Az új ausztrál feltörekvő rendezőtehetség, David Michôd a kiforratlan, de biztató, nálunk a CineFesten bemutatott Animal Kingdom (2010) után végre idén újra jelentkezett. Az új filmjét, az Országúti bosszút (The Rover, 2014) Cannes-ban mutatták először be, méghozzá versenyen kívül, egy éjféli vetítés keretében. Ez azért fontos, ugyanis ebben a „szekcióban” rendszerint az elborultabb produkciókat mutatják be. Egy hete már nálunk is adják, és aki már látta, megérti, miről van szó. Ahogy a rendező előző filmje, ez is kőkeményre sikeredett, jóllehet sokkal elemelkedettebb. A vér és agresszió mindazonáltal nem hiányzik belőle.
Egy posztapokaliptikus Ausztráliában vagyunk, tíz évvel az összeomlás után, ahogy az a film eleji feliratból kiderül. Emberek alig vannak, és a maradékuk is állati törvények szerint él. Ami az Animal Kingdomban még egy szegregált kisközösség volt, az az Országúti bosszú disztópikus jövőképében az egyedüli fennmaradt létforma. Ha jó a fantáziánk, akár folytatásnak is tekinthető a film, legalábbis magának a világnak mindenképp továbbvitele. Ebben az univerzumban él főszereplőnk, Eric (Guy Pearce alakítja, aki már a rendező előző filmjében is felbukkant, igaz itteni figurája sokkal keményebb). Eric épp egy lepukkant karaokebárban tengeti az idejét, amikor becsapódik mögötte három bandita egy platós terepjáróval egy gyilkosság helyszínéről menekülve, ahol otthagyták negyedik társukat. A fennakadt járgányból kikecmergő bűnözők, hogy kereket oldjanak, jobb ötlet híján elkötik főhősünk autóját.
Mint később kiderül: ez nem volt jó ötlet. Eric a nyomukba ered, és mérges. Hogy miért olyan fontos neki az autó, az egészen a film végéig nem derül ki, és bár a karakter megértéséhez kulcsfontosságú lesz, a sztori szempontjából majdhogynem mindegy is. A lényeg, hogy elindul visszaszerezni a tragacsot, és mindenkit letarol, aki az útjába áll. Bosszúhadjáratán pedig elkíséri a negyedik, meglehetősen féleszű bandita (Robert Pattinson által alakítva), akit társai otthagytak az eredeti bűntény helyszínén elvérezni. Pattinson egyébként, aki mintha csak a Twilight-szériában nyújtott teljesítményét próbálná lemosni magáról, idén Cannes-ban két művel is szerepelt. Az itt említett mellékszerepe mellett Cronenberg új filmjében, a Térkép a csillagokhoz-ban (Maps to the Stars, 2014) is felbukkan. Az Országúti bosszúban ugyan kicsivel több mint meggyőző színészi játékot produkál, de mégis Pearce az, aki elviszi a pálmát.
David Michôd filmje hangulatvilágát, cselekményét és karaktereit tekintve egyébként leginkább Cormac McCarthy regényeit juttathatja eszünkbe. Sőt, az Országúti bosszú egyenesen olyan, mintha az író két megfilmesített kötetének, Az útnak (The Road, 2009) és a Nem vénnek való vidéknek (No Country for Old Men, 2007) lenne a keveréke, nemcsak történeti elemek szintjén, de stílusát tekintve is. Hasonlóan szikár és erőszakos, egy csipetnyi filozófiával meghintve. Mindehhez pedig remek helyszínként szolgál az úgynevezett Outback, az Ausztrália nagy részét borító félsivatag, amely igazi kincsesbánya a szigetország filmeseinek. A költői táj már magában is szép lenne, de a Michôd és stábja által megkomponált képek nem egyszerűen látványosak, hanem szemet gyönyörködtetőek. Az Országúti bosszú olyan noir, ahol maga a táj, a környezet, a világ a femme fatale: az viszi bele hősünket az események lefelé tartó spiráljába, amely ritkán ér véget happy enddel.
A film egyetlen hibája a már az Animal Kingdomban is használt hatásmechanizmus túljátszása. Mostanra már tiszta, hogy Michôd imád váratlanul lepuffantgatni embereket, és ezt az új filmjében járatja igazán csúcsra. A számos üzenetet (az élet egy szempillantás alatt véget érhet; senki sincs biztonságban) azonban csak a sokkeffekt tudja a fejünkbe verni, ez pedig csak az első pár alkalomkor működik. Utána már csak mint elcsépelt hatáselem van jelen, és ettől az egész film leül, és kiszámítható lesz. Az Országúti bosszú összességében még így is pozitív mű marad, de egyértelmű, hogy Michôdnak még fel kell nőnie mint rendező. Gyermeki kísérletező attitűdje remek invenciókat szül, de meg kell tanulnia takarékosabban bánni eszköztárával, hogy igazán átütő filmeket produkáljon.
7/10
Szamár
