Mit ad isten, ezen a héten két emberrablós film premierje is van Magyarországon. Tegnapelőtt írtunk a Michel Houellebecq elrablásáról (L'enlevement de Michel Houellebecq, 2014), most pedig Daniel Schechter legújabb filmjéről számolunk be, a Született bűnözőkről (Life of Crime, 2013). Az alkotás itt is egy regényíróval kapcsolatos, ezúttal azonban nem az elrabolt személy bestselleríró, hanem a történet kiötlője, ugyanis a film Elmore Leonard-adaptáció. A krimiponyva-alkotó karrierje során már számos filmest megihletett műveivel, és olyan mozik születtek könyveiből, mint a Szóljatok a köpcösnek! (Get Shorty, 1995) vagy a Jackie Brown (1997).

A Született bűnözők forrásanyaga azonban már 1978 óta vár megfilmesítésre. 1986-ban majdnem összejött, de akkor végül elvetették a projektet, mert túlságosan hasonlított a premisszája a Borzasztó emberekére (Ruthless People, 1986). Azóta eltelt majdnem harminc év, itt volt tehát az ideje újra elővenni a történetet. Az alapszitu – ha valaki nem ismerné a fentebb említett Danny DeVito-filmet – hogy pár enyves kezű bűnöző ráteszi a mancsát egy tehetős ember feleségére. No, nem ellopni akarják, hanem kicsikarni egy jó kis lóvét a férjből a bigéért. Azzal azonban nem számolnak, hogy a férfi nemhogy tejelni nem szeretne, épp válni készül a feleségétől.   

Bár rengeteg nagy rendező adaptálta már az író regényeit, mint Tarantino, Soderbergh vagy Abel Ferrara – Schechter nem ezek közé tartozik. A fiatal filmes még karrierje elején van, és ez az első viszonylag nagyobb (ám így is mindössze 12 millió dolláros) költségvetésű műve. Ehhez szinte tökéletes választás volt az Elmore Leonard-mű, az író ugyanis nem a hatalmas akciójeleneteiről vagy autós üldözéseiről ismerszik meg, hanem elsősorban a rendkívül stílusos dumákról. Nem véletlen, hogy John Travolta csak úgy vállalta anno a Köpcöst, hogy megmarad a Leonard által inspirált dialógus. Ezen a téren jól teljesít ez a film is, ha nem is olyan erősek a szövegek, mint a könyvváltozatban, legalább közel áll hozzá.

Schechter remek, ’70-es éveket idéző atmoszférát teremt, ami teli találat a nosztalgikus hangulatú mozitól. A cselekmény nem igazán komplikált, és a film erőssége nem a fordulatos történetben rejlik. A szereplőkre nehezedik talán a legnagyobb teher, de kiváló gárda gyűlik össze tehetségesebb másodrangú színészekből. Külön kiemelendő a bűnözőtriót játszó John Hawkes, Mark Boone Junior és a mostanában Yasiin Bey néven futó Mos Def. Plusz pont, hogy a klisévé váló ügyetlenkedő bűnözők helyett, a Boone által játszott perverz neonácit leszámítva, egész eszes elkövetőkkel dolgozik a film.  

Daniel Schechter rendezésével kapcsolatban nem sok rosszat lehet elmondani. Igaz nem átütő erejű, de rendkívül stílusos és szórakoztató film. Mindenképpen közönségbarátabb és befogadóbb a hét másik emberrablásos produkciójánál, a Michel Houellebecq elrablásánál. Elmore Leonard rajongóinak, a hetvenes évek kedvelőinek vagy a gengszterkomédiák szerelmeseinek mindenképpen ajánlott.

8/10

Szamár