszültséget a vásznon, ezért külön örvendetes, hogy az alkotók nem színezték ki fiktív elemekkel a történetet. Yves érzelmi hullámai mellett remekül ábrázolódik a ’60-as és ’70-es évek, tele valós történelmi eseményekkel és azzal az atmoszférával, ami ezen korszakokhoz társul.
Továbbá érdemes megfigyelni, hogyan változik a szexuális irányultság kérdése, párhuzamosan a film ritmikájával. Az eleinte lassú, már-már vontatott képsorok alatt a film is érzékelteti, hogy a fiatal zseni bizonytalan vagy legalábbis nem elfogadó saját nemi orientációját illetőlen (gondoljunk a gyönyörű modell, Victoire-hoz fűződő kapcsolatára). Ezt váltják a dinamikus és néha provokatív jelenetek, amelyekben Yves egyre inkább felvállalja szexualitását. Érdemes kiemelni a Saint Laurent-t megformáló színészt, Pierre Niney-t, aki nem csak azért volt kiváló választás, mert nagyon hasonlít az egykori tervezőre, hanem azért is, mert meglepően jól át tudta élni a szerepet - élvezet volt nézni a játékát.
Összességében azt mondhatom, hogy nemcsak azok számára lehet érdekes és izgalmas ez a film, akik érdeklődnek a divat iránt, hanem azok számára is, akik szeretnék lélektanilag megismerni egy zseniális művész életét.
8/10
honey.bunny
