Vajon a kaszkadőr mutatványairól híres David Leitch és Chad Stahelski első rendezése, a John Wick hozza vissza Keanu Reeves-t az akciófilmek világába?
A John Wick egy rendkívül egyszerű bosszú narratívára épülő filmet tár a szemünk elé, melyben a feleségét gyászoló exbérgyilkosnak nem elég, hogy ellopják a kocsiját, de még a kutyáját is megölik. A következményeket sejthetjük, azonban az egyszerű, majdhogynem sablon történet, egyáltalán nem unalmas. Szinte az összes kép ott van a helyén, a jól megkoreografált akciószekvenciák jóformán ritmusra követik egymást. Bam-bam-babam.
Ezt a jól felépített ritmikát erősíti a színészek játéka. Keanu Reeves nagyon oda teszi magát, minimál stílusa felerősíti a karakter jellemét, gyilkos motivációját. Ennek a teljes ellentétét hozza Michael Nyqvist, rettegő, habzó szájú maffiafőnök. A két ellentétes alakítás "jin és jang"-szerűen egészíti ki egymást, különleges dinamikát adva ezzel a filmnek.
A mellékszereplők is remek alakításokat nyújtanak. Nekem az egyik kedvencem a Willem Dafoe által alakított Marcus volt: bár nincs jelen minden jelenetben, de amikor megjelenik, egyfajta különleges ízt ad a film világának. Alfie Allen, pedig olyan jól alakítja a visszataszító és elkényeztetett fiát a maffiafőnöknek, hogy én magam is meg akartam ölni.
Az egyetlen színész, akinek az alakításával bajom volt, az Adrianne Palicki. Az általa megformált feketeözvegy-szerű bérgyilkosnő egyszerűen túl gyenge volt ehhez a filmhez, nem csak az alakítás szintjén, de maga a karakter is. Kifejezetten irritáltak a jelenetei. Vagy csináltak volna belőle egy jól megformált, gyilkos asszonyt, vagy hagyták volna ki egészében, mert ez a szexi vagyok, de megöllek az ő játékával nagyon nem volt a helyén.
És most nézzük azt, ami nem igazán volt a helyén. Gyönyörűen megkoreografálták az akciójeleneteket, de miért 90%-ban csak közelről mutatják őket?! Kit érdekel, hogy kinek az ökle hova megy, vagy honnan indul, én egészében akarom látni a folyamatot. Jó, persze nagyon menő, hogy így azt is látni, hogy a csihi-puhi nagy részét maga Reeves csinálta, nem pedig egy dublőr, de ez nem érdekes. Minden tiszteletem Mr. Reevesnek, de amikor ledzsúdózza az egyik maffiózót, azt én messzebbről akartam volna látni, mert jól nézett ki. Azt, hogy szépen tudnak a rendezők közeliket komponálni, az már a film elején, a felvezetésben feltűnik, és ott indokolt is, meg kell is, de a későbbiekben kicsit átestek a ló túloldalára.
A másik nagy problémám a prológusban megjelenő flashforward volt. Egyszerűen nem kell oda, semmit nem ad a narratívához, csak elvonja a figyelmünket azzal, hogy a végkifejlet egyik elemét megmutatja. Értem, hogy a szándékuk ezzel az volt, hogy jobban izguljunk Wickért, de ez nem jött össze, sőt megkockáztatnám, hogy az ellentétét érték el vele.
Egészében véve azért érdemes megnézni a filmet: remek képek, remek alakítások, istenkirály akciójelenetek, gyötrődés, a kellő pontokon meglegyintett finom humor. A John Wick egy kiválóan sikerült akciófilm lett. Részemről jöhetnek a sequelek.
És hogy Keanu Reeves visszatért-e: