Wes Anderson (Édes vízi élet, Holdfény királyság) 2009-es animációs filmje, A fantasztikus Róka úr (mely a Titanic fesztivál közönségdíját tudhatja magáénak, de BAFTA-ra és Oscarra is jelölték) tulajdonképpen felnőttmese gyermekeknek. Pergő ritmusú, szórakoztató történet, szép látványvilág és profi báb-animáció.

 Róka úr minden idők egyik legügyesebb tolvaja volt a vidéken, mígnem egy félresikerült akció alkalmával kénytelen volt megígérni gyönyörű feleségének, hogy felhagy a ravaszdik népszerű szakmájával. Azóta békés családi életet él, gyermeket nevel és nem túl jól fizető, ám tisztes állása van. A ragadozó vére azonban nem hagyja nyugodni, egy utolsó - ám annál nagyobb – akcióra szánja el magát, hogy kifossza a helyi nagygazdák éléskamráit. A mezőgazdasági mágnások persze ezt nem nézik jó szemmel, rókavérre szomjaznak és mindent megtesznek, hogy a fantasztikus Róka úrból záros időn belül trófea legyen. Ám a ravaszdit nem olyan könnyű becserkészni…

A film története – annak ellenére, hogy mesei közegbe helyezett (antropomorf állatok és fantasztikus cselekményelemek) – igyekszik minél inkább a realitás talaján maradni: Róka úr nem egy varázslatos képességekkel megáldott harcos, hanem – állat létére – nagyon is emberi problémákkal küzd. Mivel családja számára minél stabilabb egzisztenciát, magának pedig elismertséget akar biztosítani, bűnöző pályára lép, amihez ráadásul nagyon jól ért is. Viszont emiatt szembekerül bájos nejével, azaz a lélektani, belső konfliktus magánéletivel telítődik. Barátai nem nagyon vannak, hiszen senkire sem hallgat saját magán kívül, így félő, hogy a végveszélyben végleg egyedül marad. Ráadásul állandó összetűzésben van a fiával, akinek kisebbségi komplexusát tovább fokozza a családi körbe érkező csodagyerek (bocsánat: csodaróka): Konstantin. Emberi problémák, emberi személyiségek, és egy pergő ritmusú, finom humorral fűszerezett cselekmény – állatokkal.

Kiemelendő továbbá a filmből a csodás látványvilág, melyhez nagyban hozzájárul, hogy a báb-animációs technika (aminek használata a CGI szemérmetlen térhódításának korában szinte egyenlő a fehér hollóval) nagyon profi. Az állatokat megtestesítő kis figurák rendkívül élethűek, mozgatásuk és akcióba helyezésük pedig tovább fokozza A fantasztikus Róka úr vidám ritmusát. A film színvilága káprázatos, ahogy ezt már Andersentől korábban megszokhattuk, például az Utazás Darjeelingbe c. filmjében, bár ott inkább India varázslatos világa szolgálta a merész, rikító, ám mégis harmonizáló színek kavalkádját. E film esetén inkább a mesei közeg az alap ehhez.

Vidám, vicces dalok tarkítják a humoros jeleneteket, a néző egészen belefeledkezik a mesébe. Wes Anderson animációs filmjének tehát - bár ez ritkán kiemelendő – zseniálisan összeválogatott a soundtrack-je. Nálam most is az szól!

A fantasztikus Róka úr világa magával ragad, szórakoztató gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, miközben mondanivalója sem válik Disney-sen sekélyessé.

9/10

PanAma