Amikor annak idején meghallottam, hogy Michael Bay kalózos sorozatot készít a Starz csatornának, lelki szemeim előtt már láttam is a kész terméket: besül az ágyú, a levegőbe repül a lőporraktár, a rumos hordók is könnyen lángra kaphatnak, felrobban még a tenger is, majd az első pár rész után jöhet a kasza. Mindez a mai "bevállalós", kábeltévés trendeknek megfelelően rengeteg káromkodással, vérrel és a fedetlen női testeknek hódoló felvétellel. Milyen szerencse, hogy nem lett (mindenben) igazam.
A Fekete vitorlák (Black Sails, 2014–) alapfelállása mindenesetre izgalmasnak bizonyult. Az utóbbi években aranykorát élő televízió tucatjával ontja magából a jobbnál-jobb, magas költségekből készülő sorozatokat, csak idő kérdése volt, hogy mikor érkezik hiánypótló jelleggel egy kalózos is. A Tökéletes célpontot (Human Target, 2010–2011) és a Jerichót (2006–2008) közösen jegyző showrunner-páros, Robert Levine és Jonathan E. Steinberg a sztori felett teljes kreatív irányítást gyakorolva a maximumot hozzák ki Michael Bay pénzéből és az alapötletből.
A sorozat Robert Louis Stevenson rendkívül népszerű ifjúsági regényének, A kincses szigetnek hivatott előzménytörténetet írni. A könyv cselekménye előtt húsz évvel játszódó sztori a kalózkodás aranykorába, a XVIII. század elejére repít minket, helyszínéül pedig ennek melegágyát, a Karibi-térségét, ezen belül főleg a Bahamákat választja. Itt rögtön rá is térnék a sorozat egyik nagy erősségére, az atmoszféra megteremtésére. Nassau, az illegális kereskedelem, élvhajhászás és erőszak fellegvára a világ többi részétől elvágva, amolyan önálló mikroorganizmusként létezik: egy bizarr, eleven forgatag, melynek érverését a politikai ármánykodások, erőfitogtatások és az emberi züllés különböző formái biztosítják.
Ebben a színes, harsány közegben a legkülönfélébb alakok, de legfőképp természetesen kalózok forgolódnak. Az olyan, A kincses szigetből ismerős figurák, mint James Flint kapitány (Toby Stephens), Hosszú John Silver (Luke Arnold) és Billy Bones (Tom Hopper) mellett feltűnnek a történelem valódi, híres tengeri rablói is: Charles Vane (Zach McGowan), a Calico Jackként elhíresült Jack Rackham (Toby Schmitz) és Anne Bonny (Clara Paget), csak hogy a legfontosabbakat említsük. Mellettük megismerhetünk más, a kikötőváros életében fontos szerepet betöltő személyt is; ilyenek a korrupt kormányzó, Richard Guthrie (Sean Cameron Michael) és ambiciózus lánya, Eleanor (Hannah New), a családjukat szolgáló és tanácsadóként funkcionáló Mr. Scott (Hakeem Kae-Kazim) és az éles eszű prostituált, Max (Jessica Parker Kennedy).
Bár a történet igazán jól összerakott és pont jó arányban adagolják az izgalmas akciójeleneteket, az ármánykodást, a humort és a karaktercentrikus pillanatokat, a Fekete vitorlák bizony gyorsan érdektelenségbe fulladna a jó szereplők nélkül. Szerencsére az írók remekül oldották meg ezt a kritikus feladatot, több fronton is teljesítve és túllépve az elvártakat. Míg a sorozatban arányaiban több a férfi, a női karakterek is roppant erősek lettek. Mindannyian egy férfiak által dominált környezetben kell, hogy boldoguljanak, és egyenlő felekként veszik ki részüket a politikai csatározásból, manipulációból és kalózkodásból. Ami pedig a legfontosabb, hogy mindez nem megy a nőiségük rovására. A kalózhajók legénysége is könnyen olyan tizenkettő-egytucat figurák olvasztótégelye lehetett volna, akikre csak úgy emlékeznénk, mint "a szakállas fickó", meg "az a másik csávó", ehelyett szerencsére minden fontos karakternek meg van a saját, egyéni személyisége. A hitelességük éreztetésében az is segít, hogy a sorozat a szereplők külső megjelenésében is ódzkodik a félszemű-falábú, papagájrajongó kalóz populáris archetípusától; a jelmezek és a frizurák mind kellőképp egyediek és korhűek (kivétel ez alól az Elton John-i napszemüvegben flangáló, hetvenes évekbeli glamrockert idéző Rackham).
Tekintettel arra, hogy a sorozat előzménysztori, kitérnék még röviden a könyvben is megjelenő két főszereplőre is. A kincses szigetben gyakran emlegetett, de már a történet kezdetekor halott Flint kapitányt mesterien kelti életre Toby Stephens. Ő a törvénytelen világban a kicsavart autoritás megtestesítője, valamint igazi politikus és szónok. Neki nincsenek apróbb tervei, csak kisebb lépések melyek grandiózus (és nem kizárólag személyes) célok felé vezetnek, ezen célok elérésében pedig semmi nem állhat a kapitány útjába. A remek színészi játék és az írók interpretációja a könyvben csak említés szintjén létező mitikus alakról érthetővé teszik, hogyan vált Flint a Karib-tenger legendás kalózává, akire tekinthetünk egyfajta proto-gengszter-politikusként is. Hosszú John Silver, a Stevenson-regény főszereplője itt még se nem Hosszú, se nem féllábú, papagája sincs még, de már az első epizódtól legalább akkora kétszínű szemétláda, mint ahogy a könyvben megismerhettük. Míg Flint igazi politikus módjára inspirálja és befolyásolja az embereket, addig Silver egy veterán használtautó-kereskedő rámenősségével lapátolja a bullshitet nagykanállal mindenkibe, akivel csak szóba elegyedik. Luke Arnold sármőr, manipulatív kalóza folyton valamilyen hátsó szándékra alapozva szövögeti terveit és hazugságainak hálóját, akármilyen szorult helyzetből kimagyarázva magát. Legőszintébb pillanata, amikor megvallja, hogy kizárólag a saját gyors meggazdagodása érdekli, de még ezt a ritka őszinteséget is arra használja, hogy bizalmat építhessen vele (amit később remekül ki lehet játszani). Akárcsak Flint esetében, itt is remekül alapozza meg a sorozat a regény kapitányának karakterét, illetve annak kiindulópontját.
Összességében véve a Fekete vitorlákban a szerializált történetmesélés minden fontos összetevőjét megfelelően sikerült elegyíteniük a készítőknek. Emellett nincsen benne indokolatlan és túlzásba vitt meztelenség, erőszak és ehhez hasonló túlkapások, csak hogy a kritikusok kedvenc vesszőparipáit említsük. Az izgalmas, dinamikus világ és az azt benépesítő szereplők és mindezek technikai kivitelezése egy folyamatosan szolidan jó szintet hozó szériát eredményez. Valószínűleg soha nem fogják a legnagyobbak között emlegetni, nem is tartozik oda. Ennek ellenére rosszat sem lehet igazán mondani róla; ha valakit Michael Bay neve ijesztene el, feledkezzen el róla, és adjon egy esélyt a Fekete vitorláknak. Azt igazán bátran kijelenthetem, hogy jelenleg ez a legjobb kalózos sorozat a tévében.
Az amerikai Starz anyacsatornáján már második évadát taposó (és harmadikra is berendelt) sorozatot Magyarországon a Paramount Channel közvetíti.
