A horror az a műfaj, ahol leginkább eluralkodott a hollywoodi futószalag-effekt és folyamatosan nyomják ki az újabb és újabb folytatásokat bármilyen nyereséges film után, valamint sorra készülnek a régi nagy sikerek feldolgozásai. A horror remake-ek minősége viszonylag nagy skálán mozog, ami abban merül ki, hogy az egészen megbotránkoztatóan rossz filmek mellett néha találhatunk igazi gyöngyszemeket is. Ilyen a Wes Craven által rendezett 70-es évek hírhedt exploitation kult klasszikusának 2006-os feldolgozása: a Sziklák szeme.

A rendező a francia származású Alexandre Aja, aki három évvel azelőtt a Magasfeszültség (Haute tension) című francia horrorfilmmel robbant be a köztudatba. A Sziklák szeme lett az első amerikai rendezése, de nem az utolsó: azóta is sikeres filmkészítőként van jelen Hollywoodban, és legutóbb például Daniel Radcliffe-el dolgozott együtt a Horns-on, aminek a megjelenése 2014-re van időzítve.

A történet nem sokat változott. Egy család nyaralni megy Californiába, és miközben a kihalt sivatagon vágnak át lakókocsijukkal, kiderül, hogy nincsenek egyedül: a szikláknak szeme van. És a szemek egy csoport mutánshoz tartoznak, akik vérre szomjaznak. Itt meg is jelenik az első különbség: míg az eredetiben a mutációk beltenyészet eredményei, addig a remake-ben egy nukleáris teszt általi radioaktív fertőzés következményei. Ez egy fontos elem lesz a későbbiekben, mivel a francia Aja egy olyan dimenziót ad a filmnek, amitől a Sziklák szeme egy elgondolkodtató, társadalomkritikus műként értelmeződik újra.

A főcím alatt megjelenő fotók a mindenféle testi rendellenességgel rendelkező kisbabákról ugyanis valódiak, de nem radioaktív hatás következményei: az amerikai hadsereg által a vietnami háborúban használt vegyszeré, az úgynevezett Agent Orange-é, ami becslések szerint több mint fél millió torzszülött bébi világra jöttét eredményezte. Nem véletlen, hogy a film egyik jelenetében afféle fricskaként a történetben megjelenő legeldeformáltabb mutáns az amerikai himnuszt énekli. Egy másik jelenetben a főszereplőnk, Doug (Aaron Stanford) a California Dreamin’-t dúdolja, szimbolizálva a hollywoodi álmot, afféle önreflexív utalásként Aja saját helyzetére.

A cselekmény értelmezhető egy afféle felnövés történetként is, amennyiben a főszereplőnek, aki egy szemüveges, pacifista üzletember, át kell vennie a családapa szerepét, és cselekvő karakterré átlényegülnie, ahhoz hogy megmeneküljenek. Nem véletlen, ahogy előrehaladunk a történetben, maga a szemüveg (ami szimbolikusan összekapcsolódik a karakter „könyvmoly” személyiségével) is berepedezik/fragmentálódik, akárcsak a pacifista perszónája, ahogy átváltozik egy bosszúálló „fenegyerekké”. Mindeközben Aja nem tartózkodik az explicit erőszak ábrázolásától, és a 2004-ben a Fűrész-szel elindult „torture porn” főárambeli áthelyeződésének újabb állomása a film.


Összességében a Sziklák szeme, bár felszínen csak egy buta vérengzős horrornak tűnhet, számos dimenziói miatt kiemelkedik az átlagos horrorfilmek közül. Alexandre Aja amellett, hogy teljesen tisztességesen adaptálja a Craven klasszikust, szerzőisége által még hozzáad egy igazán izgalmas végeredményt létrehozva. A Sziklák szeme így remek példa arra, milyen, amikor egy feldolgozás jól sikerül.

8/10

Szamár