Bevallom, úgy másfél éve láttam Mike Mills Kezdők című filmjét, és bár nem emlékszem minden részletére, azért gyakran eszembe jut, főleg a hangulata és a remek színészi játékok miatt. Olyan film ez, ami nem akar nagyon sokat mondani, nem erőltet semmiféle filozófiát, csak a hétköznapok egyszerűségét, egy életszakasz problémáját mutatja be úgy, hogy közben egy egyedülálló aurát von a néző köré és még vicces is tud lenni.
A történet Oliverről (Ewan McGregor) szól, aki homoszexuális apja (Christopher Plummer) halála után nem találja a helyét. A sors fintora, hogy a papa csak 75 évesen, 44 évnyi házasság után vallotta be „másságát”, majd mikor rátalált igaz szerelmére (Goran Višnjić), kiderült, hogy rákos. Így Olivernek nemcsak a friss szerető hírét kell feldolgoznia, hanem az apja betegségét, majd halálát is. Ebben az állapotban barátai elrángatják egy beöltözős buliba, ahol megismerkedik a szertelen francia lánnyal, Annaval (Mélanie Laurent), és egymásba szeretnek. Csakhogy párkapcsolatok terén egyikük sem éppen tapasztalt, mondhatni kezdők.
A film egy nagyon aktuális élethelyzettel foglalkozik, a harmincasok családalapítási problémáival, miközben a szülők elvesztése és a másság elfogadása is felvetődik. Mike Millst, a rendezőt nagyon lehet szeretni, hiszen nemcsak hogy ő írta a filmet, de operatőrként is ő dolgozott, tette mindezt úgy, hogy az nem vált a film kárára, épp ellenkezőleg. Egy nagyon bensőséges hangulatvilágot hozott létre, ahol mindenről lehet beszélni, ahol nem kell titkolni a szomorúságot, és ahol a szerelem nemcsak a rózsaszín ködről szól, hanem a másik elfogadásáról, az alkalmazkodásról.
Külön kiemelendő Christopher Plummer játéka, aki a szerepnek köszönhetően be is zsebelte a legfontosabb díjakat 2012-ben: BAFTA-, Golden Globe- és Oscar-díj is ott csücsül a vitrinben azóta. Nagyon jó nézni, ahogy az öreg végre megtalálja a boldogságot és kapaszkodik belé a végsőkig. Valahogy értelmet ad az életnek. Létezik boldogság, csak meg kell találni.
A Kezdők egy életigenlő film, még akkor is, ha az elmúlás központi szerepet játszik benne. De hiszen ilyen az élet, klisével élve: megszületünk, küzdünk, aztán meghalunk. De ha közben van legalább egy „arany pillanat”, már megérte, Mike Mills filmje pedig pont ez mutatja be, próbálkozni kell, mindannyian kezdők vagyunk.
8/10
Kockás
