Morten Tyldum a Fejvadászok (Hodejegerne, 2011) című őrült thrillerrel robbant be a köztudatba, de olyannyira, hogy következő filmjét már angol nyelven forgathatta neves színészekkel. Ám míg előző alkotása egy undorító jelenetekben hiányt nem szenvedő, elvetemülten beteg macska-egér hajsza lett, ezúttal egy letisztult, finom életrajzi drámával állt elő, olyannal, amilyet nagyon szeretnek az amerikai díjkiosztókon. Nem véletlen, hogy a Kódjátszma (The Imitation Game, 2014) öt Golden Globe-jelölés után (amelyekből sajnos egyet se sikerült díjra váltania), nyolc Oscar-nominációt zsebelt be.
A film Alan Turing (Benedict Cumberbatch) angol matematikus életét dolgozza fel, aki döntő szerepet játszott a második világháborúban azáltal, hogy csapatával kifejlesztettek egy gépet (a mai számítógépek elődjét), amely sikeresen feltörte a németek kódolt üzeneteit. Persze, a kódfejtő herkentyű feltalálásának izgalmassá dramatizált sztorija mellett, ahogy az egy életrajzi filmnél szokás, az emberi dimenzió is vaskos szeletét teszi ki a történetnek. Itt most nem egy halálos betegséggel kell megküzdeni főhősünknek, mint Stephen Hawkingnak A mindenség elméletében (The Theory of Everything, 2014), hanem a társadalom megítélésével. Turing ugyanis homoszexuális, amely ebben a korban nemcsak elitélendő volt, de büntetendő is.
Ám elég az ismertetésből, jöjjön az ítélet, méghozzá egyenesen két kritikusunk tolmácsolásában.
Szamár:
Ami nálam abszolút megnyerő volt és az LGBT-közösségek is díjazták, hogy a film kritikusan szól hozzá a múlthoz, rávilágítva nemcsak a társadalomban gyökerező homofóbiára, de a szexizmusra is (nő nem lehet matematikus, neki a titkárságon a helye vagy a konyhában, a gondolkodás ugyanis a férfiak privilégiuma). Az előbbi szempontjából fontosak a queerfilmek, viszont csak igazi közönségsikerekkel lehet elérni tömegeket és csökkenteni az emberekben a gyűlölködést, a Kódjátszma pedig pont ezt segíti elő. Emellett viszont egyáltalán nem didaktikus a film, nem próbál semmilyen nézetet lenyomni a torkunkon, Turingot nem a homoszexualitása által definiálja, hanem zsenialitása és embersége által. Hogy mindez ráadásul egy izgalmas zsánerbe van csomagolva, csak bónusz.
Emellett fontos, hogy a film nem áll meg a kód feltörésénél. A megszerzett információval ugyanis kezdeni kell valamit, de úgy, hogy a németek ne tudják meg, hogy a rejtjeles üzeneteik többé nem titkosak. A Kódjátszma ezért nem csupán egy hiánypótló mozgóképi megemlékezés egy nagyszerű ember életéről, hanem a háború morális kérdéseit feszegető dráma is. Az egész pedig zseniális filmzenével van megtámogatva Alexandre Desplat jóvoltából, akit idén két különböző munkájáért jelölték Oscarra (a másik A Grand Budapest Hotel). Már igazán megérdemelne ő is egy díjat. De majd egy hónap múlva meglátjuk, mennyire sikerült a Kódjátszma alkotóinak megfejtenie az Oscar-recept rejtvényszerű kódját.
RDorka:
Szívszorító film. A Kódjátszma nem egy győzedelmes háborús történet, az csak a köntös. Ez egy emberi élet tragédiája és ezzel együtt a civilizációnk tragédiája is. Mit ér a győzelem, ha azt, aki kivívta nem becsüljük meg, eltapossuk? És miért kellett 50 évnek eltelnie, mielőtt Turing végre hivatalosan is amnesztiában részesült „bűneiért”? Nem csak egy súlyos hiányt pótol a film, de értelmezhető egyfajta bocsánatkérésnek is a világ nevében. A nagyszerű színészi játékokban végig érezhető a frusztrált feszültség: maguk a színészek sem tudják ép ésszel felfogni, hogy ilyen sorsa juthatott az, aki milliók életét mentette meg a háborúban.
A Kódjátszma mélyen elgondolkodtató alkotás. A katartikus hatást persze segíti az Andrew Hodges regényéből adaptált remek forgatókönyv, amely a matematikus életének három szálát – gyerekkor, a háború és a rendőrségi nyomozás – fűzi szorosan egybe, tökéletes egyensúlyt teremtve a történetben. Kiváltképp meglepő ez egy elsőfilmes forgatókönyvírótól (Graham Moore korábban csak rövidfilmeket jegyzett), akire úgy érzem érdemes lesz a jövőben odafigyelni. Többek között ez is egy nyomós indok, amiért mindenkinek érdemes megnéznie a filmet. Továbbá az is, hogy egy nagyon komoly Oscar-esélyessel állunk szemben.
