2015 júniusában fog világszerte a mozikba kerülni az Insidious (2010) harmadik része (nálunk egyelőre még nincs hír a bemutatásról, de nem valószínű, hogy idehaza a nagy vásznon láthatjuk), de ezt James Wan (Démonok között) helyett Leigh Whannell fogja rendezni, aki éppenséggel most először dobja félre az írást és a színészetet a rendezés kedvéért. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, hanem inkább vizsgáljuk meg, mi alapozta meg ezeket a folytatásokat.
Az Insidious főszerepeiben Patrick Wilson és Rose Byrne egy fiatal házaspárt alakít, akik új házba költöznek három gyermekükkel. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy a feleség furcsa zajokat kezd hallani a házban, amelyek felidézhetik a nézőben a Parajelenségek (Paranormal Activity, 2007) stílusát. De itt még nem ér véget a történet, ugyanis az egyik gyermek hirtelen rejtélyes kómába esik és a jelenségek csak fokozódnak. Ez így leírva nem tűnik úgy, de igazából egy elég erős kezdéssel állunk szemben. Ezen kívül találkozunk egy remek – a horror kliséket meglepő – fordulattal is. (Naná, hogy nem mondom meg, hogy mi az :))
A továbbiakban, amikor a család minden reményt feladva spirituális segítségért fordul, a film elhagyja a remek jumpscare tematikával együtt a Parajelenségeket és átvált a Poltergeist – Kopogó Szellem (Poltergeist, 1982) ódájává, amelynek remake-je szintén 2015 nyarán fog megjelenni. Sajnos ezzel a váltással, számomra az ijesztő faktor is lejjebb zuhant. De nem kell megijedni, mert nem fogunk unatkozni, ugyanis a szemfüles horror-néző jóval több filmes reflexióra felfigyelhet a 103 perc leforgása alatt. És a film vége is igazi jó cliffhangert tartogat, amely sikerrel felcsigázza a nézőt egy folytatásra.
Amit még igazán érdemes a filmből kiemelni, az a remek hangdesign. Egyszerűen fantasztikus, ahogy a hangok felépítik a jeleneteket. Minden egyes ijesztéshez nagyon pontosan komponált hangszekvencia tartozik és remekül kiemelik a képen látottakat. Mindezt Joseph Bisharának köszönhetjük, aki démonként is feltűnik a filmben.
Összességében egy közepesen rémisztő filmet kaptunk az Insidious-szal, aminek érdeme inkább a tudatos szerkesztés és a filmes reflexiók, mintsem a halálra rémítés. Bár sokaknak így is nagyon félelmetes lehet, hiszen 2011-ben megnyerte a Fright Meter Awards legjobb horror filmért és a legjobb női mellékszereplőért járó díját. Ezen kívül még hat másik díjat nyert és tizenkétszer jelölték. És ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az egészet csupán három hét alatt forgatták le, nem kell csodálkoznunk, hogy miért készült el a folytatás, illetve az idén nyárra várható előzményfilm is.
