Már csak pár nap van hátra A majmok bolygója – Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes, 2014) hazai bemutatójáig, úgyhogy ráhangolódásként áttekintjük a franchise múltját: honnan indult, és milyen úton ért el mai formájába. Az eredeti történet szülőatyja Pierre Boulle francia író volt 1963-ban, Arthur P. Jacobs amerikai producer azonban még a regény megjelenése előtt megvásárolta a könyv megfilmesítési jogait. Talán nem véletlen, hiszen az író egyik korábbi regényének filmes adaptációja hét Oscart zsebelt be pár évvel azt megelőzően. A Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai, 1957) többek között a legjobb film és a legjobb adaptált forgatókönyv díját is elnyerte. Ennek ellenére Pierre Boulle nem volt ilyen optimista: A majmok bolygójáról azt gondolta, hogy a legrosszabb regény, amit valaha írt.
Az első adaptáció sok átírást megélt, Franklin J. Schaffner ötlete volt miután elfoglalta a rendezői széket, hogy a bolygón uralkodó majmokat helyezzék sokkal primitívebb társadalomba a high-tech helyett, így drasztikusan csökkentve a költségeket. A végleges költségvetés így is ötmillió dollárt meghaladó volt (az inflációt figyelembe véve, mai viszonylatra átszámítva mintegy 33 millió dollár), amely akkoriban soknak számított, de csak feleannyi volt, mint az azonos évben megjelent 2001 – Űrodüsszeiáé (2001: A Space Odyssey, 1968). Stanley Kubrick filmje egyébként érdekes módon szintén sci-fi űrutazással és majmokkal, ráadásul a címadó dátum 33 évvel később A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968) első feldolgozásának időpontja lett.
De visszatérve az eredetihez, a film hatalmas sikert aratott, és egész franchise-t indított el. A következő öt évben összesen négy folytatás készült, majd egy tévé- és egy rajzfilmsorozat. A majmok bolygója az úgynevezett soft sci-fi kategóriába sorolható, amelyet a rosszabb nyelvek a tudományosan pontatlan filmekre használnak. Valójában annyit jelent, hogy a hard sci-fivel ellentétben a soft sci-fiben az úgynevezett „puha tudományokon” van a hangsúly, azon belül is főként a társadalomtudományokon. Magyarul a fókusz nem a különböző találmányokon van, hanem a társadalmi változásokon. Ezt jól érzékelteti a 68-as Majmok bolygója, hiszen a majmok jövőbeli társadalma a miénknél sokkal primitívebb, és a hangsúly nem az időutazással odaérkező fejlettebb emberi társadalom kütyüin van, hanem a „mai” ember szembesülésén egy majmok által uralt társadalommal.
Ezért sikerült nagyon jóra a Schaffner által rendezett első rész, és ezért lett pocsék a Ted Post által rendezett folytatás, A majmok bolygója II. (Beneath the Planet of the Apes, 1970). A filmnek egyébként a siker ellenére megfelezték a büdzséjét, hála a csőd szélén álló 20th Century Foxnak. Postnak egyébként nem tetszett a forgatókönyv, de eleve azért választották őt, mert tévés rendezőként kevés pénzből és gyorsan tudott forgatni. A film az egyetlen olyan folytatás a sorozatban, ahol nincs nagyobb tér- vagy időbeli ugrás két rész között, tehát pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Legnagyobb hibái közé sorolható, hogy a jövő primitív emberei mellett megjelenít egy fejlett, mutáns emberi társadalmat természetfeletti erőkkel. Az se segített a filmnek, hogy az első rész sztárja, Charlton Heston csak úgy vállalta el a filmet, ha a végén az egész bolygót felrobbantják és mindenki meghal, hogy ne kelljen több folytatásban szerepelnie. Ez rá is teszi a bélyegét a történetre: gyakorlatilag végig két baromi unszimpatikus társadalmat bámulunk, ahogy kiirtják egymást.
A sorozat aztán mégse ért véget, de a következő epizód, A majmok bolygója III. – A menekülés (Escape from the Planet of the Apes, 1971) javított a helyzeten. Gyakorlatilag az első rész fordítottja volt: ezúttal nem három ember utazott a jövőbe, egy majmok uralta társadalomba, hanem három fejlett majom utazott vissza a jelenünkbe, ahol az emberek uralkodnak. Ez a nagyon szimpla kifordítás azt jelentette, hogy minden kártyát kijátszhattak újra, ám mégsem tűnt ismétlésnek. Don Taylor rendezőnek nem volt más dolga, csak hogy leforgassa a remek forgatókönyvet.
A következő két részt J. Lee Thompson rendezte, akinek a neve már az első epizód kapcsán is felmerült. Egyenes folytatásai voltak a harmadiknak pár évet ugorva mindkétszer. A majmok bolygója IV. – A hódítás (Conquest of the Planet of the Apes, 1972) bemutatta, hogyan lázadnak fel a szolgasorba taszított emberszabásúak 1991-ben, A majmok bolygója V. – A csata (Battle for the Planet of the Apes, 1973) pedig az addigra társadalommá szilárdult majmok belső viszályaival foglalkozott, miközben a város romjaiban magukat meghúzó emberi társadalom utolsó hadjáratot indított ellenük. Ez a két film volt az is, amelyik Cézár karakterekét behozta, mint a majmok felkelésének és első társadalmának vezetője. Az eredeti filmszéria úgy ért véget, hogy majom és ember egyenlőként éltek egy jövőbeli utópisztikus társadalomban.
A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968) – 9/10
A majmok bolygója II. (Beneath the Planet of the Apes, 1970) – 5/10
A majmok bolygója III. – A menekülés (Escape from the Planet of the Apes, 1971) – 7/10
A majmok bolygója IV. – A hódítás (Conquest of the Planet of the Apes, 1972) – 6/10
A majmok bolygója V. – A csata (Battle for the Planet of the Apes, 1973) – 5/10
Szamár
